Elől-hátul.
Majd átolvasom később helyesírásilag. (nem)
Az úgy volt, hogy a kolléganőm megmutatta, hogy milyen kafa cipőket lehet venni az interneten. Rendeljünk már! Oh, hát nézegettem egy hétig. Mondta, hogy neki 4-5 évig tartottak ki ezek a cipők, érdemes belefektetni 15 000 Ft-ot egy cipőbe. Jó. Nézegettük a német oldalt, hogy fű meg há, meg ha most registrieren, akkor van 10 euro diszkont! Akko' rendelni kell! Én regisztráltam, A. meg rendelt! Osztán néztünk igen ostobán, hogy akkor most:
1. Hova kell beírni a kuponkódot?
2. Jahogy lehet nekem kellene a link-re kattintani és akkor úgy orderingolni és akkor minden pazar?3. Akkor basszátok meg a 10 eurotokat, már amott - a mellettem lévő laptopon - már beletettük az összes cipőt a kosárba, akkor nem használom fel és köccsétek gyóccerre.
Várjuk az stuffot. Sehol semmi. Közben Charly (szereti, ha így írják a nevét, tudom!) kisbarátom Salzburgban kórházban, lóg ki a bele meg a fele meg minden. Én "ápolom." - Charlyka, fél lábbal már a kurva műtőben vagy, hadd ne kelljen már, jólvan, faszom, akkor dupla espresso cukor nélkül? Beton hungarische, nem szarunk be.Jöttem itt megnézni Salzburgot, aszt' állandóan a kaját meg kávét meg a kurvákat kell szállítanom. Szóval "- Charlykám, hívjad mán azért fel a cipovasar.de-t mert hát nem jön a cucc, mi meg mán. Van benne fekete-fehér is, ha véletlen ugye, hát a temetés meg minden." Charly felhívta őket, egyeztett, mondták, hogy balfasz módon nem találják az Orakli Austria mer' csak addig hozzák el nyugatról a szart irányítószámán az Orakli Asutria-t, mindegy visszavitték. Jó, pénzt utalják visszafelé, rendeljük meg a cipovasar.at-n és akkor kiszállítják az OA-nak. Jó. Itt mesélhetnék még a "biznisz levélről" amit én írtam németül, nekik. Hát volt benne olyan, hogy Wir sind sehr traurig és a kolléganőm és az én aláírásom. Visszaírtak, hogy Herr Charly, nézzed mán meg a bankszámládat - mert ez a két ribanc ez atomsötét bazdmeg, ott kell a pénznek lenni. Mekkora bunkók! Jó, ott volt a pénz. És?!
Na megérkezik Charlyhoz a cipő, hazajuttatja Budapestre, megérkezik a lakásomba. Öröm van, boldogság, így cirka másfél hónap után, vad cipőörvendezés. Oltári klassz! Pont olyan, mint amit bárhol lehet Pesten kapni! De ez nyugati bazdmeg!
Közben ice, aki itt beltenyészett az ideiglenesen befogadott kutya (majd erről még írok) okán a kanapén, hogy adjam már oda a kocsikulcsot, mert inget szerválna meg mittomén. Mondom jól van, akkor már drága barátom, ha úgyis mennél, vigyed már le ezt a nagy dobozt, tegyed mán bele a kocsi hátuljába. Elmegy, visszahozza a kulcsot. Öröm ismét. Tiszta öröm van itt mindenhol.
Palit, az ideiglenes ebet hétfőn vissza töketlenítésre az állatorvoshoz. Vad bőgés.
Autókázok visszafelé a melóhelyemre, amikor is krehácsol a kőccsön Szuzuki alattam. Mi a fasz? Most volt kétszer is szervizben, azt mondták, hogy majd kell neki egy kis ez-az, de null problemo. Krehácsol vadul, sárga lámpa felgyulladékoz, hiha, Budán kis utcák, geci, most egy parkolóhelyet azonnal. Na füstöl. Fasza. Mindegy, öt utcányira vagyok a melóhelytől, becígölöm a laptopot, ridikült, a kiskulacsot, a kisdobozokat a sült virsivel, tésztával, tejföllel, reszelt sajttal és akkor még a nagy dobozt, benne a kis cipősdobozokkal. Füstöl a környék, szemem nem rebben. Nyitom ki a csomagtartót. NINCS OTT A GECI DOBOZ.
- HOVA TETTED A DOBOZT, AMIT TEGNAP A KEZEDBE NYOMTAM??? - üveghangon sípolva, hívom fel icet.
- Ja, azt kidobtam.
- MICSINÁTÁ???????
Reájabaszom a telefont, taxit hívok. Mondom neki, hogy de kurva gyorsan rohanjunk haza, mert a kukában vannak a cipők és ma viszik el a szemetet!!! Ember nem volt jobban meglepődve, rálépett a gázra. Közben köpködve - még mindig fent van a fogszabályzóm - mesélem a történetet. Befordulunk az utcánkba, ahol meglátjuk a kukásautót. Mondom neki, hogy nyomja de ötezerrel a kurva gázt, mert kitépem mindenkinek a belét!!! Persze, közben ellepték reggel óta a guberálók a kukákat. Szóval még konkurenciám is volt.
- MELYIK KUKÁBA DOBTAD?!?! - ordítok a telefonban.
- A kékbe, a papirosba.
- Oh bazdmeg, abból HAT DARAB VAN!!!
No, ekkor már a taxis is segítőkészen kiszállt és segített a guberálásban bazdmeg. A pofám leszakadt. Megtaláltam a nagy dobozt, benne akkurát elhelyezve a kis cipősdobozok.
Végig mantráztam a cégig az utat a taxiban, hogy: Megölöm, felgyújtom, meg fogom ölni, felgyújtom a gecibe. Én megölöm.
A taxis összvissz 3k-t kért. Mert olyan műsor volt ez, hogy leállította az órát, mikor megálltunk kukázni.
A-nak kicsit nagyok a cipők. Átgondolja, hogy vissza kell-e őket küldeni.
Mindet főgyújtom a gecibe. Mindet. Meg meg is ölöm.
Na hazavánszorogtam. Mondom, ez nem az én napom. Mindegy, kitakarítok a kutya után, mert kosz lett meg fertőtlenítek, bár értem a halál se jelentkezik, mert annyira balfasz vagyok, hogy elkerüljük egymást. Mosok, takarítok, furcsán dobol a mosógép. Hangosan. Na megnézem már, mi a fasz. Nyitnám az ajtót... nyitnám. A TETVES GECI MOSÓGÉP BETÁNCIKÁLT A KURVA AJTÓ ELÉ BELÜLRŐL!!!!
Felhívtam icét. Micsinászhóvagynemvagyunkbarátok.
- Megyek a kocsiér.
- Idejössz, mert széjjelbaszok mindent most már.
Idejött. Tologattuk, vállfával (?) nyomkorásztuk. Én talppal (?!) az ajtót. Ice sokat fogyott. Ő fért be az ajtón.
Ettől külön geci a történet! Mindegy, betoltuk, kitolta, visszarakta. Tudok újra pisilni! Mert nyilván táncikálós hugyozhatnék volt, rögtön, amint az ajtót nem tudtam kinyitni! Na van nagy öröm.
Ja bocs, még mindig csíp ha pisilek. Oh bazzeg.
Mi a faszom már ez a nap?!
küldjetek pénzt!
