Az okos ember kevés szóból is ért.
Ránk ez nem jellemző, mi sokból sem értünk. Agyhalottak vagyunk Viktorral és ebben erősítjük egymást.
A legnagyobb elkeseredésem közepette megkérdeztem tőle, amit ilyenkor szoktam (sztenderd kérdések, általában nem is figyel, úgy válaszol):
- Szeretsz még? Ha ezt mézes-mázosan kérdezem, akkor tudja, hogy melót akarok rásózni és "Nem" a válasz.
- Igen.
- Mennyire?
- Négy.
Ohm... Nézek rá: Kitaláltunk valami mérőszámot erre? Ő néz rám: - Miért, nem a időt kérdezted?
Na így, ilyen beszélgetéseket folytatunk. (Még mindig nem mennek az angol szituációs gyakorlatok.)
Vagy a másik. Rendezvényt csinálunk, ahol eszik-iszik is a társulat, mi gondoskodunk róluk. Kérdezi Viktor:
- Van még kávéjuk?
- Egy kevés még van, lehet kellene szermányolni nekik.
Erre Ő: Nem, majd ha elfogyott teljesen, ne keveredjen a friss kávé a régivel. Szigor van.
Erre én: Igen és tej is.
Néz rám üveges tekintettel. - Tej is?
- Igen, igen - bólogatok lelkesen - Tej is van.
Változatlanul üveges tekintettel néz rám: - Nem értem, tej is van?
- Van bazdmeg, van kurva tej is már. Mi van ezen ekkora csoda?
- Hát hogy szigor van meg tej is? Hogy jön a kettő össze? - kérdezi némileg elkeseredve.
- Ohm, nem azt mondtad, hogy cukor van? Mert arra válaszoltam, hogy igen, meg tej is.
- Nem, azt mondtam, hogy szigor van.
Néma csönd. Üveges tekintetek.
Részemről halálvárás.
