E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
(József Attila)

Persze, ezt is elbasztam és a nyolcadik vagyok a sorban, aki a távozás hímes mezejére lép. A bánat, tikkadt szöcskenyájként legelészik rajtam. Főként mert itt kell hagynom ezeket.

Ezeket:

Az Account új notebookot kapott. Előtte persze vad visongást rendezett, hogy neki lassú a gépe. A helyszínen jelen volt Laca, Szöszi (nem szólt a témához), az Account, Akit Nem Nevezünk a Nevén és én.
Laca az Account sirámaira annyit felelt, hogy "Jah, nem gyors". Az Akit Nem Nevezünk a Nevén próbált ötletekkel segíteni.
- "Van árnyéka az egerednek?"
No, mindenki lefagyott gyorsba, mer nem nagyon vágtuk le, hogy hogyan jön le a fény-árnyék hatás a notebook gyorsasággal kapcsolatban. Néztünk értelmesen Lacával, az Account amúgy is csak értelmesen tud nézni, és kértük, hogy magyarázza el. Magyarázta, értettük, de persze húztuk még egy kicsit. ÉS: Itt jöve el azon kevés pillanatok egyike, amiért érdemes élni, mivel ANNN így szólt Lacához: "Mintha nem is egy informatikussal beszélnék!"
Mély igazságok vannak itt.

ANNN-től pár szösszenet:
Dekázik a focilabdával és közben a kérdés: - "Ti tudjátok ezt végtelen ideig csinálni? Mert én tudom!" Persze nem mutatta meg, hiába kérte Laca meg a Főminiszter, hogy mutassa már be ezt.

ANNN meg a Zenész mennek ki fagyizni, közben lóg az eső lába. ANNN aggódik, hogy nincs nála nájlonzacskó.
Kérdi Zenész, hogy minek az?
Válasz: ha eső van, akkor abba teszi az elektromos cuccait (telefon, fotómasinéria, miegymás) és így nem áznak el.
Erre Zenész: és ha most elkezd esni, akkor mi lesz a telefonoddal? 
Válasz: - Akkor bekapom.

He?

ANNN taglalja a legújabb vásárlási történetét, igyekszem elképzelni amit mond, amikor megüti a fülemet a következő: és a bicikli nyelőcsövéhez lehet csatlakoztatni...
Itt be is fejeztük az érdemi társalgást a legújabb szállítóeszközről.

Szöszi nagyon zúzós, de ezt nem kell bemutatnom.
Tegnap a Kopaszi gáton rohangált mezítláb. Kénytelen voltam a hangosbemondó szerepét játszani, a köz érdekét szem előtt tartva: - A szoknyás kisfiút - levágatta a kis haját, mostmár igazán Cérna Gézának néz ki- szülei várják a bejáratnál.
Persze szart rá és rohangált az esőben, aztán ázott verébként ült egy párnán, mert a párna melegít(?).

Iwiwen egyik ismerősöm írt rólam véleményt. Homlokráncolva olvasom, túlzónak találom. (Bár tán kellett engedélyezni, de tudom én, hogy miket nyomkorászok nagy tehetségemben a wiwen? Nem, nem tudom.) Közben Szöszi is olvassa és megszólal: - Fúj, ki írt rólad ilyen nyálasat? Ismered? Nem, nyilván az ismerőseim között nincs olyan akit ismernék.
Persze utána vadul nyihározott önnön hülyeségén.
 

Különben büszke vagyok rá. Bármikor képes a kimeneteli kódot beütni a riasztóba bejövetkor és fordítva. Csóri riasztónak 10 év alatt sem volt ennyi kiabálnivalója, mint amióta Szöszi önállóan közlekedik ki és be.