freehug

Amíg a beteg lélegzik, van remény.

Tegnap kaptam egy branült a kis vénámba, az alkaromon. Aztán amikor kiszedték, rányomtak egy vattapamacsot és leragasztották, ahogy azt kell. Hazaértem délután, átöltöztem, akkor jöttem rá, hogy még mindig be van ragasztva, így hősiesen letéptem. Felvettem a játszós cuccomat és tespedtem, igyekeztem értelmes arcot vágni, kevés sikerrel. Az altatás kurva jó volt, régen pihentem ilyen jót. Ettől függetlenül kész vánszorgás volt a nap, vánszorogtam a konyháig és vissza, vánszorogtam a kanapéra és vánszorogtam pisilni. Közben a Sherlock sorozatot néztem, ami valami kurva jó! Na eljött az este, elvánszorogtam a fürdőszobáig, sztriptíz ingyen, amúgy se volt közönség és fürdés. Szemem sarkából meglátok valamit, ránézek a karomra és úgy begyöngültem a látványtól, hogy 2 percig csak kapaszkodtam és nem mertem visszanézni a karomra. Hogy lehetek ennyire állat? Éreztem én, hogy fáj ahogy leszedtem a ragtapaszt, na de bazzeg, húsig téptem?! Mert két vérvörös csíkot láttam, és a vörös kis cafatkák a víz hatására lebegtek a karomon. Jó, szédülök bazzeg. Mély levegő, hosszan kifúj, mély levegő, hosszan kifúj. Leültem a kádban. Jó, minden oké, no para, végülis nem is fáj, ahogy hozzáér a víz, majd begyógyul, nem kell félni. Ahogy ültem és nyugtatgattam magam, ránéztem a szennyestartóra és megláttam a bolyhos, piros pulcsimat, amit addig viseltem, majd ránéztem a karomon lévő, a ragasztóba beleragadt, a víztől elázott és gusztustalanul lebegő bolyhokra és égtelenül röhögtem.
Az Űrből szabad szemmel látható, sötét lyuk vagyok.

Fegyverek közt hallgatnak a Múzsák.

A Karácsonyról nem írok, mert nincs kedvem. Elmúlt és ez jól is van így.

Amit mindenképpen megemlítenék, hogy nagyon jó volt a tegnap estém, nagyon-nagyon jó kis házibuliban voltam. :) Nem is emlékszem, hogy mikor vihogtam ennyit, klasszé volt a társaság. :) Na ennyit az ömlengésről.

Történt egy csomó minden, de persze elfelejtem őket.

A tegnapi, Marcikával folytatott telefon-beszélgetésemre viszont még emlékszem.
- Szia Marcika, mizujs?
- Szerintem veszek ma egy íróasztalt, ha van az üzletnek házhozszállítása.
- Miért nem a bátyáddal hozatod haza?
- Mert ennek az íróasztalnak két oldalt van szekrénye, az egyik fiókos a másik meg ajtós, nem PC-nek való.
- Öhm... nem nagyon értem, ez most hogyan válasz a kérdésemre.
- Miért, mit kérdeztél?
- Hogy miért nem hozza haza a bátyád?
- Mert a kertben (??) lévő íróasztalnak nem jó az elrendezése, normálisan nem fér bele a szgép, meg fúrni, faragni kellene a kábeleknek a helyet és nincs hozzá kedvem.
- Marci, MIRŐL beszélsz? 
- Miért, te miről?
- Arról, hogy miért nem a bátyáddal hozatod haza azt a tetves íróasztalt.
- Hogy jön ide a bátyám? Na itt már vakartam magam.
- Mindegy, sehogy, vegyél bazzeg íróasztalt, aztán szarok majd rá, hogy hogy kerül oda hozzátok.
- Most mi van? A bátyámat te keverted bele, eddig szó se volt róla. Már vonyítanék, ha nem lennek borzasztóan fegyelmezett.
- Nem, folyamatosan azt kérdeztem, hogy miért nem a bátyád hozza haza azt a telibevert íróasztalt, miközben te folyamatosan valami másra válaszoltál. Amitől most már úgy felbasztam magam, hogy szétverném az asztalt, ha itt lenne a körzetben.

