freehug

"Egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani."

Egy ideje azon gondolkozom, hogy mi értelme van annak, hogy élek.
Semmi.

Ezen kívül: Tegnap csináltam rakottkrumplit, Szépen, ügyessen, igényessen belerámoltam a jénai tál _tetejébe_ és beraktam a sütőbe. Csudálkoztam, hogy mennyire kipúposodik, pedig kis adagot csináltam, aztán fordultam egyet és megláttam az előtte elmosogatott jénai tál alját... 
Mindegy, N. csak vihogott és egészen egyedinek talál.
Mondom, Taigetosz pozitív vagyok.

Egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani...

"Hiszek, mert képtelenség."

A februárom szívással telt el. Úgy néz ki, hogy minden év februárjában van kiírva nekem az évi szopkodás és itt nem a házastársi kötelezettségeimre gondolok.
Kezdtem egy kis fülgyulladással majd szépen összeszedtem mindenféle nyavalyát, aztán küzdök, mint disznó a jégen, majd hamarosan jobb lesz.

Voltunk síelni, életemben először.

Remek volt kérem... remek. :)
Nem ecsetelem, hogy mennyire vagyok balfasz, csak kiemelnék egy kis történetet, ami annyira jellemző rám.
Folyamatosan problémám volt azzal, hogy a bakancsom nem akart bepattanni a lécbe. Közel öt perces tehénkedéssel, ugrálással egybekötött balfaszkodás után volt hajlandó rácsatlakozni a bakancsomra.
Nah, kérem a hüttéből kijöttem, ugrándozok, bepattan az egyik, örülök. Jön a másik, ugrálás, küzdés, izzadás, bepattanás, közben szépen, nyugodt tempóban elkezdek csúszni háttal a hütte fele. Botok valahol máshol, én szépen előredőlve, 10 ujjammal karistolva a havat, megadóan gyűjtögettem hátul a lécemen a többiek léceit, akik a hütte előtt hagyták.
A hütte végül megállított, lecsatoltam, visszarendeztem a többiek lécét és meg akartam halni.
A hütte amúgy kafa hely, ég benne a tűz, amitől kicsit füst szagod lesz, de nem baj. Van Früchte Tee és valami Skiwasser, és még sokan mások. Eszméletlen jól néz ki a Germknödel (ilyet nem ettem), valamint a Kaiserschmarrn (ilyet csak kicsit, lopkodtam az egyik asztaltársamét). Többnyire Frankfurtert ettem mustárral és valami olyan fincsi kiflivel/zsemlével, hogy nagyon.
Amit viszont nehéz visszaadni az a hütte hangulata. Fa bútorok, meleg, mindenhol kis rénszarvas díszek, mécsestartók, középen a szabadtüzű kandalló. Emberek, néha egy-egy kutya (szomorú szemű King Charles spániel).

az életem... mert kifogok mindig olyan embereket, hogy hejhaj...

Viktor, persze, hogy Viktor.

Én nagy lelkesen próbálok kikapirgálni egy szempillát a szememből kistükörrel, miközben ő 2 centire tőlem az egyik kinder játékommal próbál játszani. Olyan vagyok, mint Jókai, hosszú, kurva lényegtelen tájleírással kezdek. Na felfedezte Viktor magának, hogy van egy kis tűzoltóautó az asztalomon, ami amúgy ceruzahegyezőként funkcionál. Nézi, nézi, látszik, hogy töpreng valamin.
- Ezt a kisautót kerested valamelyik nap?
Teljesen megütközve nézek rá, mert való igaz, hogy beszéltünk a kisautómról de az a Fiat Stilo, amék' lent áll a parkolóban.
Mondom Viktor, ugye nem az van, hogy összekevered a ceruzahegyezőmet a Fiattal...
De igen, keveri... mindegy ez már.

