"Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat."
(Babits: Jónás imája)

Köszönöm, megvagyok, élek.
Időhiány van, mint mindig. 

-- Ezt még régebben írtam, persze elfelejtettem publikálni. --