Aztán csend, hallgatás, röhögés. Na ezért nem mennek nekem angol órán a szituációs gyakorlatok, mert a kis cimborám ilyen retardált. Így. Én ilyen beszélgetéseket folytatok, ahelyett, hogy "Helló, hogy van? Van térképe esetleg, vagy meg tudná mondani, hogy merre található a Bazilika? Oh, igen, thank you. Az ön pontos iránymutatásának köszönhetően, bizonyosan oda fogok találni. Nincs mit, szívesen, érezze jól magát Budapesten."

Nem mellesleg nagy problémám ez az angol tanulással kapcsolatban. Meglehetősen beszédes típus vagyok, be nem áll a szám, természetesen akkor is képtelen vagyok kussolni, amikor kellene (angolul is folyamatosan dumálok a szegény angol tanárnőmnek). Viszont képtelen vagyok arra, hogy rögtönzött, kötött témában - számomra nagyjából teljesen érdektelen sztorival kapcsolatban - kis beszélgetéseket folytassak. Pl. a környezetvédelem előnyei és hátrányai - jó, hat mondatig oké vagyok, mondjuk az előnyeiben, de mi a fasz a hátránya? Hasonló témák, amikről olvasok maximum, de beszélgetni nem szoktam különösebben róla. Aztán rágörcsölök persze. Vagy másik téma: mit gondolsz a káros szenvedélyekről? Oh bazzeg. Az a gond, hogy itt rögtön elkezdenék belemenni első körben abba, hogy mit értünk káros szenvedély alatt. Jó, mert az alkoholizmus, a drogozás, a dohányzás nyilván az. Baszni a rezet minden esete a szgép előtt hajnalig? Válogatás nélkül mindenféle pornó gyűjtés? Vagy Anyám, aki nem dob ki semmit? Megvan még az a félig elhasznált Secret dezodorom, amit akkor hagytam otthon, amikor felköltöztem Budapestre. Az oké? Nagyjából 1999-ben járt le a szavatossága és őrzi, beszarás. Anyámnál máig harcoló orosz alakulatok is vannak. Ha hazamegyek és kinyitja a beépített szekrényt - amitől én félek, de kajakra, mert tényleg minden szar van benne - akkor az egy kész időutazás, gyerekkorom minden cucca megvan még begyűrve. Tényleg, Anyámról is írhatnék pár postot, úgyis meg akartam írni amiket művel.

Kérdeztem tőle a héten, hogy én kire hasonlítok a családból. Rá nem - barna haj, barna szem, Apámra kicsit talán, de neki (és Öcsémnek is) szürke szeme van és világosbarna haja. Nekem vörösesbarna hajam van - kis rásegítéssel (Fudge) még kap egy kis vörös árnyalatot - és zöld szemem. Magaviseletemben pedig egyikőjükre sem. Anyám, mikor még valamelyest önmaga volt, kevésbé humoros, kevésbé elgondolkodó típus volt. Apám nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, belenyugvó természet. Öcsém szerintem nagyban hasonlít rá, nagyjából szarik mindenre, bár ő is hajlamos arra, csakúgy, mint én, hogy elmebeteg dolgokat csináljon. Én vagyok a családban talán a legrobbanékonyabb és a legjobban terhelt idegileg - naná, nekem kell őket elviselnem. :))) Na de eltértem kissé a tárgytól. Szóval a dédnagymamámra hasonlítok, aki rendszeresen faszizott még 80 évesen is, üldözte a kis fiatal 70 éveseket az otthonban, ahova azért került, mert állandóan piált (olyankor verekedett is néha férfi miatt) és/vagy piát főzött. Az intarziás szekrényen kurva nagy lánc, lakattal, bűz terjeng a szobában. - Mama, hulla van a szekrényben? - Jaj nem, hanem nem kapok inni és ezért almabort erjesztek. Na ilyesmi volt a Mama. :) (A Nagymamám, az ő lánya, hatvan évesen még lapáttal verte a női ellenfelét, mikoris az betette a szerelme portájára a lábát.) Aggódom rendesen, hogy mi lesz velem, ahogy öregszem, majd ENNÉL is rémesebb leszek?! :)

Az új évre kívánok mindenkinek: egészséget, boldogságot, találjatok vissza az útra, amin járnotok kell, vagy maradjatok meg azon, ha éppen rajta lennétek valamint kutyás kitűzőt.

 

...csak nincs időm írni.

