Aki jól rejtőzködött, jól élt.
Mondom már a Marcika barátomnak, hogy
- Hallod, vegyél már egy kurva törpetacskót, hát nem hiszem már el, hogy képtelen vagy egy törpetacskót venni. De szálkásszőrűt vegyél, mert a szálkásszőrű az őrült nagy kafaság. Az komoly, cilinder és óralánc, kötelező tartozék, nem extra!
- Vennék és Flakonnak hívnám.
- Minek?
- Flakonnak.
- Ne basszál már fel és mennétek az állatorvoshoz és mikor kérdezi az asszisztens, hogy hogy hívják a kutyust, akkor közlöd, hogy Flakon?
- Mér' ne? A macska oltási könyvébe is be van írva, hogy Neve: Műsor.
Ma van az első nap, hogy szabin van. Innentől meredeken szokott a szellemi színvonal lefele zuhanni, a beszélgetéseink méla révedéses zsákutcákba vezetnek. Nem vénnek való vidék lesz ez a hét.
Még mindig próbálunk tisztességesen meggazdagodni. Ami Viktor olvasatában azt jelenti, hogy majd az én puncimon fog élősködni. Tetű. Látszik, hogy a másik térfélen focizik és a punciról csak misztikumba hajló, ködös gondolatai vannak.
- Valami faszit kellene összeszedned, - mondja - aki külföldön dolgozik és küldi neked haza a pénzt!
- Hallod ezt nagyon szeretném, ez eddig is kurvára bejött nekem.
- Ja, télleg! - röhög - Jó, majd nem te leszel a projektvezető!
Mekkora geci dög. :)
Vett magának tavaly novemberben egy biciklit. Persze, be volt baszva a kis barinőjével, amikor is betolták a céges bringatárolóba. Most jön a tavasz és mondja, hogy hajdihó faszszopók kellene ott vidéken Csepelen lakik még mindig, oda már autópályamatrica kell bringázni és milyen jó lenne. Mondom, hogy akkor talán tekerjél haza a kis bicikliddel.
- Ja, azt nem.
- ??
- Hát van rajta kosár!
- Innye bazdmeg, attól még lehet, hogy lehet tekerni, ez olyan. Mert pl. nekem szokott sikerülni, akkor is ha rajta van a kosaram a bringámon!
- Nem képzeled! Mennyire kínosan néznék ki kosárral!
- Mert, amúgy milyen a bringa?
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. (Arany János: A walesi bárdok - részlet)
- Oh bazdmeg, nem tudom.
Nézek rá meredten. - Mi az, hogy nem tudod, hogy hogy néz ki?
- Hát nem tudom, be voltam baszva, mikor vettem és csak betettem, de azt hiszem, hogy lezártam és a kulcs megvan!
- Az elég jó, mert kb. negyven bringa van lezárva, élmény lesz a kulcsot próbálgatni a szar zárakba. Milyen a színe?
- Szürke. Ja nem. Kék! Vagy lehet, hogy fekete. Ja, nem biztos, mert sötét volt, amikor toltuk.
- Oké, akkor csak a kosár biztos?
- Igen.
Na, Viktor így vesz bringát. Gondosan átnézi, mérlegel és dönt.
Megtaláltuk amúgy. :)
Jó, én meg elhagyom a kocsit itt-ott. Most ez nem akkora szám. Bemegyek vele dolgozni, leparkolom és aztán elfelejtem két napra, hogy tulképpen autóval mentem hétfőn. Igen, itt jön kis izé... hogy de bazzeg, hova parkoltam?! Meg akkor van kis pánik, amikor elfelejtem, hogy a munkahelyemnél hagytam és keresem a lakás közelében. Jó, mással is megtörténik ez.
Aki kretén és alulról veri a 80-as IQ-t, meg kilóban is.
A lovakat lelövik, ugye?
A rossz vérképeredmény egy várható, nem túl fényes UH eredményt hozott. Még vár rám két vérvétel és április 18-án kiértékelik az összes leletemet, aztán megmondják, hogy mi legyen. A jobb karomnál szétdurrantották a legutóbbi műsorszámnál a vénámat és úgy nézek ki, mint egy tehetségtelen drogos.
A klienseimet változatlanul szeretem. Nagyon sokat tanulok tőlük. Nagyon szépen dolgoznak magukkal, bátrak, én pedig szerencsés vagyok velük. Érdekes látni azt a mintázatot, amit "szaknyelven" transzgenerációs bullshit-nek hívnak, látni azt, hogy létezik. Egyelőre szkeptikus vagyok, nem hiszem el, hiába látom.
Sokat olvasok, tanulok. Néha, megtelik a lelkem, megtelik az agyam, olyankor szellőztetnem kell. Most ez van.
Lezárult vasárnap a művészeti terápiám, ami legalább annyira megterhelő volt, mint a legutóbbi önismereti pszichodráma csoport. Nem gondoltam volna, azt hittem - kis ráhagyással - hogy majd kifestőzünk. Aztán radíroztam arccal a betont. :)
Kell mentálhigiénés projektet csinálnom. Nem egyszerű, annyi minden jut eszembe, annyi ötletem van, de
"Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad." (Ady Endre: Magyar jakobinus dala - részlet)
Tanulok ikonfestészetet. Most, a legjobb dolog az életemben. Közelebb érzem magamhoz Istent, hálás vagyok.
Jó, azért elmondom, hogy a pácolás még csak-csak de bazzeg. A nyúlenyvezés (!), az valami geci büdös. Ráadásul, amikor feszítem a táblára a vásznat, akkor megint nyúlenyvezni kell! Érted, egy halott nyúl kifőzőtt bőrének levével simogatom a táblára a vásznat. Meg a tenyeremmel. A két tenyeremmel! Eztán jönnek az alabástrom rétegek - állítólag azok még ennél is büdösebbek. Viszont, megtaláltam, hogy mit szeretnék a táblámra festeni. Majd megmutatom, ha jól viselkedtek.
Mára ennyi, jók legyetek és küldjetek pénzt!
Mostanában utazni vágyom. Nagyon, de tényleg.
Elrepülnék valahova, ahol jó lenni.
De nem hideg helyre! Fasz kivan már a kabáttól.
Jó, kórház legyen a közelben. Biztos, ami biztos - mondja a hipochonder, szorongó énem.
Teljes szívemből olyan helyre vágyom, ahol szabadon kiteljesedhet valódi önmagam.
