freehug

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

[...]

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor: Kegyelem)

A hegyek legormát sújtja a villám.

Nem tudom elképzelni elképzelni, mások hogyan bírják ezt a kurva meleget, de én két naponta járok próbafekvésre a temetőbe. Az összes kis seggem kivan mindennel, általánosságban.

Itt van például Viktor, aki eddig sem volt egy IQ-trezor, de most felezőn van. Ha eszik, akkor utána negyedelőn. Már ott tart, hogy magnézium tabit szopogat, mert attól várja a megváltást. Én ciánt szopogatok, mert én meg attól.

Kérdezem tőle valamelyik nap, hogy likeolta-e Tarzant a Facebook-on. Tarzan a hörcsögöm és szerintem elképesztően aranyos képeket rakok fel róla. Ez az a tipikus picsoid magatartás, amit másoknál véletlenül sem hagyok szó nélkül és vadul fikázom. Hallgat. - Szóval likeoltad Tarzant?
Felpillant és megkérdezi: - Miért? Végre végleg elaludt?

Igyekszem, ettől függetlenül, valamiféle kedves viszonyt fenntartani ezzel az utolsó aljadékkal. Melegítettem a kajáját a mikroban. Jó, ottfelejtettem, naés? Nagy ügy? Nem.
Behozom neki, leteszem az asztalra. Kinyitja, kicsit csodálkozik, amikor lepörkölődik a szemöldöke a felcsapódó párától, majd megkérdezi: - Mi a faszom? A hamvasztó funkcióra állítottad? Majd máskor nem viccelődsz a hörcsögömmel, szemét.

Kint eszünk állandóan zabálunk, állandóan a sarki kajáldában. Rádumál, hogy vegyek édességet. Leülünk és bűntudatosan nézem a desszertet. Mondom neki:
- Bazzeg, 100 kilós leszek.
- Nem baj, én is és valakivel nekem is kell élnem, ha undorító leszek. Ha már mind a ketten undorító, dagadt disznók leszünk, majd hengergetjük egymást és jól elleszünk. Ez igen, ezt képzeltem el mindig is a lányszobámban, hogy egy dagadt buzinak én leszek az utolsó mentsvára.

Most éppen félórája ordítok vele, mert próbálja különböző technikákkal belehelni a másfél literes, üres palackot. Nem, nem tudom miért. Mindent elkövet, szívja (ehhez ért csak), leheli, fújtat, most a ventillátorral próbálkozik. Feladta, most papírrepülőt hajtogat, mert azt fogja reptetni a ventillátorral. Kurvás módon nem ért hozzá, de csinálok neki gyorsban egy vadászgépet, mert én persze ehhez is értek. Most termint próbál létrehozni a ventillátorral és nyilván sikerül neki.

Szerintem előző életemben felgyújtottam egy árvaházat vagy öt árvaházat és most vezeklek.

Rákerestem az előbb a "crazy stitch" kifejezésre és ezt dobta a gép. Örüljetek ti is.

Amúgy meg ezt csináljuk. A képen én vagyok kék, Viktor pedig a kislánynak beöltözött. Mert az az idő is el fog jönni, meglátjátok.

Nagyon semmi.

Káromkodós bejegyzés, ha nem bírod vagy nem szereted, ne olvasd tovább!

Viktorral nyomtatnunk kellett. A dekorációs osztályunk viszonylag elavult cuccokkal dolgozik. Egy nagyobb nyomtatás órás-másfél órás tortúra, ha mondjuk 4-5 nagy lapot kell nyomtatnunk.
Viktor őrjöng.
- Nyomtass már, te geci!
Odaszólok neki: Viktorkám, ezt kint hallják, azt ugye vágod? Mit fognak gondolni?
Töpreng, vajon hogyan lehetne ebből jól kijönni, majd megszólal:
- Nem tudnál ziláltnak kinézni, amikor kimegyünk, mintha mondjuk veled ordítottam volna, nem a nyomtatóval?
Mert az ugye tök rendben van...