Viszont vázlatban mentem, amiket művelünk a másik nyomorulttal.

Szánalmasak vagyunk, küldjetek pénzt. :)

A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít. (Seneca)

Nem bírom megállni, hogy ne fikázzam kicsit az xfaktort. Nézem az angolt és az amerikait is, már amikor elérhető számomra és nagyságrendekkel jobb. Igen, tudom, nagyobb merítésből, nagyobb költségvetésből, minden nagyobb.

Na most, én is úgy mosolygok, mint egy sakál, de bazzeg, amit Keresztes Ildikó csinál mosolygás alatt az kurva rémisztő. Miért nem szólnak neki, hogyha így felhúzza az orrát nevetés közben, akkor az összes orrszőre kilátszik? A böhöm nagy börtöntetkó meg, mintha a kalocsai női börtönben jött volna rá a megvilágosodás és odavarratta volna a cellanővel.
Gesztiről annyit, hogy csinálja a pénzt. Kurva mindegy, hogy érte-e a zenéhez vagy sem, termeli magának a zsetont és kész. Lehet ezt rühellni, de inkább utána kellene csinálni.
Feró meg van, csinálja, ahogy. Nem hiszem el, hogy nem utálja magát néha, amikor a kis taknyokat kell "védeni" védeni a faszomat, a nézőnek is van füle ahelyett, hogy hazaküldene mindenkit.
Malek Miklóssal úgy éreztem, hogy muszáj lefeküdnöm a mosolya miatt, bár kicsit vézna, viszont mostanában már mégse favorit. Szal, ha akar valamit, akkor kurva sokat kell majd könyörögnie. Viszont legalább próbálja zeneileg értékelni a produkciókat, még akkor is, ha ezért köpködik. Ettől még mindig nem akarok jobban lefeküdni vele, csak megjegyeztem.

A Tarányra, amék ráadja a kurva dzsekiket, azt agyonverném. Csóri, gondolom amúgy is izzadékony de kifejezetten gusztustalan szegény, miközben a kis műsorszáma végén mutatják és ömlik róla a víz. Értem én, hogy élő műsor meg minden, élő takony, élő nyál, vér és izzadság, de azért mégis már. A hangja tetszik.
A Kocsis meg kifejezetten kínos azzal az ádáz-baszós pillantást imitáló nézéssel. Gyakorlatilag kellemetlenül feszengek és várom, hogy legyen már vége.
Muri Enikő - asszem szexi, tetszik, de nem gerjedek rá. Valszínűleg a férfiak többsége dugná, mint a lopott biciklit. Az arca szép, bár amék' a frufrut belekúrja, annak a kezét letörném és beleszúrnám a hátába. Értem a Madách színház pr munkáját, de kurvára erőltetett volt, ez a főszerepet ajánlanak neki.
Baricztól is ráz a hideg. Micsoda vén geci vagyok, de tényleg. Ő legalább természetes, na ettől a természetes modorától ráz a hideg. Valami három adással ezelőtt az Elvis átdolgozást nyomatta, fekete bőrgatyában, akkor viszont nagyon szekszikulárisan nézett ki. Mondjuk azért ő pl. hiába könyörögne, max pénzért. :)
A Cuki Vera utolsó kisfilmje, pont azt erősítette, hogy kis cukorka. Hányok. Az a nevetés a film végén, az a nevetés, az a szexuálnőiesnek szánt borzadály. Az még most is kísért, jó, nem találom rá a szót, kellemetlen, kínos, szar.

Na, ma is pozitívan sikerült nyilatkoznom, rendben van az élet.

Viktorral, aki mellesleg beteg és bent terjeszti a ragályt, irodát díszítettünk. Girland, miegymás.Szánalmas volt.
Mondom Viktornak, üss be apró szöget és arra akaszd a girland kampóját. A megvalósítás pedig "értelemszerűen" úgy történt, hogy felnyomta az álmennyezetet és oda akasztotta a kampót. Ritka gusztustalanul nézett ki a kis félig felnyomott álmennyezeti elem, meg az a szar. Mondom neki: te hallod, ez így nem lesz oké, kurva csúf. Utána egy félnapos projekt volt, a kis szögek beverése, majd kiszedegetése, vinnyogás, röhögés na meg mire beigazítottuk úgy, hogy középen legyen, ami hasonlóan szánalmas produkció volt.

