freehug

A vége koronázza a művet.

Mostanában főzök. Na nem azért, mert olyan végtelenül szeretnék, szeretek, hanem azért, mert elegem van a Nyugatinál kapható szarokból, a rendelős kajákból és mert természetesen végtelenségig dagadt vagyok. Híztam vagy 6 kilót vagy többet, már nem is tudom és nyögök a témán.
Olyat, de olyat tudnék rábaszni a blog.hu-ra megint. Ha entert nyomsz, akkor új bekezdést  kezd sorkihagyással. Anyád picsája, majd nyomok két entert, ha ilyet akarok. Hülye.
Na szóval főzök és sütök. Úgy kezdődnek ezek a gasztrotörténetek általában, hogy az első sikerélményem az volt... Lófaszt, azok semmit sem tudnak az életről és hazudnak. Mind!

Először, természetesen, ortopéd módon bevásároltam durumtésztából, durumlisztből, durummuffinsütőből, durumcukorból, durumlekváról, durumzabpehelyból, durumtúróból, durumseggemból mert reforméletmód van. Meg szivecskés alakú tortasütőből és ha már ott voltam, és értelmetlenül basztam el a pénzt, akkor hamar-hamar egy maciformájú sütőformát is vettem már gyorsban, milyen kár, hogy nem mindjárt ötöt bazzeg. Nyilván, hasonló analógiára, vásároltam kajákat is, amelyek igen egészségesek, halat, bio krumplit, bio tojást, bio konzervet, bio pénzkidobást. Igen. Aztán sütöttem lazac steak-et imádom a lazacot, ömlik a nyálam az még csak-csak, Iglo vagy hasonló vén fasz bácsi csinálta a tengeren meg ahhoz petrezselymes krumpli. Jó, sok vízzel lement. Másnap ugyanez, csak jázmin rizzsel, sok vízzel se. Háromkor viharvert seregként kúsztam le a törökhöz sült tejberizsért, mert lógott a belem az éhségtől és amúgy is ízetlen volt az egész kajám. Nem adtam fel! Nem, a faszt nem. Másnap délcegen bevonultam a Burger Kingbe és ettem valami tekercselt zöldséget meg kis chiligolyókat. Az előző legalább olyan szar volt, mint amit én főztem, a másodikat pedig megettem melegen, ordítva és aztán volt a "biztosangyomorrák" téma.

