Marcika, a legjobb barátom. Évek óta képes elviselni, amit ráadásul nem érez tehernek. Ez a legnagyobb dolog az egészben.
Marcika kiment dolgozni külföldre, hiányára nincs szó, nincs mozdulat.
Majdnem minden nap tudunk pár szót beszélni, de az évek óta megszokott egész napos társalgás és világmegváltás után ez kevésnek bizonyul.
Viszont van két kollégája, akik szintén magyarok, a vidéki - pejoratív értelemben használt - kicsit kiöregedett diszkóbalemegyekverekszek faszik tökéletes mintaképei. Mostanában a róluk szóló történetekkel szórakoztat. Ordítva röhögünk.
Béla és Kálmán, két tar-kopaszra borotvált, örökké bőrdzsekit, napszemüveget viselő fasz.
Kiérkezvén elmentek kaját vásárolni a közeli boltba. El tudom képzelni. Marcika is egy kopasz, fekete szemű, rémisztő külsejű ezzel szemben galamblelkű férfi.
Kijönnek a boltból, ezek így hárman és látják, hogy bekapcsolva felejtették a világítást az autón. Az meg persze lemerült, de annyi ereje még volt, hogy nyitásnál elkezdett riasztani. Erre Béla és Kálmán elkezdte rángatni a kocsit és ordítozni, hogy "toljuk ki a picsába az útra, vinnyogjon ott" - mintha ez bármiféle megoldása lenne az ügynek. Ezközben észrevették a szélvédőn, hogy megbírságolták őket. 2 óra ingyenes parkolás járt volna és ők belecsúsztak a harmadik órába. 60 fontos bírság hirtelen. Amin persze ment az őrjöngés.
Szerencsétlenségére, megérkezett a parkolóőr. Hallod, ez a leggyorsabb út a halál fele. De Béla diplomatikusan a kezébe nyomott 10 fontot és közölte, hogy: "Na eriggyé, eriggyé!" Az meg persze, mivel nem beszél magyarul, csak kamillázott, hogy mi van, de az emberanyag méreteit bölcsen belátva, meghátrált.
Aztán Marcikát bámulta a fél parkoló, mert amúgy is meg volt fázva, köhögött és a röhögéssel együtt olyan ugatérozást vitt végbe a parkolóban, hogy azt hitték ott fog kimúlni.
Holnap ne felejtsem el leírni, a Béláék diszkóba mentek történetet.
Velem semmi extra. Remélhetőleg nem csak Jézus támad fel Húsvétkor, hanem én is.
Szeretek mindenkit.
