A hasonló örül a hasonlónak.
Az öcsém hasonlatos hozzám. Csak ő elfojtja, mert úgy gondolja, hogy megfelelni a korhoz kötött látszatjelenségeknek, az szükséges. Vagy egyszerűen csak nem akar zsírparaszt lenni.
Voltunk Lisszabonban, ezt kaptam tőle szülinapi ajándéknak. Mert kurva jó fej. Na, de nem azért jöttünk itt össze, hogy dicsekedjünk. Szal', elrepültem Londonba, ott várt Attila meg a haverkája nem úgy a Robi. Robi jófej lehetne, ha hajlandó lenne a kibaszottul rengeteg, gusztustalanul sok pénzét rámhagyni, aztán kurva gyorsan meghalni. De nem hajlandó - fáradt vagyok, leszarom, hogy de-vel nem kezdünk mondatot - ott tartottam, hogy Róbert folyamatosan csinálja az életet, ami elég geci egy dolog.
Kijöttek a Heathrow-ra elém kocsival. Aztán kioktattam őket, hogy hogyan is kellene vezetni, illetve, hogy minden gyalogos náci vietkong és hogyan kell autentikusan ordítozni velük. Most már tudják, mert igen alapos oktatást adtam, mivel Róbert a rossz oldalon közlekedik, a szarkormányos kocsijával.
Öcsémnél aludtam, egy napot csavarogtunk Londonban, találtunk rénszarvasszart meg elefántszart is, pénzért árulták. Nem vettem, mert drága volt, azóta is nagyon bánom. Életem egyik nagy lehetősége volt, hogy legyen igazi elefántszarom és pusztán anyagi megfontolás miatt lemondtam róla. Hülye.
A National Gallery-t végigüldögéltük, mint két nyugdíjas. Mindkettőnknek fájt a térde. Aztán hazabotorkáltunk az albérletükbe és ekkor történt egy nagyon fontos dolog.
Attila elment pisilni én pedig felfedeztem egy GECI nagy pókot a szobában. Fejhangon sivítottam:
- Atttiiiiiiiilaaaaaaaaaaaa - sípolos levegővétel - AAAAtttttiiiillllaaaaa - Attttiiiiiillaaaaaa, GYEREEEEEE!!!!!
- Fáj? - ordít ki a fürdőszobából sokkos hangon.
- Fáj a faszom, egy fél szobányi KURVA nagy pók van az ágy felett. Gyere bazzeg, gyere bazzeg, hánynom kell. Attttiiiiiillllaaaaaa - sipítottam tovább, halálra váltan, a fejhangot nem abbahagyva.
Csórikám nem pöcsölhetett sokáig, rohant valami kis dobozzal, kitessékelte a pókot. Ott ungyulubungyuluzott neki, szerintem még sapkasálat is adott arra a fosra. Én meg kihordtam két storke-ot és infarktust lábon, újraélesztettem kétszer magamat. A pók helyét is megnéztem a falon, undorkodtam, mert ott van bazdmeg póklábnyom! Volt baj, rendesen, meg lamentálás, vinnyogás.
Eljöve a következő nap, ülünk a repülőn, én még mindig lamentálok, hogy a geci nagy pók így, a geci nagy pók úgy. Öcsém megjegyzi:
- Asszem, az ágyam alatt van a pókfészek. Kértem, a szobatársamat - miután eljöttünk - hogy ugyan nézze már meg, mert ez a negyedik ilyen nagy pók, amit a héten kitessékeltem.
Így ültem, Attila olvasgatta a duty free repülős magazint, nem érezve a tájfun szelét. Aztán négy napig érezte óránként, cunamival egybekötve, mert a fogszabályzó miatt kicsit köpködök, ha ordítva beszélek.
Kicsit már nyugodtabb vagyok, mikor is kérdezem tőle:
- Ugye tudod mi lett volna, ha felfedezem, hogy pókfészek van az ágy alatt?
- Ja - mondja nyugodtan - hirtelen le kellett volna cserélni a szomszédos nyugdíjasotthon állományát. Mindegy, két utcával arrébb van egy temetkezés iroda, lett volna dőzs, százalékot kellett volna kapnom.
Lisszabonban nyilván szép, ha érdekel, akkor keress képeket bátran a neten, mert azokat sokkal jobban fogod élvezni, mint amiket én csináltam.
Amiket nem lehet látni Lisszabonból, azokat mi kimaxoltuk. Például az életnagyságú, felfújt dinoszaurusz előtti könnyezés, ölelgetés - ezt a tesóm művelte. Megvettem volna neki, de nem engedte.
Aztán mindenféle polipkarok felpróbálása az ujjaimra.
Az összes kurva dizni bolt végiglátogatása Stitch miatt. Fosok, nem tartanak.
Ordas mód sokat zabáltunk, viszont. Ettől eléggé értelmesek lettünk. Öcsém pl. kacsát zabál egyik este, igyekszik a svédasztalnál kicselezni a baltaarcú skandináv nyugdíjasokat. Sikerül szereznie egy kacsamellet. Örül, nézegeti, majd lefagy a rendszer. Kérdezem:
- Na, mi van?
- Arra gondoltam, hogy hol lehet a kacsa mellbimbója, aztán azon gondolkoztam, hogy nyilván sehol, mert nem nagyon szoptat.
Ember, ez igen! Ez az én testvérem!
Szambázik desszertért, várok. Várok türelmesen, várok. Egy idő után feltűnik, odavánszorog.
- Na, Afrikából hoztad a kaját, vagy mi van? - kérdezem aranyosan.
- Ne is mondd. Nincs ezekben az öregekben semmi tisztelet. Hogy méltósággal meghalnának még a desszert előtt. - majd elkezd falatozni. Én meg nem voltam szomorú.
Minden nap vacsorára betoltak egy félhótt öregasszonyt. Az nem volt a svédasztal kínálatában, mielőtt... Csórikám enni sem tudott, lehet így kínozták a végrendelet aláírása végett, hogy mutogatták neki a kajákat, hát nem tudom. Geci, geci, de tudtam volna még tippeket adni. Fárasztó nap után, ücsörgünk az étteremben, megint tolibaszizzák befelé a múmiát. Együttérzően felsóhajtok:
- Ez is bazdmeg... minden nap betolják meghalni az öregasszonyt, hát tisztára nincs tőle étvágyam! Bennem is van empátia ezrével! Hiába na, tanulom! Megéri!
Ezt beidézem még, apró szösszenet:
"- Lattad, hogy csori gyereknek a hatan egy bazinagy fika volt? - kerdezem az ocsemet.
- Az anyjara gondolsz?"
Majd ha nem fáj ilyen kurvás módon a fogam, akkor írok vidám bejegyzést is, suttyókáim.
Szeretek mindenkit, küldjetek pénzt!
Ezt a képet még szeretném megmutatni nektek, szeretettel!
Majdnem elfelejtettem, Viktor katalógust nézeget a neten, van benne mindenféle cucc. Boldogan felsikolt:
- Nézd, van csiklóizgató.
Meredten nézek rá, úgy tudtam, hogy valami Lidl katalógust nézeget.
- Ja, ez ugrálókötél. - sóhajt fel bánatosan.
Na ennyit a pinakiegészítőkről mára.
