aki tegnap lesérült focin
Voltak a nejével valami három napos wellness sztorin, ahol kimasszíroztatta a kis fókatestét, aztán itt nyögött két napig, hogy itt fáj, meg ott fáj, alig nézett ki embernek
és most sántikál. Laca nagyon együttérző, rögtön gyártott neki kerekeskocsis rokkant jelzést a belépőkártyájára, illetve felajánlotta a Nagypapája járókeretét, aki már jobban van és nem kell neki.
A Gyártásos semminek sem tud örülni, meg kell, hogy mondjam.

Napokban történt az alábbi beszélgetés:
Grafikus: - Igen, rájöttem, a MOST-ban fogok élni!
Laca: - Miért, eddig hol éltél?
Grafikus: - Hát elől meg hátul.
 

Szöszi Visegrádon, 5*-os hotelben, kínlódik rendezvényen. Laca szereli egyik este ott a mobil állványokat. Görnyed, izzad, hörög, dug. Szöszi izgul, ugrabugrál.
- Laca, mikor leszel már kész? - kérdezi ötödjére.
Laca próbálja nyugtatni, hogy kész lesz időben, minden rendben van.
- Laca, mikor leszel már kész? - kérdezi hatodjára.
- Miért? Min izgulsz?
- Hát a wellness részleg csak 9-ig van nyitva és nem érek oda!
Nekem ne mondja senki se, hogy nem stresszes a rendezvényszervezés.

Szöszi valamék reggel ideközlekedik a testével és közli a szájával:
- Megettem az utolsó zsírtallérodat, tudod amelyiknek csokis az alja! De tuti, hogy szerinted a teteje csokis! Ugye, szerinted a teteje csokis?
Ritka értelmesen néztem, mint általában, de tényleg, egyszerűen NEM ÉRTEM.
Persze elkezdett égtelenül vihogni, mert rájött, hogy nem zsírtallér, hanem rizstallér. Emiatt aztán nem lehetett 20 percig beszélni vele.
A rizstallér puffasztott rizskorong csokival, Norbi is gyárt ilyet, de a DM terméke finomabb.
Aztán eltársalogtunk azon, hogy az alja vagy a teteje csokis-e vajon. Na azzal a beszélgetéssel is mélyen karistoltuk a filozófiát.

Meglocsolom Gyöngyikét, mert megint én szittelem. Leesett két levele, kidobtam mert vonyítani fog, hogy megölöm a virágját.

A feltámadás pedig késik, egyre jobban aggódom.