Fegyverek közt hallgatnak a Múzsák.
A Karácsonyról nem írok, mert nincs kedvem. Elmúlt és ez jól is van így.
Amit mindenképpen megemlítenék, hogy nagyon jó volt a tegnap estém, nagyon-nagyon jó kis házibuliban voltam. :) Nem is emlékszem, hogy mikor vihogtam ennyit, klasszé volt a társaság. :) Na ennyit az ömlengésről.
Történt egy csomó minden, de persze elfelejtem őket.
A tegnapi, Marcikával folytatott telefon-beszélgetésemre viszont még emlékszem.
- Szia Marcika, mizujs?
- Szerintem veszek ma egy íróasztalt, ha van az üzletnek házhozszállítása.
- Miért nem a bátyáddal hozatod haza?
- Mert ennek az íróasztalnak két oldalt van szekrénye, az egyik fiókos a másik meg ajtós, nem PC-nek való.
- Öhm... nem nagyon értem, ez most hogyan válasz a kérdésemre.
- Miért, mit kérdeztél?
- Hogy miért nem hozza haza a bátyád?
- Mert a kertben (??) lévő íróasztalnak nem jó az elrendezése, normálisan nem fér bele a szgép, meg fúrni, faragni kellene a kábeleknek a helyet és nincs hozzá kedvem.
- Marci, MIRŐL beszélsz?
- Miért, te miről?
- Arról, hogy miért nem a bátyáddal hozatod haza azt a tetves íróasztalt.
- Hogy jön ide a bátyám? Na itt már vakartam magam.
- Mindegy, sehogy, vegyél bazzeg íróasztalt, aztán szarok majd rá, hogy hogy kerül oda hozzátok.
- Most mi van? A bátyámat te keverted bele, eddig szó se volt róla. Már vonyítanék, ha nem lennek borzasztóan fegyelmezett.
- Nem, folyamatosan azt kérdeztem, hogy miért nem a bátyád hozza haza azt a telibevert íróasztalt, miközben te folyamatosan valami másra válaszoltál. Amitől most már úgy felbasztam magam, hogy szétverném az asztalt, ha itt lenne a körzetben.
Aztán csend, hallgatás, röhögés. Na ezért nem mennek nekem angol órán a szituációs gyakorlatok, mert a kis cimborám ilyen retardált. Így. Én ilyen beszélgetéseket folytatok, ahelyett, hogy "Helló, hogy van? Van térképe esetleg, vagy meg tudná mondani, hogy merre található a Bazilika? Oh, igen, thank you. Az ön pontos iránymutatásának köszönhetően, bizonyosan oda fogok találni. Nincs mit, szívesen, érezze jól magát Budapesten."
Nem mellesleg nagy problémám ez az angol tanulással kapcsolatban. Meglehetősen beszédes típus vagyok, be nem áll a szám, természetesen akkor is képtelen vagyok kussolni, amikor kellene (angolul is folyamatosan dumálok a szegény angol tanárnőmnek). Viszont képtelen vagyok arra, hogy rögtönzött, kötött témában - számomra nagyjából teljesen érdektelen sztorival kapcsolatban - kis beszélgetéseket folytassak. Pl. a környezetvédelem előnyei és hátrányai - jó, hat mondatig oké vagyok, mondjuk az előnyeiben, de mi a fasz a hátránya? Hasonló témák, amikről olvasok maximum, de beszélgetni nem szoktam különösebben róla. Aztán rágörcsölök persze. Vagy másik téma: mit gondolsz a káros szenvedélyekről? Oh bazzeg. Az a gond, hogy itt rögtön elkezdenék belemenni első körben abba, hogy mit értünk káros szenvedély alatt. Jó, mert az alkoholizmus, a drogozás, a dohányzás nyilván az. Baszni a rezet minden esete a szgép előtt hajnalig? Válogatás nélkül mindenféle pornó gyűjtés? Vagy Anyám, aki nem dob ki semmit? Megvan még az a félig elhasznált Secret dezodorom, amit akkor hagytam otthon, amikor felköltöztem Budapestre. Az oké? Nagyjából 1999-ben járt le a szavatossága és őrzi, beszarás. Anyámnál máig harcoló orosz alakulatok is vannak. Ha hazamegyek és kinyitja a beépített szekrényt - amitől én félek, de kajakra, mert tényleg minden szar van benne - akkor az egy kész időutazás, gyerekkorom minden cucca megvan még begyűrve. Tényleg, Anyámról is írhatnék pár postot, úgyis meg akartam írni amiket művel.
Kérdeztem tőle a héten, hogy én kire hasonlítok a családból. Rá nem - barna haj, barna szem, Apámra kicsit talán, de neki (és Öcsémnek is) szürke szeme van és világosbarna haja. Nekem vörösesbarna hajam van - kis rásegítéssel (Fudge) még kap egy kis vörös árnyalatot - és zöld szemem. Magaviseletemben pedig egyikőjükre sem. Anyám, mikor még valamelyest önmaga volt, kevésbé humoros, kevésbé elgondolkodó típus volt. Apám nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, belenyugvó természet. Öcsém szerintem nagyban hasonlít rá, nagyjából szarik mindenre, bár ő is hajlamos arra, csakúgy, mint én, hogy elmebeteg dolgokat csináljon. Én vagyok a családban talán a legrobbanékonyabb és a legjobban terhelt idegileg - naná, nekem kell őket elviselnem. :))) Na de eltértem kissé a tárgytól. Szóval a dédnagymamámra hasonlítok, aki rendszeresen faszizott még 80 évesen is, üldözte a kis fiatal 70 éveseket az otthonban, ahova azért került, mert állandóan piált (olyankor verekedett is néha férfi miatt) és/vagy piát főzött. Az intarziás szekrényen kurva nagy lánc, lakattal, bűz terjeng a szobában. - Mama, hulla van a szekrényben? - Jaj nem, hanem nem kapok inni és ezért almabort erjesztek. Na ilyesmi volt a Mama. :) (A Nagymamám, az ő lánya, hatvan évesen még lapáttal verte a női ellenfelét, mikoris az betette a szerelme portájára a lábát.) Aggódom rendesen, hogy mi lesz velem, ahogy öregszem, majd ENNÉL is rémesebb leszek?! :)
Az új évre kívánok mindenkinek: egészséget, boldogságot, találjatok vissza az útra, amin járnotok kell, vagy maradjatok meg azon, ha éppen rajta lennétek valamint kutyás kitűzőt.