Kinézett 2 milliárdért Toscana-ban valami remek villát és nyervog, hogy akarja. Számolgat, látom, pénzügyi tervet is csinál, kitalálja a tutit. Tervének megfelelően elkezd kapacitálni, hogy feküdjek le boldog-boldogtalannal nagyon-nagyon-nagyon sok pénzért. Ez, sajnos, nem az a test és csodapunci, pedig mennyivel könnyebb lenne - ezt neki is kifejtem. Aranyos nagyon, mert azért nem adja fel:
- Nincs véletlen fotód a puncidról, mégis? Feltenném a netre és árulnám!
Azt nem tudom, honnan veszi, hogyha összefeküdnék ennyi pénzt, akkor magammal vinném. Mindig is álmaim között szerepelt rommá használva, egy meleg pasival együtt élni Toscana-ban.

Nem tudom nektek milyen napotok volt, de én egész nap bolondokházában ültem. :)

A terhes semmiségek

Viktort PMS tünetekkel kezelem, hisztériáz minden szaron. Meg nem értettségében kis kezeit gondosan a mellkasa jobb oldalára szorította és közölte, hogy szívinfarktusa van. Mondtam neki, hogy remek, mert a szíve a teste másik oldalán van. Mondta, hogy nem baj, akkor tüdőembólia. Valami azt súgja túl sokat van velem. Aztán megtárgyaltuk, hogy a csecsemőmirigye van azon a tájékon, majd arénázott egy sort, hogy benne semmilyen csecsemő sincs, majd folytatta a tompulást.

Kérdezem tőle:
- Mentek ma a Zsivágóba?
- Igen.
- Hány óra körül?
- Hat és hét között érünk oda.
- Az jó, mert én hétkor végzek és lehet odacsattogok én is.
- Jó, mert a nagyinak ásványvizet kell venni... ásványvizet a nagyinak.

???

Nem mellesleg nem is Viktor nagymamájáról volt szó, mint ez utóbb kiderült. Viszont Viktor nagyija legendás.
Valamelyik hétvégén rendbe vágták a kertet, kis segítséggel megmetszették a meggyfákat is. A gallyakkal nem tudták mit tegyenek, így eltüzelték, égett a fél kert. Miután gondosan eltüzeltek mindent, Viktor bóklászott a romokon, amikor megbotlott valamiben. Káromkodott randán, ahogyan kell, aztán nézte, hogy mi lehet az. Kiderült, hogy Nagyival 10 centire a gázcsonktól rakták meg a máglyát, szóval kis híján Csepelt a földdel tették egyenlővé.
Nem sokra rá olvastam, hogy Szentendrén gázrobbanás volt - ott lakik Viktor a párjával, amikor éppen nem Csepelen pusztít - írtam is neki rögtön, hogy mi van. Visszaírt, hogy: "Nagyival itt is rendeztük kicsit a terepet." Veszélyesek, egész családnyi van belőlük!

Találtam egy bejegyzést a telefonomban a legutóbbi bulink alkalmával jegyeztem fel és most nem tudom visszafejteni:
- Angry birds nem 30 éves kutya - ez mondjuk tény, lehet a Nobelre hajtottam
- Kulától kaptad? - Passzé
- Ausztrál madárral dugnál? - Ezt tudom, hogy Viktortól kérdeztem, de nem tudom már mi ez.
- Ihatnál botot. - Passzé
Kicsit aggódom, hogy mi lehetett még, mert semmire sem emlékszem ebből.

Viktorral és Beával egészségtelenül sokat lógok.

Képmagyarázat: A transzvesztita Stitch én vagyok természetesen, Viktor az a cafatfejű, cafattestű rongyizé középen, a thai nemzetiségű, szájával rákészülő prostituált pedig a Bea.