-- ezt régebben írtam, bent maradt vázlatban --

"Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
«Vezessen Hozzád a szabadság!»
igy kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már."
Babits Mihály: Az elbocsátott vad

Itt a teljes, gyönyörű: epa.oszk.hu/00000/00022/00570/17776.htm

Reggel óta magam alatt vagyok, elkeseredetten topogok, merthogy rémesen dagadt vagyok. Elértem a bűvös 60 kg-ot, szent rettenet. Amúgy szarok rá, hogy hány kg az annyi, most csak parádézok valami miatt ezen.

Mondom viccesen Viktornak, aki kurva másnapos amúgy és _mindenen_ vihog.

- Viktor, haragszom rád. Elfelejtettél közölni velem valamit. Elvártam volna pedig.
- Mit? - néz rám, de arcizma sem rezdül. Izgalomnak nyoma se.
- Azt, hogy kurva dagadt vagyok.
- Ja, asztem tudod. - válaszol ez az utolsó mutáns féreg! :)

Mélyenszántó gondolatok az MSN használatáról:

gn (ez vagyok en) üzenete:
 jolvan, mert ha busy valaki, akkor en nem zaklatom es elvarom, h engem se zaklassanak, mert akkor prezentalok v vki van a gepemnel
Judit üzenete:
 ó
 en akkor is szoktalak 
gn üzenete:
 nem gond, mert neked van ablakod
 es nem felugral, hogy "hallod g*ci", mert az ciki prezi kozben
Judit üzenete:
 :D
gn üzenete:
 hanem max villog
 az meg mindegy 
Judit üzenete:
 miert neked nincs?
gn üzenete:
 mim nincs?
Judit üzenete:
 nemtom
 valamid nincs
 ami villog hanem felugrik inkabb
 marmint nem villog
 erted...
 ma en is teljesen retard vagyok
gn üzenete:
 ohm...
 hat...

Viktor nem tud ennyit elolvasni, neki lerövidítem az egyetemi boltos sztorit:

(Viktor kérte, hogy neki kicsi hasat rajzoljak.)

Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Pál apostol levelei) 

Zajlik az élet. Elindultunk, kezdenek körvonalazódni az idei események, fesztiválok, kiállítások.
Viktorral ülünk, nézünk egymásra, mint régi barátok, akik szavak nélkül is értik egymást. Na mi nem, szavakkal sem.
Viktor - Bezárjuk az egyetemi boltot?
Én - Most ezt így ketten döntsük el?
Viktor - Nem, arra kérdezek rá, hogy bezárjuk-e az egyetemi boltot?
Én - Viktor, én ezt most így nem tudom eldönteni, meg szerintem nem is az én, mi kompetenciánk.
Viktor - Nem érted: bezárjuk az egyetemi boltot?

Itt előadtam a szokásos értelmetlen tekintetemet. Viktor meg elkezdett röhögni, mert rájött miért nem értem. Ő arra kérdezett rá, hogy bezárás alatt van-e jelen pillanatban a bolt...

Aztán jön a másnap, amikor ebédelni vágyom. Nálunk ez sosem egyszerű procedúra, mert mire összeszedem a 4 fiút + Cs-át, addigra rámmelegszik a kabát, lemegy a Nap, elhull a virág, eliramlik az élet. (c) Petőfi
Na, sapkakabátban tolom az ipart, várok, várok. "Még befejezem ezt az e-mailt, még megvárom, míg Anyám ideér - most indult Szolnokról, még megvárom, míg kitavaszodik stb..." Úgyhogy szent elhatározással fekvősztrájkba kezdtem, és feküdtem nagy délcegen, sapkakabátban az irodában. Miután hatástalan volt, sapkakabát nélkül folytattam.
A tárgyalások kimenetele nekem kedvezett, de eléggé lassan állapodtunk meg. :)

Szeretném ha tudnátok, Babi néni odabaszosan vicces. "Hát lehetne eggyel jobb, de nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar."
Ha nem ismered, keresd meg youtube-on, lusta vagyok linkelni.

Vezettem ismét Norbert versenyautóját. Imádom. :) Örök barátságot fogadtunk egymásnak. :)
 

Kudarc: Nike sensor :( Le se írom, szar vagyok.
 

