az életem... mert kifogok mindig olyan embereket, hogy hejhaj...
Viktor, persze, hogy Viktor.
Én nagy lelkesen próbálok kikapirgálni egy szempillát a szememből kistükörrel, miközben ő 2 centire tőlem az egyik kinder játékommal próbál játszani. Olyan vagyok, mint Jókai, hosszú, kurva lényegtelen tájleírással kezdek. Na felfedezte Viktor magának, hogy van egy kis tűzoltóautó az asztalomon, ami amúgy ceruzahegyezőként funkcionál. Nézi, nézi, látszik, hogy töpreng valamin.
- Ezt a kisautót kerested valamelyik nap?
Teljesen megütközve nézek rá, mert való igaz, hogy beszéltünk a kisautómról de az a Fiat Stilo, amék' lent áll a parkolóban.
Mondom Viktor, ugye nem az van, hogy összekevered a ceruzahegyezőmet a Fiattal...
De igen, keveri... mindegy ez már.
-- ezt régebben írtam, bent maradt vázlatban --