Na még leírom, hogy megint mit csináltam, mert állandó programot nyújtok magamnak. Szóval egész múlt héten fagyoskodtam, fáztam mindig és mindenhol. Mondom, jól van, elég volt, felveszek a nadrágom alá egy tapadós cicanadrágot. Persze bazdmeg, ma 13 fok volt. Majd megdöglöttem, olyan melegem volt. Semmi probléma, sloziba be, fertőtlenítés természetesen, ücsörgés, hogy na pisilek is egyben. Persze levettem a bokacsizmát, a csizmazoknit (térdig ér), a cicanadrágot, a nadrágot és a bugyit. Majd gondosan visszavettem, a nadrágot, a zoknit és a csizmát. Akkor persze már vágtam, hogy a bugyi nincs rajtam. Tehát kurva dühödten lerángattam mindent, közben egyensúlyozni a csizmákban, hogy ne lépjek le a földre, aztán bugyi feltépés, zokni feltépés, csizmák és persze faszom a nadrágom kimaradt, csizmik le, egyensúlyozás, nadrágfelvétel, csizmafelvét. Kajak leizzadtam, mire ezt a mutatványt előadtam. Ilyenkor, mikor már ennyire fáradt vagyok, akkor szokott előfordulni, hogy hazaérek, upsz, pisilni kell, majd délcegen ücsörgök bugyiban a wc-n és érzem, hogy valami most nem oké, így nem megy a pisilés... Nem, még nem pisiltem be, de ahogy öregszem...

Holnap jön a Mikulás! :)

Legyen szép napotok suttyók! :)

Nagyon fáradt vagyok. :)

ui: Szerintem szar az új blog admin felület, ennyit az építő jellegű kritikámról.

 Legyen neked könnyű a föld!

Alapjában véve alacsony vérnyomással élek és alacsony pulzusszámmal. (100/70, 60-as pulzus). Aztán beütött a szar és felkúszott péntek este és nem volt hajlandó visszakúszni, igen, kurva rosszul voltam. Na kórház, kivizsgálás miegymás. Megmaradok.

A következőket tudom tanácsolni, kis pondrók, menjetek el rendszeresen szűrésre, én is járok, aztán lószart se ér, ha gond van, de mindegy, azért menjetek, mert ha időben rájössz, hogy van valami leprád, akkor nem fikkansz meg ha kardiológushoz mész, akkor ne alól záródó body-t vegyél fel, mert a kardiológus nézni fog a kis szemével, hogy mit matatsz a puncidnál. Viktor ivott egy tojáslikőrös kávét, nem áll be a szája és mindenen röhög, rettenetes. Majd megszólal a kardiológus, hogy: tetszik tudni, felül kell levetkőzni - és még mutatja is, hogy mit ért ezalatt. Most akkor kezdjem el a doktornak magyarázni, hogy de itt alól a puncimnál most így kikapcsolom? Oh, fasza volt.
Aztán ma mellkasröntgen, hogyne, ma is body-ba mentem, van egy csomó, mert télen faszán védik a derekamat mert okos vagyok. Szerencsére ott volt öltöző, mindegy volt, hol és mit matatok. Vizsgálat után szépen felöltöztem, negatív lelet. Örülök. Kézzel azért ráírtam, hogy "A bal csuklóján Pandora karkötő hiányának képlete látható.". Hátha. :)
Hozzá kell tennem, hogy már megint eltévedtem odafele menet, de kaptam támogatást telefonon, ha nem is az irányra vonatkozóan, de azért az együttérzés és a vihogás megvolt. :)
Szóval nyomulok tovább a napban, egy kis megbeszélés ott, egy kis megbeszélés itt, egy ebéd kint, gyorsan szaladok be az irodába. Kinézek az ablakon, sötétedik és akkor meglátom, hogy a kis fehér hosszú ujjú pólóm kajakra fel van akadva a jobb mellemen. Nagy valószínűséggel egész nap úgy közlekedtem, hogy a hasamon csak a fehér body volt, a mellemen meg felakadva a póló. Jó, volt rajtam egy bársony zakó is tudom a nőknek blézere van, de nekem fix, hogy nem blézerem van, mert az fasz szó de akkor is bazzeg.
Most fekszem és várom a megváltó halált. :)
 

Szeretek mindenkit.