Az előbb tettem le a telefont, Lovag barátommal beszélgettem és így köszöntem el tőle: Puszillak még.
??? Én néha nem értem magamat és azt, hogy miket beszélek. :)
 

A bajok közül válaszd a legkisebbeket.

Bajból van nálunk elég, leginkább amiatt, mert csökkent szellemi képességűek vagyunk.

Kérdezem Viktort valamelyik nap, amikor pont borzasztóan éber voltam ebéd után:
- 1400 fele?
- 750
- Na még egyszer?
- 650? 
Így.

Főnökömmel megyünk tárgyalni, az autóink egymás mellett parkolnak. Megbeszéljük, hogy egy autóval megyünk, az övével. Beülök az anyósülésre, majd átnézek a másik autóra és nagyon megörülök, hogy milyen szép színe van a mellettünk parkoló autónak.
- Nézd Főni! Pont olyan szép kék, mint az enyém.
... és nem sírta el magát!
 

Angol szöveget nézek és megörülök egy kifejezésnek, mondom is Viktornak:
- Milyen kafa ez már - to distance oneself from society - nem?
- Mit jelent, hogy legszívesebben elvermelném magamat? 
Emiatt a negatív hullámok miatt kell állandóan healing mantrákat hallgatnunk, hogy legyőzzem Viktorban a sötét erőt! Na kínlódik is rendesen a zenék miatt.

Dekorációt gyártatok, írom hozzá a brief-et, de ebéd utáni homályban.
- Viktor, hogy hívják amit a falra felragasztunk? Kérdezem tőle, mert nem jut eszembe a matrica szó. Mire ő felel, a legtermészetesebb megfejtéssel, ami csak lehet:
- Pesszárium?
He? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanebben a brief-ben bátran leírtam a grafikusunknak, hogy gyártson egy táblát a következő felirattal, hogy "Nálunk bankkártyával is figyelhet." Szóval egy szavam sem lehet.

Új telefont kaptunk mind a ketten és próbálgatjuk. Mondom Viktornak:
- Figyi, bedugom a fülest és próbáljuk már ki, hogy működik-e az a funkció - már nem tudom, hogy mit akartam kipróbálni pontosan.
Mondja jó és elkezd hívni.
Nekem megcsörren a telefonom és gyorsan odaszólok neki. - Várjál már, pont hív T. Viktor, mindjárt utána próbálhatjuk. Nem volt szomorú a kis arca...

Folyt köv. Leírom még, hogy mit műveltek a Nagyijával a kertben, csak most rohannom kell. Ja, és lesz Stitches kép is, semmi félelem.

Az okos ember kevés szóból is ért.

Ránk ez nem jellemző, mi sokból sem értünk. Agyhalottak vagyunk Viktorral és ebben erősítjük egymást.

A legnagyobb elkeseredésem közepette megkérdeztem tőle, amit ilyenkor szoktam (sztenderd kérdések, általában nem is figyel, úgy válaszol):
- Szeretsz még? Ha ezt mézes-mázosan kérdezem, akkor tudja, hogy melót akarok rásózni és "Nem" a válasz.
- Igen.
- Mennyire?
- Négy.
Ohm... Nézek rá: Kitaláltunk valami mérőszámot erre? Ő néz rám: - Miért, nem a időt kérdezted?

Na így, ilyen beszélgetéseket folytatunk. (Még mindig nem mennek az angol szituációs gyakorlatok.)

Vagy a másik. Rendezvényt csinálunk, ahol eszik-iszik is a társulat, mi gondoskodunk róluk. Kérdezi Viktor:
- Van még kávéjuk?
- Egy kevés még van, lehet kellene szermányolni nekik.
Erre Ő: Nem, majd ha elfogyott teljesen, ne keveredjen a friss kávé a régivel. Szigor van.
Erre én: Igen és tej is.
Néz rám üveges tekintettel. - Tej is?
- Igen, igen - bólogatok lelkesen - Tej is van.
Változatlanul üveges tekintettel néz rám: - Nem értem, tej is van?
- Van bazdmeg, van kurva tej is már. Mi van ezen ekkora csoda?
- Hát hogy szigor van meg tej is? Hogy jön a kettő össze? - kérdezi némileg elkeseredve.
- Ohm, nem azt mondtad, hogy cukor van? Mert arra válaszoltam, hogy igen, meg tej is.
- Nem, azt mondtam, hogy szigor van.