Bánatom van napok óta. Nem tudom, hogy honnan jön, hova tart és miért, egyszerűen csak szomorú vagyok. Megmentésre várok. 

Egyre jobban utálom. Pedig idén legalább igyekeztem hangulatba kerülni, elfelejteni, hogy mennyit kell rohangálni, hogy mindenhol tömeg van, a kasszánál hosszú, tömött sorokban kígyóznak az emberek.

Mindegy, nem írok semmit, mindenki tudja, hogy miről van szó.

Könyves fronton:

Dan Brown új könyve jó, kifejezetten olvasmányos.
www.libri.hu/konyv/az-elveszett-jelkep.html
 

Valamint megjelent a kedvenc sorozatom legutolsó része:
www.libri.hu/konyv/a-rabbi-csutortokon-lelepett.html
Önmegtartóztattam és nem vettem meg, Norbi adott egy csomó új és jó könyvet, úgyhogy most erős voltam. :)

Ebbe a könyvbe beleolvastam egyszer, jónak találtam. Beleolvastam még egyszer és nem találtam olyan jónak. Passzé. Olvasta valaki, vélemény?
www.libri.hu/konyv/buszkeseg-es-balitelet-meg-a-zombik.html
Kritika róla:
www.konyvkolonia.hu/blog/KoloniaBlog/Elizabeth-Bennet-mint-zombigyilkos

hogy az élet szép. Azért, ha visszaolvasom valamikor, mikor éppen nem túl szép, akkor emlékezzek erre.

Ma kipróbálom este Churchillt. Viktor vállalkozott rá, hogy beül mellém. Na elmondom milyen az amikor két értelmi hulladék (Viktor és én) beszélgetünk a közlekedésről.

- Viktor, én este a Kálvin térre megyek, jössz velem vagy tömegközlekedsz?
- Megyek veled, és a híd budai oldalán kiraksz.
- De én a Szabadság-hídon megyek?
- Igen, az jó lesz, mert Szentedrére megyek.
Itt ostoba nézés következett tőlem.
- Miért jó neked a Gellért tér, ha Szentedrére mész?
- Mert akkor nem itt (cégnél), hanem ott szállok fel a villamosra.
- De minek szállsz ki az autóból?
- Hogy felszálljak a villamosra.
- De az átmegy a hídon.
Meredten nézünk egymásra.
- Nem, van amelyik nem és én arra szállok fel - közli Viktor teljesen megtörve.

Aztan ültünk és bámultunk egymásra. Tök kész vagyunk.

Viktor lógatja a szemeit, és értelmesen néz rám.
Kérdezem: Na mi van? - udvariasan
Erre ő: Ha átrendezem az íróasztalomat és átülök ide, akkor 30 cm-rel messzebb leszek tőled és az megrázó lesz.
Egyszerűen népszerű vagyok, mivel klassz a humorom és vág az eszem. Ez az igazság.

Most rángatja éppen az asztalait és az egész mozog, nyeklik. Szerintem össze fog dőlni a picsába az íróasztala, de akkor meglehetősen vidám leszek. Igen, most lerántotta a kis hangfalait a faszba. Aham, ordítva vihog és rázza a hangfalait, mert az egyiknek a bele csörög. Az nyilván jól fog szólni a továbbiakban.

Na kirángatta az egyik asztalt, ami eddig a falnál állt. Ujjongva felfedezi, hogy van rajta egy lyuk (ahol a kábeleket lehet bevezetni). Rögtön támad is korszakalkotó ötlete.
Azt mondja: Ha hosszú telefonbeszélgetést folytatsz és unod, akkor ráfeszülhetsz a száddal a lyukra és ....
Nézek rá: Viktor ha telefonon _beszélek_, akkor nem feszülök rá sehova a kis számmal, azt ugye vágod?
Valamint ne feledkezzünk meg arról az apró tényről, hogy szigorú házasságban élek és egy vérengző vadállat a Kedvesem. Ilyen történne, akkor rögtönítélő bíróságosat játszana a kis testemmel.

Viktor átrendezte. Közelebb került hozzám. Gyász!