Addig kell tanulnod, amíg csak élsz.

Nem tudok parkolni, egyszerűen nem tudok. Igen, mindenki mondta, hogy majd idővel, meg majd belejössz, meg majd sokat gyakorolsz, meg majd jön magától (?). Szólok: nem jön. Viktor állandóan osztja az észt, hogy hogyan kellene parkolni. Hozzáteszem nincs jogosítványa és általában retteg minden kicsit is élesebb szituációtól. Az ilyen szituációk például, a kanyarodás (!), az előzés, az úton közlekedés ill. ha fékezésre van szükség - bármilyen vonatkozásban, nem feltétlen vészfékezés.

Ikea-ban voltunk bazzeg, mintha bérletünk lenne, annyit vagyunk ott és parkolásnál húzogatta magát az anyósülésen, hogy "jajajajjjj, mindjárt nekimegyünk oldalról, meg leszakad az ajtó, mind meghalunk", aztán addig néztem az oldalt, amíg neki nem mentem elől a falnak. Na nem nagyon, nem lett semmi baja a kocsinak, de aztán meg ezen fibrillált egy félórát, hogy hogy lehetek annyira balfasz, hogy nekimegyek egy egész falnak, hát nem láttam?! Néha fantáziálok arról, hogy agyonverem.
Ugyanez van akkor is, ha jobbra (vagy balra, de ez szinte sosem fordul elő, abban végleg balfasz vagyok) állok be hátrafelé. Nem mindig sikerül egy ívben, na akkor is megy a sóhajtozás, meg az "idén még beállunk vagy idejöjjön rögtön az öregségi nyugdíj is". 

A másik, én ordítozok autóvezetés közben, preventív jelleggel, hogy ne kapjak szívinfarktust, ha felidegesítenek. Meg nyilván azért is, mert kurvás mód értek mindenhez. Természetesen Viktor is bőszen ordít, mindenkinek megmagyarázza, hogy hogy kellene vezetnie, úgy, hogy egy évig csak egyenesen tudott az autóval menni és egy újabb év volt, amire megtanult kanyarodni. Igen, így. Na nem én tanítottam vezetni, mert akkor biztosan összevéreztem volna vele a kárpitot.

Máskülönben nincs vele baj. Ja de, ma félórán át vonyított, mert talált FB-on Wombat magazint. Nekem is feltétlen meg kellett néznem, hogy mennyire cuki a wombat. Rém lelkes vagyok, bárcsak lehetne nekem is vagy öt.

A hétvégém érdekes lesz, dugig programmal, várom.
Szombaton délelőtt lövöldözni megyek. Sosem lőttem még, érdekel milyen, aztán majd remélem nem lesz címlapos sztori belőle.
Vasárnap pedig a lefikkant kedvű barátnőmmel fogunk vállalhatatlan dolgokat csinálni.

Vannak különös szenvedélyek a világon.

Öregszünk. Onnan veszem ezt leginkább észre, hogy Viktorral egyre kevesebbet beszélgetünk a szexről. Két évvel ezelőtt, amikor összekerültünk, akkor beültünk a kocsiba és a sarki OMV kútnál már mindenféle gusztustalanságról társalogtunk. Ő nagyon szabadon nyilatkozik arról, hogy a másik térfélen focizik és mindenféle kérdésre válaszol. Amikor én először kérdeztem a buziskodásról a homoszexuális homoszexualizálásról, akkor mondta, hogy ne legyek zavarban, mindenki megkérdezi ezeket, gyakorlatilag már össze akarta írni egy A4-es oldalra a kérdéseket és a válaszokat, mert mindenki ugyanazokat kérdezi. A melanzstól azért kiakadt mint a szar, csak mondom! Aki nem tudja, hogy mi a melanzs, annak nem én fogom elmondani, az fix. Aztán jött Ricsi kollégám és olyanokat bekérdezett Viktortól, hogy az én sokszor illetlenül szexista beállítottságom is belepirult (nem képzavar nyilván). Viktor pedig, aki egy jólnevelt úrifiú meg csak kamillázott és mondta, hogy akkor most lemegy cigizni és nem válaszol több kérdésre. :)) Ricsi egy állat, majd írok róla is.