Jó, egészséges főzés kicsit félretéve. Süssünk! Mert ugye vannak itt ezek a formák. Lesz itt egészséges süti. Nem az a Benei vagy milyen Ischler és sittel beszórt linzerkarika, meg az az összetapasztott süti, a Néró, az olvasztott PVC töltelékkel de imádom a rohadt életbe! Igazi, házi süti, ami nem hízlal! Nem, meg nem vagy hülye nő, nem.
Első nekifutásra - hogy kipróbáljam a formákat mer' ezzel aztán nagyon ki tudtam - sajtos rudak! Komolyan, össze kellett talán keverni sajtot meg mittomén lisztet, sütőport, vizet, azt gyurmázni és hadd szóljon. Menthetetlenül fos lett. Nem sült át, pedig vagy egy órát sütöttem 150 fokon talán (erre nem emlékszem pontosan). Jó, kuka.
Következő próbálkozás - hogy kipróbáljam a formákat komolyan, de télleg, mégis melyikben sütöttem volna a tallérokat, a macisban? sötét kretén - sajtos-zabpelyhes tallérok! Hasonló nehézségű, mint az előző sajtos cucc. Ez viszont kőkemény lett és sótlan. Olyan, de olyan kibaszott kemény, hogy azóta is gránitfúrásokhoz szokták kölcsönkérni őket. Csak kölcsön, mert utána sértetlenül vissza tudják adni.
Harmadik etap - Nem basznak ki velem, almás-túrós süti a szív alakú formában!!! Hoppá! Szellemi fejlődés van! A gyerek alkalmazni kezdi a formákat, amelyeket kibaszott sok pénzért vásárolt! Alma és túró összeszutymákol. Érezhető a tömény élvezet, igaz? Oh, hát a zselatinszűz vagyok. Aha, de miért nem folyik be a túró közé? Ostoba nézés. Mert anyád. Hallod, ez most télleg itt a tetején egy rétegben összeáll? ... öhm és ha megpróbálnám betunkolni a túró közé? Nem viccelt, összeállt. Másnap volt egy réteg szétesekapicsába almaréteg, ugyanez túróval és egy betonréteg zselatin. Bekaphatjátok. Kanállal megbírom, ha leemelem a zselatinréteget, oké?!
Negyedik próbálkozás, nem basztok ki velem újfent. Sütök! Néztem ki szakácskönyvből valami: "Soha el nem lehet baszni, ez tuti sikerül" piskótás-kevert tésztás akármit. Kellett bele olaj. Meg ecet. Már itt kellett volna gyanakodnom de hát kémia, abban ... hendikeppel indulok. Mégis úgy gondoltam, hogy majd a sütőpor meg az ecet púposkodik egymással és akkor cudar jó lesz. El nem tudom mondani, hogy micsoda büszkeséggel öntöttem bele a tésztát a maciformába. Komolyan. Nem vagyok én olyan fos. Nem hát. Akkor a tűpróbánál vagy mi a szarnál, miért ragacsos mindig a villa? Másfél óra múlva is a sütőben? Hmhm.
Kivettem hát a macikát és kiborítottam a sütikét belőle. A külseje nagyjából 0.5 cm kakaós beton, a belseje pedig határozottan kutyageci. Lilut idézve: Szopjatok le mind!
Ekkor sztrájkolni kezdtem, amit másnap be is fejeztem és újra sütni kezdtem.
Goto 2 (ne kezdjed, hogy a 2-es pont nem lett 2-essel jelölve, ne kezdjed...), sajtos-zabhelyhes tallérok. Múltkor azt a kritikát kaptam, hogy kicsit sótlan lett. Igen, itt már tudjuk ki a gyilkos. Nem lett nagyon sós, ha a másodikat eszed, akkor az első már lemarta a gecibe a nyálkahártyádat és simán tudod enni. Problem solved.
Ma eljött a maciforma ismételt használata, mert mégis. Villámgyors piskóta. Eszonták róla. Borzasztó egyszerű. Na igen, de ehhez kellett használni az évezredek óta nem használt robotgépemet. Na mindegy, összeraktam. A gép működik, a tál forog. Várok. Azt írták, hogy 10 perc alatt fehéres színű lesz és habos és viszonylag kemény lesz ez a tojásos szar. Aham, most tartunk 15 percnél. Jahogy! Van ennek több fokozata! Nem csak a lanyhán simogatom, hanem az odabaszós. Na, akkor adjuk neki az érzést. Jó, de ez egy helyben keveri, nem gond, megdöntöm az egész struktúrát és akkor pont a felét a lábamra öntöm majd a másik felét is keveri,nem, eddig nem keverte. Mindegy, leszarom, ápolja a bőrömet! Projekt van! Liszt adagolás. Történik szépen, lassan, érzéssel, amikor is véletlenül hozzáérek a forgó tálhoz és felüvöltök, felugrok, miszerint tuti megbaszott az áram! hujjdekurváramegijedtem Aztán állok, nézem a lábam által összekent konyhaszekrényt, a földet és a műanyag tálat. Oké, kurvára nem volt meg ez a fizika meg Newton vagyki, oké?! Egész jól sikerült! Leszámítva, hogy egy centi magas lett csupán értsd: összeesett, mint a szar és kevéssé édes, valamint odaégettem és kellett a füstöt kicsit szellőztetni. Képet akartok? Nem opcionális, kaptok.

Nyilván elfelejtettem egyben lefotózni, így kicsit levágtam a lábát és megkóstoltam: jó, forgathattam volna a képet és kivághattam volna a nem lényeges részeket de ez amúgy is egy kis fos blog, szarok rá :)

 Itt pedig a csonkolt végtag közelről:

Láthatók benne ízlésesen elhelyezett lisztcsomók! (Szénhirdátszegény lisztből készült, fruktózzal.)

Aztán pedig - élesváltással - nekiálltam mosni, mert volt két kis bugyikám és egy kis blúzocskám, amit ki akartam mosni. A mosógép leméri a berakott ruhák súlyát és aszerint adagolja a vizet, nem kell a fröcsögés meg a hörgés. Bekocogtam vele a kicsi fürdőszobába, szépen raktam bele mosószert, öblítőszert, beprogramoztam, elindítottam. Aztán néztük együtt a bugyikáimmal és a blúzocskámmal a kezemben, ahogy szívja be a vizet az üres mosógép. Hát... nemtom minek a súlyát mérte. :)

Nincs energiám újra elolvasni, lehet vannak benne hibák, elnézést. :)