Nyaraltam, ahogy szoktam:
1. Oltári szar idő volt, kész vagyok. Nem mellesleg Rovinj gyönyörű. Mondta nekem az Ember, hogy hideg lesz a víz. Mielőtt teljes fürdőruhaszettben riogatnám a közönséget, másszak bele lábszárközépig a tengerbe.
Hideg, mi? Kőkemény vagyok és törhetetlen. Aztán faszán toporogtunk egy barna kis spániellel a tengerparton, mer' neki is kurva hideg volt a víz, meg nekem is. A kutya irdatlan cuki volt, a szagát leszámítva, mert talált egy döglött halat a parton és módszeresen végighúzkodta a hátát rajta. Szal' szólok előre, ilyenkor még bazi hideg a tenger.
2. Lipica: tavaly oltári szerencsénk volt, mert a szabadon ténfergő kancák a csikókkal együtt odakommandíroztak a karám széléhez és gyakorlatilag kopottas szőrűre simogattam az egész állományt, meg tömtem fűvel őket. Idén is ott voltak a karámnál, nyilván azóta is rám vártak. Erre az út túloldalán megjelent valami köcsög fűharapó gép és elkezdett harsogni, az összes ló meg a fény sebességének kétszeresével húzott el távoli tájakra. Azért nem bőgtem ordítva, mert felnőtt vagyok.
3. Tavaly is végigmentünk bent a tenyészfarmon a turistáknak szánt bemutatáson. Marha unalmas. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ezt meg azt az épületet a farmon mikor építették és mi volt az eredeti funkciója. Lovat akarok látni, fogdosni, piszkálni. Na nyilván pont az ilyen elvetemültek miatt nem lehet fogdosni egyiket sem. Csórik, fekhetnének a suttogónál a kanapán naphosszat, egy velem töltött simogatós foglalkozás után.
Szal, megnézed az épületeket, ahol van pár ló bekötve, megnézheted a vérvonaltáblájukat, meg a régi kocsikat, hintókat és kész. Amiért ismét beneveztünk erre a túrára:
a: megmutatják a frissen született csikókat, a pár naposakat (távolról persze).
b: van egy rész, ahol tavaly kicsit idősebb csikók voltak, valamint pónilovak és azokat lehetett gyötörni.
Idén lószar volt meg estifény, vagy még az se.
 

Amúgy meg be lett ígérve nekem, hogy megkapom a nagykanizsai MOL kútnál a Portugál című filmet, de elfogyott. Kikönyörögtem helyette a Csapd, le csacsit!

Úgyhogy: "Takarás, elvtársak! Takarás!"