Mosd le a bűneidet, ne csak az arcodat.
Leadtam a szakdolgozatomat tavaly novemberben, január 15-én meg megvédtem, aztán ötös lett. Most meg gondban vagyok, hogy hova tanuljak tovább. Na mindegy.
Azóta kiderült, hogy kitüntetéses lett a diplomám. Remélem, kapok olyan piros plecsnit a mellemre, mint amilyen anyámnak is volt és itt most nem a mellbimbóra gondolok, mert az alapfelszerelés.
Van valami a levegőben, amitől még inkább kretének az emberek.
A kis grafikus kollégámtól kértem tegnap a következőket:
- stock fotó kikeresése
- előre, általam megírt szöveg rápasszintása a képre
- méretezése a képnek
Ezekből ezt baszta el:
- stock fotó kiválasztása
- a szöveg rápasszítása - egy múlt heti szöveget rakott rá
- méretezés
Hallod, a hajam égnek állt. Főleg, mert előtte bocsánatot kértem, mert lebasztam, mert előtte is szart csinált. Most ballagjak oda és mondjam, hogy vissza az egész, lófasz van nem bocsánat?
Máskülönben a február fos egy hónap volt. Szó szerint. Valami vírusos izét benyaltam, aztán azóta küzdök.
Leginkább a lelki lefikkanással küzdök már három hete. Nehezen viselem a tavaszt, süt a gecis Nap, fáj a fejem tőle, meg a hidegfronttól is. Szorongás, pánik, ilyesmi. Erre mondják ... á, le se írom, annyira kurvára faszmindegy.
Kezd megfikkanni a telefonom is. Oltári boldoggá tesz.
Március 9-én beszerelik a klímát, amit előre finanszírozok.
Májusban az éves nyugdíjelőtakarékosságot fizetni.
Apának kell segítség az előző házasságából kiváltani a házát.
Anyukámnak szemüveget kellett venni, mert 20 éve (!) csináltatott szemüveget magának és mondja, hogy nagyon könnyezik a szeme. 2-es dioptriás volt a szemüvege és most 9-es kell neki, valamint kötőhártya-gyulladása is van. Próbált többször eljutni a szemészetre, de minden nap 40-en vártak... mondtam neki, hogy utalok pénzt, menjen el az optikában az ott lévő orvoshoz, nem baj, ha pénzbe kerül. Meg is kapta rögtön a pénzt, amit utaltam, odament, megvizsgálták, elájultak, kapott minden lószart kenőcsöt, szemcseppet, aztán megrendelte a szemüveget is és mondta, hogy küldjek már akkor még pénzt, mert hogy itt ül és nincs neki elég. 2ezer ft-ja volt hónap végéig. Utaltam neki de nem ment át a giro-n olyan gyorsan, mint az előző adat pénz. Ült az optikában és szorongatta a kis mobilját, ami vagy 15 éves és várta, hogy megkapja az sms-t és várta és hívott és kétségbe volt esve és akkor megkértem ice-t, hogy neki otp-s számlája van, anyámnak is, utaljon már neki 20k-t, hogy hátha gyorsabban. Persze mindkét utalást egyszerre kapta meg, trükkös dolog ez a giro. Viszont megéreztem valami mély kétségeesést és kiszolgáltatottságot anyámban és szívszorító volt. Általában őrjöngeni szoktam csak vele. Ahogy az is fájdította a szívemet, ahogyan örült annak, hogy az összes gyógyszerét ki tudja váltani, amit a szemére kapott és még marad pénze hónap végére is. Szégyelltem magamat, hogy én meg faszom, hogy van pénzem, van mit ennem hónap végén. Vagy mittomén. Valami ilyesmiért.
Kurvára nehezen viselem az utca nyomorát is. A nénit, aki a villamosmegállóban kuporog egy kurva esernyő alatt és látszik a ruháján, hogy tiszta víz és kint éjszakázott. Miközben én otthon nyígok, hogy jaj, kicsit hűvöskés otthon, feljebb kellene tekernem a termosztátot.
Jönnek jobb idők is, tudom, és történnek vicces dolgok is persze, csak most ezeket pakoltam ki, mert el akarom felejteni és emlékezni akarok rájuk.