Néma csönd. Üveges tekintetek.

Részemről halálvárás.
 

Nem halok meg egészen

Sok kivizsgálás, sok kínlódás.
Azért megmaradok. :)
 

A hörcsög, jelentem, kövér. Nem tudom máshogy írni, ez az igazság. Ettől még rémesen imádom. :)

Viktornak be kellett lépni A rendszerbe.
A főnököm megírta neki a részleteket a következő módon:

Username              Password
akarmicsoda          akarmicsoda48938

Ugye tudjátok, hogy Viktor rögtön beírta felhasználónévnek, hogy Password szót?
Jó, félóra küzdés után, rögtön törölték közös erővel az első request-et, amit küldtek nekik.  Most itt ülnek és vinnyognak a röhögéstől.
 

Máskülönben Norbi elköltözik április elejétől Londonba. Ami egyrészt jó, másrészt nem jó. Hejhaj.

Lelkem visszariad az emlékezéstől. (Vergilius)

Ebéd közbeni szieszta, Velvetet nézek. A VV Kinga, vagyki, veri magát, mert kiesett. Az érdekes viszont a videóban, hogy hostess-ként az egyik ismerősünket vélem felfedezni a videón.
Mondom Viktornak:
- Nézd már, Nóri van a videón, ahol bemutatják, hogy VV Kinga hogy veri magát, mert kiesett.
- Ki az a Nóri?
- A Gergő tesója.
- ... és miért hisztizik? - kérdezi Viktor.
- Nem Nóri hisztizik, hanem a VV Kinga?
- De ki, a Gergő tesója, a Kinga?
- NEM! A Nóri a Gergő tesója és nem ő hisztizik, hanem a VV Kinga.
- Akkor nem a Nóri esett ki?

Ekkor jött egy kis hullámvölgy. Az igazi mélypont akkor jött el, amikor VV Szandika is az bazzeg, az valami elképesztő. Narancsos árnyalatba hajló bőr, széthúzott végbélnyílásra emlékeztető száj, igénytelenül kiszívott haj. megjelent. Na ez volt az amit már nem volt képes követni és megnéztük együtt a videót. Ez a szent rettenet, de tényleg. A másik meg az, hogy foglalkozunk vele.

Valamék' nap bejön hozzám Bea és következőket mondja.
- Kellene az Alba-Volán fehérvári jégkorongcsapattal találkozót rendezni Fehérváron.
- Jó, miért Fehérváron? - kérdezem én, amikor is már kiviláglik belőlem a géniusz.
- Mert fehérváriak?
- Akkor az azt jelenti, hogy Fehérváron edzenek?
- Igen, azt jelenti.
- Tehát ne Budapesten rendezzem meg?
Itt Bea elegánsan lekarmolta magát és azóta is távol tartja a kis testét az irodámtól.
Vajon mi történhetett? 

Aztán társalogtunk a barátnőmmel arról, hogy kinek milyen táskája van. Megjegyzem, ő sem cicababa típus és én sem (mentegetőzés), ritka pillanatok egyike ez. Beszélgetünk és mondja, hogy az enyém jobb, mert jobb a tartása és könnyebb megtalálni benne a cuccokat, míg ő mindig elhagyja a telefonját a sajátjában.
Gyorsan-frissen ajánlottam is neki, hogy hívjon fel olyankor, visszahívom és akkor látja, hogy hol világít a táskájában a telefonja... Mentségemre mondom, én ha nem találom az egyik telefonomat, akkor a másikkal felhívom az egyiket és rögtön látom hol világít a feneketlen táskámban.