Na de nem ezekről akartam írni, hanem arról, hogy öregszünk, két vén szar vagyunk. Megbeszéljük, hogy kinek mi fáj és hol és mit szed rá. Aztán az is van, hogy Viktor akárhányszor feláll az íróasztaltól állandóan ropog az összes mindene. Hogy most B vitamint kell szednie, meg mittomén.
Ma elértük a mélypontot. Ma megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyógyfürdő bérlet. Megtárgyaltuk, kéjes arckifejezéssel, hogyan üldögélnénk a kurva forró vízben esténként és ostobán merednénk magunk elé. Ez program?! Ez?! Hol van a vad és fékevesztett ifjúságom?! Hol vannak azok az idők, amikor vibrátorokról, síkosítókról és egyebekről értekeztünk? Jó, hozzá kell tennem, hogy a múltkor azért megtárgyaltuk, vajon a fanszőrzet őszül-e, vagy elhullik mint virág, eliramlik az élet? Rágugliztunk. Én gyáva szar voltam, Viktor írta be, hogy "old pussy" a keresőbe. Lássák az ő proxy logjában, ne az enyémben. (Most meg arra keres rá, hogy mi a különbség a dildó és a vibrátor között - én sem tudtam - most már tudom.) Kicsit aggódom, hogy xxx besorolást fog kapni a blog.

Novemberben jön ránk általában a nagyon súlyos agybaj. Ilyenkor irdatlan mennyiségű meló van és ezekkel a baromságokkal szellőztetjük az agyunkat.

Talált egy kedves képet, azt mondta, hogy ez jellemző ránk:

Nem a tanulás szégyen, hanem a tudatlanság.

Szóval ha így vesszük, akkor szégyenteljes dolgokat művelek általában.

Valamelyik rendezvényünkre kellett venni ezt-azt és az IKEA-ban terveztük ezeket beszerezni. Viktornak mondtam, hogy jöjjön már el erősítésnek, mert egyrészt szeretem, ha fél a kocsiban, másrészt meg majd segít tájékozódni. Mert ugye a XI. kerületből kell eljutnunk a budaörsi ikea-ba (faszom se fogja nyomkodni a shiftet). Kinéztem szépen a gugli térképen, faszásan ki is nyomtattam, nagy peckesen levonultunk a kocsiba, beülünk. Térkép a nyomtatóban kamillázik, faszom. Na semmi baj, hát csak megtalálom már az Egérutat, az nem téma. Viktor persze fosondárézott ezen egy sort, de fontostalannak ítéltem. Jó, hát így elindultam toronyiránt a rengetegbe, ahogy éreztem na ez bazdmeg, ez az ÉRZEM, hogy erre kell menni, ezzel szopjuk be mindig, és egyszer csak egy ipartelepen találtuk magunkat, valami sínek után... Jó, oké, nem kell a pánik, mindjárt megoldom, szépen megfordultunk, de valami fosondáré sittes telepen közlekedtünk és mentem, amerre éreztem (!), hogy na erre jó lesz. Hallod, hát szembejött valami töltés. Töltés bazzeg, hol vagyunk már, vidéken?! Mindegy, ne fossál Viktor, aki ekkor már sikoltozott. Jó, aztán valahogy visszakeveredtünk a Kelenföldi pályaudvarhoz, onnan meg már tudtam az utat az Örs vezér téri ikea-hoz, aztán jólvan, szarok már rá, odamentünk.

Na de ez eléggé dicstelen volt és idegesített a történet. Rá egy hónapra ismét ikea menet, mondom Viktornak, hogy na jöjjön, fél napja a kurva térképet memorizálom, lesz itt odatalálás dögivel. Délelőtt 10-kor indultunk és így félve megjegyzi, hogy neki 13 órakor egy meeting-en részt kell vennie. Ezt egyértelműen bizalmatlanságnak éltem meg, fájt. Pedig... pedig... olllyan pipecül odataláltam, hogy csak na! Egyből! Gyakorlatilag 10 percre van a melóhelyünktől a budaörsi ikea. Volt nagy öröm meg minden, szépen bevásároltunk mindent, ahogy kellett. Feszültem, hogy mennyire jó vagyok. Kocsiba be, Auchan-nál kis bizonytalankodás, hogy most mi faszom ez a dupla körforgalom meg hol vagyok? Viktor kezdi a kis remegést, én skubizok ezerrel. Semmi gond, ki van írva, hogy Centrum. Megyünk arra, kicsit gyanús, mert nem nagyon kanyarodik ez rá az autópályára valahogy. Mindegy, hosszú ez az autópálya felvezető... gyanús, gyanús.... egyik oldalon szemétkupacok, másik oldalon vastagon kurvák. Mondom Viktornak, hogy te lehet eltévedtünk már megint, te mit gondolsz? Végszóra feltűnt szemből a sárga busz, Viktor meg vonyított úgy röhögött és telefonálásba kezdett, miszerint biztos nem ér oda a meetingre.
Semmi ok nem volt aggodalomra, mert Érdet pl. teljesen stabilan felismertem - egy időben az ottani cukrászdába bérletem volt, azért vagyok ilyen szép sovány - és onnan már gyerekjáték volt visszajutni a céghez.

