A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal. (Curtius Rufus)
Át kellett költöznünk másik irodába - dráma van. Mindig költözöm, költözünk. Ennek megfelelően, változatlanul, gyűlölünk mindenkit Viktorkámmal.
Ülünk a másik irodánkban, kilátás lófasz - bár, Viktor hallotta, hogy a szomszédban van valami löttyedt vénasszony - az szokott melltartóban cigizni, azt' várja azóta is - dobozok mindenhol, rumli, folyik a klíma. Majd jól megbasz mindenkit, mer' aláfolyt a víz az elosztónak. Viktort már nem is izgatja, röhög rajta, teljesen ki van fordulva - vén nőnemű kurvát les, meg nem bánja, ha megdugja az áram. Így meg ez. Itt szeretném ajánlani a Mucsi villanyt szerel eposzt, mert gyönyörű. :) Igen, jutyubkodjál magadnak, faszt se fogok linkelgetni, az plusz két kattintás.
Az én klímám folyik, az övé zörög. Változatos hangon. Hallgatjuk a vízcsobogást és a zörgést, oh, mennyire kivan a faszom tőle. Én a sarokba görnyedek, keresem a nyugtatómat a táskában. Viktor gyöngéden érdeklődik:
- Hugyozol?
Nyomorult állat. Persze, hogyne hugyoznék rögtön be az irodába. Hülye.
Zörög a klíma, délelőtt "szerelte" egy kicsit, így délutánra döglődő hangon zörög. Rimánkodik neki:
- Működjél, Pucóka, működjél, nem akaratalak reggel rugdosni. Oh, már most rosszul vagyok, működjél!
Zörög azóta is de működik! :)
Beszélgetünk valami kampányindulásról, céges szervezeti ábráról és Viktor megszólal közben befújtam hangyairtóval és mindjárt megdöglök, szal nem tudom mit akartam írni.
Na majd ha eszembe jut megírom.
Viszont, már régóta szerettem volna leírni nektek, hogyan is néz ki egy átlagos munkanapunk.
Bejövünk.Jaj - feltétlen írjak a gyerekbugyiról!
Hörgés, megbeszéljük, hogy ki miért aludt szarul, kinek hol fáj és hogy a fasz kivan az éppen aktuális időjárástól. Aztán, akár az öregek otthonában, eltotyogunk vizecskéért, én csinálok magamnak tigris kávét (gyerekkávé) meg teácskát (gyógynövényes), aztán visszatotyogunk az irodánkba. Reggelizünk, teácskázunk és leveleket olvasunk. A levélolvasás és önsajnáltatás. Dolgozás, még inkább és hangosabb önsajnáltatás.
Majd Viktor rákezdi 10.30 perckor: - Mikor megyünk már haza?
Ezt mantraszerűen ismételgeti 12-ig, amikor közli, hogy már biztosan nem szeretem. Meg különben is, ha szeretném, akkor elintézném neki, hogy nyugdíjas lehessen. Meg vegyek neki tolószéket hallod, kiég a szemem a kurva hangyairtótól, szerintem 5 km-es körzetben adtam az érzésnek én meg taknyadzok már de nem ám akármilyen szart, hanem joystick-kel irányíthatót, mert nehogy azt képzeljem, hogy majd ő erőt fejt ki.
12.10 perctől elkezdődik a szirénázás, hogy mikor és mit ebédelünk. Ezt nagy erőfeszítéssel megoldjuk. Közben persze gyűlölködünk, mert emberek járkálnak az utcán. Minek járkálnak ott? Minek élnek? A Nyugati tér teli van kurvával és stricivel. Szerettem volna Viktornak venni egy ... hát tudja a fasz, hogy hány fogút, de elől egy sem volt neki. Szóval egy ilyen nőt, mondtam, hogy változatosság meg szülinap. Nem kellett neki. Érted? Semmi se jó ennek.
Oh, ebéd után jön a kis halál (erről eszembe jut egy prózai idézet, de nem terhellek benneteket), emésztünk. Ilyenkor szoktak a magvas gondolatok megfoganni, megformálódni és sajnos szavakba öntődni. Ilyen volt például Viktorkám remek ötlete, hogy tetováltassunk a puncimra egy krokodilt, de nem ám akárhogy, hanem úgy, hogyha szétrakom a lábamat, akkor az nyitott szájú kroki legyen és piercingekkel megoldhatnánk a fogak imitációját. Aztán ő árulna engem, mert ugye a toscana-i ház még mindig tervbe van véve. Komolyan, ember ez ilyen?! :) (Ha van rá kereslet, szóljatok azért!!!) :)))
Folytatódik a nyávogás, hogy mikor megyünk már haza. Közben persze dolgozunk, mert meló van dögivel.
Délután három óra, felhangzik a szokásos nyivák: Tortát akarok! Hozzál nekem tortát! Már nem szeretsz, azért nem hozol tortát!
- Viktor, ott van két utcányira a cukrászda, húzd el a beledet és akkor hozzál már nekem is.
- Nem, te nem szeretsz, mert nem hozol tortát. Oh, hát a faszomat, már én is ennék, de kurva ravasz módon titkolom, nehogy nekem kelljen elmenni érte.
Úgyhogy ravaszul és taktikusan egyikünk se megy el, de már duóban nyivákolunk. Mindent tudunk az életről.
Eljön a délután öt óra, méla kussolás és dolgozás, hat óra.
- Húzzuk már haza a belünket, ötkor is elmehettünk volna már.
- Igen, igen. Mindjárt.
Fél hét, fáradtan meredünk egymásra.
- Faszok vagyunk.
- Jah, mert nem intézed el, hogy nyugdíjas legyek!!!
Ha együtt ballagunk hazafelé, akkor nyilván továbbra is gyűlölünk minden járókelőt, kivéve a kutyákat. Azokat én szeretem, Viktor azokat is gyűlöli. Komoly a srác. :)
Következőleg írni kellene: gyerekbugyi lift, lift pisilős srác, gyerekbugyizokni ajándékba - csak hogy ne felejtsem el őket. :)
Ez itt a tesóm, aki kitalálta, hogy milyen ordas fasza lenne, ha megtanulna elektromos dudán vagy dobon játszani. Hát télleg.
Nem.
Olyan jó, hogy meleg van és nyár van, annyira szeretem!
Így örülök neki... mert izzadni szuper!
