Kellene vezetnem egy offline füzetet, hogy feljegyezzem mindazt, amit elkövetek hétközben.
Olyasmiket például, hogy kopogok az ajtón, mikor kifele megyek a folyosóra. Udvarias vagyok, nem idióta!
 

Autózunk.
V-t, a kis kollégámat beültetem Ficánkába, a várost a nyakunk köré tekerjük és végigröhögjük az utat.
Régebben alig ültek az autómban, így most nagyon fura, hogy mindig velem jön. Eleinte nagyon jónevelten vezettem, figyeltem arra, hogy ne legyen halálféleme, ne sikoltozzon. Egyik nap izgett-mozgott a kocsiban, egy kis centizés, gyalogos átmászott előttem, miközben neki piros volt, én pedig kommandíroztam a versenyautót a történéseknek megfelelően.
Odanézek és hullafehér. Kérdezem: Félsz? Erre ő: Dehogyis, egy kis adrenalin mindig jót tesz.
Ahogy kiszálltunk már tolta a cigit és remegett a kis keze, amék' még mindig csontfehér volt a szorítástól.

Holnap ismét autóba ülünk.

Most meg azon gondolkozom, hogy innom kellene egy citromos Gössert, mert mintha B vitamin hiányom lenne.