Az az én bajom, hogy tereptárgyak segítségével tudok tájékozódni, de ha még nem jártam arra, akkor mi van?! Jó, persze GPS (van valahol otthon), de van térképem! Múltkor megint eltévedtünk és Viktorka előkaparta a kocsiból, aztán félórát óbégatott, mert kicsit régi a térkép. Az Europark bevásárlóközpont még úgy van feltüntetve, hogy "épülő bevásárlóközpont". Mindegy, sose halunk meg! :)

Csak lenne valahol
tisztességes pokol
rettenetes isten
aki számon kéri
mikor miben hittem

Csak volna valóban
utolsó ítélet
s oda kéne állni
sírni kiabálni
kegyelmet nem kérek

Így még azt se tudom
hogy az életuton
miféle bocsánat
vagy miféle vétek
nézett ki magának?!

Marcika, a legjobb barátom. Évek óta képes elviselni, amit ráadásul nem érez tehernek. Ez a legnagyobb dolog az egészben.

Marcika kiment dolgozni külföldre, hiányára nincs szó, nincs mozdulat.
Majdnem minden nap tudunk pár szót beszélni, de az évek óta megszokott egész napos társalgás és világmegváltás után ez kevésnek bizonyul.
Viszont van két kollégája, akik szintén magyarok, a vidéki - pejoratív értelemben használt - kicsit kiöregedett diszkóbalemegyekverekszek faszik tökéletes mintaképei. Mostanában a róluk szóló történetekkel szórakoztat. Ordítva röhögünk.

Béla és Kálmán, két tar-kopaszra borotvált, örökké bőrdzsekit, napszemüveget viselő fasz.

Kiérkezvén elmentek kaját vásárolni a közeli boltba. El tudom képzelni. Marcika is egy kopasz, fekete szemű, rémisztő külsejű ezzel szemben galamblelkű férfi.
Kijönnek a boltból, ezek így hárman és látják, hogy bekapcsolva felejtették a világítást az autón. Az meg persze lemerült, de annyi ereje még volt, hogy nyitásnál elkezdett riasztani. Erre Béla és Kálmán elkezdte rángatni a kocsit és ordítozni, hogy "toljuk ki a picsába az útra, vinnyogjon ott" - mintha ez bármiféle megoldása lenne az ügynek. Ezközben észrevették a szélvédőn, hogy megbírságolták őket. 2 óra ingyenes parkolás járt volna és ők belecsúsztak a harmadik órába. 60 fontos bírság hirtelen. Amin persze ment az őrjöngés.
Szerencsétlenségére, megérkezett a parkolóőr. Hallod, ez a leggyorsabb út a halál fele. De Béla diplomatikusan a kezébe nyomott 10 fontot és közölte, hogy: "Na eriggyé, eriggyé!" Az meg persze, mivel nem beszél magyarul, csak kamillázott, hogy mi van, de az emberanyag méreteit bölcsen belátva, meghátrált.
Aztán Marcikát bámulta a fél parkoló, mert amúgy is meg volt fázva, köhögött és a röhögéssel együtt olyan ugatérozást vitt végbe a parkolóban, hogy azt hitték ott fog kimúlni.

Holnap ne felejtsem el leírni, a Béláék diszkóba mentek történetet.

Velem semmi extra. Remélhetőleg nem csak Jézus támad fel Húsvétkor, hanem én is. 
Szeretek mindenkit.