... sok baj van ezekkel.

Legelső, ez a Szöszi (A.) nem akar elülni a megszépítő távolság valamely csücskébe.

1. Kitett egy szerelmes plakátot a falra, hogy "Forevör tugedör!" és vezeti a veszekedéseinket. Idézek: " 2008.12.15  17.54, 1. veszekedésünk: Felhúzva hagytam a reluxát, az én hibám. Sajnálom." Hallod, az ilyentől lepattan az ékszíj.

2. Aztán van nekem egy csokoládés fiókom, a 3. fiók. Megjegyzem, az én fiókom. Nincs semmi felirat rajta, hogy másé vagy közös vagy akármi. Egyedül az enyém. Szöszi persze kidúrja gátlások nélkül. Aztán ír nekem egy levelet FYI subject-tel (most éppen komolyzenei koncerteket keresgél, villogni akar az új pasija előtt, mondogatja is nekem, hogy miket nézne meg, de nem igazán tudja kiejteni a szerzők neveit ill. azon aggódik, hogy a vászon elé kapnak már csak jegyet.), tehát ír nekem levelet, benne, hogy "ne haragudj, de semmi jófej csoki, cuki vagy rágcsi sincs a fiókodban. Beszerezhetnél vmit." És akkor ne verekedjek a cingár testével...

3. Nagy gépnyomó a szentem. A wireless guitar hero gitárt, elemes gitárnak hívja. Végülis igaza van.
Kommentelni ide nem tud, mert "én csak ilyen kis hagyományos vagyok". Mondjuk megértem, hogy nem tud koncentrálni, rémesen nyomja a fülét a szemüveg! Ma fél nap ezen kesergett.

A következő a Produkciós Vezetőnk, na az meg hisztériáz és állandóan a nyakamra jár. Szerelmes belém, rajongásig. Roppant nyomasztó, hogy le kell pergetnem magamról. Szoktak zenélni az IT vezetővel. Oh, az még nagyon pazar, ahogy vonyítják, hogy I miss you.

Aki ma dicséretet kap az Spirálozó É., ha ő spirálozza a házi feladataimat, akkor mindig ötöst kapok rá főiskolán.

A görög kolléganőnek meg puszizzuk a kis testét, és ha abbahagyja a hülyéset játszást kint, akkor jöhetne vissza.

ui.: Napoleon lesi, hogy munkaidőben publikálom-e a blogot... rabszolgák vagyunk. :'(