Kaptunk könyveket elajándékozásra, mindenfélét. Van benne egy sorozat, valami Brumiról szól. Viktor örömmel vonyít fel, Nagyapjától mindig ennek a sorozatnak valamelyik részét kapta meglepetésként. Beleolvasok, idézem, sajnos nem pontosan: "Én, Jótanács kapitány azt akarom, hogy a Kuki megőszüljön. A Kuki legyen ősz. Fogd meg a Kukit!". Csodálkozunk ezek után, hogy Viktor a másik ligában focizik?

Diétázom és mozgok megint egy ideje. Most plató van, nem mozdul semmi, sehova. Nehéz. :)

1. Van hörcsögöm. Az előkelő és hozzá teljesen passzoló Tarzan nevet kapta. Roppant mozgékony, állandóan a rácsokon tornázik. Most éppen nem vagyunk haverok, mert bazinagyot harapott ma a kezembe, de ettől függetlenül a legkedvesebb hörcsögöm, aki eddig volt. Üldögél, piszmog, elbóbiskol, figyel minden zajra. Jó, egyszerűen imádom.

2. Általában fáradt vagyok és hiába röhögünk sokat, meg történik mindenféle, nincs időm leírni, illetve a történetek egy része olyan, hogy nem merem leírni - szóval képzelhetitek. :)

3. Eszembe jutott ez valamelyik nap és nem megy ki a fejemből:

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Na legközelebb vidámabb bejegyzéssel jövök. :)

Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.
(Ady Endre: Vallomás a szerelemről, részlet)

Úgy van ez, hogy megkéred Életed Értelmét, a Mindenség Fényét, a Szerelem Szárba Szökkent Virágát, hogy intézze el a karácsonyfa hulláját. Jó, megértem, nem akarja végigcincálni a liften, lépcsőházon keresztül. Na, majd kidobja a harmadik emeletről az erkélyről. Jó. Kicsit félek, én már tudom ki a gyilkos, de akkor is félek. Várok egy hetet, tűleves minden szar már az erkélyen, ahol a hulla várakozik. Mondom neki vasárnap, hogy a sarkon gyűlnek a karácsonyfa-hullák, ugyan, dobja már le, majd én lent várom és odacipelem a kupachoz. Kis nyifogás, kifogás keresés, de kőszikla vagyok, várom lent a fát. Nézem, sehol nem jön senki; intek, hogy jöhet a fa. Fúúú, de gyanúsan kurva gyorsan jön, pattanok arrébb, majd állok a repesz áradatban. Nyilvánvaló, hogy lebaszta fentről, az antik karácsonyfa-talppal felszerelve, ami széttört és mindenhova szétpattogott a környéken. Ez volt az, hogy nem tudtam eldönteni, röhögjek vagy sírjak, vagy mi legyen. Felháborodott tanácstalanságomban ordítottam, messzezengően, szívből, kurva rondákat.
Erre leslattyogott. Én változatlanul üvöltöttem - holott már nem volt az erkélyen - mert azt hittem, hogy megőrülök. Nagyon szép, antik, ritka darab volt az a talp. Feltűnően laza slattyogás, amivel száz, hogy a rettegését palástolta vállvonogatás, majd vádlóan rám nézés: "-Te nem tudhatod, hogy milyen sötét volt ott fent az erkélyen, nem láttam, majd veszek másikat, ne szirénázzál már." Na igen, itt jött el, hogy összetettlegezem az egész testét, de valami kurvás módon, aztán elviszem látleleteztetni, hogy legyen róla papírja és fekete-fehér képe is, nekem meg legyen mire hivatkozni. Ilyen magaviseletért, ilyen csomag jár.

Amúgy szar van a levesben, mert úgy néz ki, hogy liszt érzékeny lettem. Vidulásképpen nézegettem Sanyi, a bagoly blogját és ez jött szembe:

Sanyit meg itt találjátok.

Szóval ez van. Óriás bánat.