Tréfálkozni nehéz, hogyha a szívünk szomorú.
Ahogy közeledik az év vége egyre zúzósabb lesz minden. Egyre több a munkánk, Viktor egyre rondábban beszél én egyre szelídebb és aranyosabb leszek - kis ráhagyással.
Tegnap, ahogyan ücsörögtünk és felidéztük a múltat, mint két vén szar, aki az emlékeiből él már csak, a következő történet jutott eszünkbe.
Még volt céges autóm és természetesen az ikea-ban voltunk, mert megint kellett rendezvényre venni valamit és ott evett bennünket a fene. Szépen pakolászunk a bevásárlókocsiba, rámolunk, nézelődünk, tolom a kocsit, társalgunk. Amikor is megszólít egy faszi, hogyha lennék olyan kedves és visszaadnám a kocsiját, mert azt tologatom már egy ideje. Nos, kínos volt eléggé. :)
Szerintetek Viktor tanúbizonyságot tett bármiféle együttérzésről? Egy szart, ordítva röhögve hentergett, miközben én szabadkoztam és hebegtem, igyekeztem nem retardáltnak tűnni. Majd kénytelen voltam visszagyalogolni vagy 20 métert, ahol a saját bevásárlókocsink állt. Addig ez az alávaló meg fetrengett, görnyedezett és megállás nélkül visítozott. Még tegnap is fetrengve röhögött a kínomon.
Mint fentebb említettem, Viktor kis szája eléggé rondán beszél mostanában. Igyekszünk tréningezni és helyettesítő szót találni a geci helyett, mert mindenre ezt mondja. A következő történt valamelyik nap.
Viharos sötétkék volt az ég és közben a szemben lévő fehér templomot élesen megvilágította a Nap. Csináltam pár fotót, mutatom ennek a szerencsementesnek, hogy milyen jó képeket csináltam amúgy világi szar képeket készítettem, telefonnal fotózok egy sötétített üvegen keresztül, de mindegy. Nézi futólag a képet és gyors dicséret gyanánt odaveti:
- Ügyes kis geci vagy.
Ritkán szokott meglepni, de ekkor azért bemerevedtem a légkörbe, Vele együtt, mert Ő is nagyon meglepődött. Aztán félórát vinnyogtunk a röhögéstől és megbeszéltük, hogy akkor most erről kurva gyorsan leszokik, mert az oké, hogy nekem elszólja magát, de azért mégis... :)
Tegnap át kellett mennünk a közeli bevásárlóközpontban lévő üzletünkbe és közben Viktor akart venni magának egy nadrágot, pont amilyet viselt, mert nagyon bevált neki, kényelmes és nem is volt drága. Igen ám, de a méretét persze nem tudta és nem akart próbálni, így megkért, hogy nézzem már meg, hogy mekkora nadrág van rajta.
Természetesen, a nadrág méretezése belül volt, hátul, így a következőképpen néztünk ki:
Viktor letolta a seggén a nadrágot, kifordította, én meg lehajoltam és egészen közelről vizslattam a seggén a méretjelölést. Aztán felocsúdtunk, hogy megint mit csinálunk már? Ha bejön valaki, akkor oda a becsületem. Mert ha még elöl matatnék, akkor azt mondhatnánk, hogy szeretem szájjal, vagy kézizsűri, mert hát ugye az amúgy majdnem unalmas irodai órákat elütjük valamivel, de hogy én is buzulok, az már több a soknál. Egy darabig aztán nem tudtunk elindulni, mert vinnyogtunk. :)
Tessék szépen szeretni egymást, semmi más nem fontos. :)
