Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut. (Horatius)
Szóval elmondom, hogy éppen sütit akartam sütni. Azért Beát felhívtam a boltból suttogva, hogy: Figyi, van különbség a tortazselé és a zselatin között? Nem volt szomorú, igen vidám lett a kis hangja. Máskülönben szorítunk a Nagyijának, hogy jobban legyen. Bevásároltam, amit kell és akkor ismertem fel, hogy az előbb láttam két jelenetet. A második jelenet felvillanásából értettem meg az elsőt. Tudjátok, amikor láttok valamit de csak később fogjátok fel az értelmét.
Amit láttam "másodjára": Félreeső kis utca, az útra (járda stb.) gondosan leragasztott fehér szigszalagok összevisszasága és rajta vonaglott egy olyan izé hajú srác. Láttatok már ilyet, mint akinek apa otthon lebaszott egy irdatlant és ettől a haja félrecsúszott a fején. Na, egy olyan hernyóskodott a szigszalagozott földön, nagyon hasonlatosan ahhoz, akinek minimum perforált vakbele van a tüdején keresztül. Míg a másik grandiőz művész egy valamiféle zeneeszközön olyasmi hangokat adott ki, hogy az maga volt a siratlan fájdalom. Pont mint amikor sarki rókafiúnak a fasza televan azzal, hogy ötödjére kell megrakni az asszonyt és kínnal telve vonyít.
Szóval a faszhajú fiú és a zenélős fiú ötezerrel beleélősen nyomták ezt. Kétféle reakció volt a nézők között, nem mert három. Asszem, vagy nem tudom.
1. Gecire nem vették, vagy nem akarták észrevenni a performanszot.
2. Észrevették, megálltak és kurva kínosan érezték magukat miközben nézték.
3. Bölcsészek nedveskedtek az előadásra. Értsd: Videóztak bőszen a telefonjukkal, majd probálták értelmezni, hogy mi az, hogy nincs elég hely a telefonon a rögzítéshez. Blah...
Konkluzió: Vén szar vagyok és bizonyosan nem célcsoportja az efféle kínoskodásnak.
Én az 1. csoport táborát erősítettem és itt fűződik be az első szál. Merthogy bevillant egy kép, ahogyan e jelenet előtt fél órával geci délcegen átbicikliztem egy ilyen performanszon és fasz se értette, hogy mit pisszegnek meg húzogatják a szájukat. Ott volt hely, én meg optimalizáltam bringával.
Ezzel talán el is mondtam, teljesen őszintén, hogy nem értem a kortárs művészetet. Az irodalmat még csak-csak, bár nekem ott is vannak értelmezhetetlen alkotások. Ámdeviszont, múlt héten Olaszországban voltam, és láttam a Peggy Guggenheim múzeumot. Rohadjak meg, az absztrakt expresszionizmus... hallod, sírok bazzeg. Pont ilyet, bármikor. Mondjál egy napot és bármikor - figyeljél a kifejezésre - akciófestészkedek neked. Komolyan bazdmeg, akciófestészet. Beszarok. Jó, ez még pont jópofa is lehetne, valami csapatépítő lófaszkodás keretén belül, hogy nagy papírkára csapkodjuk a festéket, de mégis már. Persze, nyilván szent meggyőződésem, hogy mindenki szarfos, aki nem az impresszionizmust szereti. :)
Kerékpároztam haza és vannak kutyahaverkáim a környéken.
Leltár, hogy később is emlékezzem rájuk:
- egyik Bandi: kövérkés kutya, fehér-szürke pöttyös, foltos. Nyáron Anyuka elviszi kozmetikushoz és levágatja a hátáról a szőrt és alól marad csak pár "tincs" - ahogy a gazdája fogalmazott. Szégyenkezik az eb az első alkalommal, amikor a büszke Anya megmutatja a téren az új frizkót. A háta pingpong asztal méretű, kedves kutya, kb a térdemig ér. Gazdája mindig örül, amikor vakargatom a Bandi csodás kis testét.
- Zeusz: Félszemű pincsi keverék. Főnökösködős. Sárgás-barna szőrzettel, délceg járással. Kurvára nincs meg neki soha, hogy mi történik. Teljesen random ugat és közben szarik illetve még ostobán bambul is és igen kedves. Jó haverom, nem zavar, hogy kissé zavarodott. A Bandi és a Zeusz haverok és a gazdák is. Legtöbbször együtt sétálnak. Zeusz nincs oda a simogatásért, elviseli de szerintem az sincs meg, hogy simogatva van. :)
- A két tacsi haver: Mindkettő fekete, sima szőrű fiú. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb. Te segg, nyilván, hacsak nem ikrek, bár akkor is igaz lenne, ha csak pár perccel is. Faszomat, ez is a kis informatikus barátaim miatt van. Ha nem specifikálom pontosan a mondanivalómat, akkor utána félórát kell értekeznem arról, hogy _egészen_ pontosan mit értek a meghatározás alatt. Klasszik: Az informatikus felesége cetlit hagy a férjének, rajta ez a szöveg: "Hazafelé hozz egy 1 liter tejet, ha van tojás, hozz hatot." Az informatikus este beállít 6 liter tejjel. SEGG! Mindkettőnek nagyon csinos, bőr, piros nyakörv van a nyakán. Egy nagyon fess, hatvanas öregúr sétáltatja őket, zakóban és szövetnadrágban. Az egyiket lehet simogatni és örül neki, ennek viszont a másik nem örül, aki hangos ugatérozással közli, hogy egyrészt ő is itt van, másrészt ne simogassam a haverkáját. Ja, de őt se!
- Müzli, a foxikeverék és a skót terrier: Fiatal párhoz tartoznak. Müzlit meg lehet simogatni, a kis fekete - akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét - na az olyan gyanakodva, szúrosan néz rád és igen arisztokratikusan, szóval nem is tudom. Az biztos, hogy majdnem 30 cm a marmagassága, szóval igen kackiás a termete. Imádom, főleg a fos kis feketét. Általában nagyon csinosra van nyírva és szép a járása. Egyenletesen nem tudom máshogy megfogalmazni futkároz a kis lábain, szoknyája pedig veri fel a port az utcán. Okos kis szeme van, mindent észrevesz és gyanítom, hogy nagyon érzékeny lelke. Nem tudom már, nem emlékszem, hogy miért gondolom ezt, de határozottan állítom. :)
- A két foxi: Fuhúúú, tök elvetemültek. Egyszer megpróbáltam megsimogatni őket. Szólt a gazdája, hogy oké de ma nincs jó napja a kutyáknak. Mikor lehajoltam, akkor egyszerűen elsétált a két dög és megvetően néztek rám. :) Egy hétre rá ismét láttam őket, akkor már szájkosárral sétáltak... Valószínűleg tényleg fos napjaik lehettek. :)) Sajnos, mostanában csak az egyik foxit látom...
- A másik Bandi: Idős bácsié volt, múlt héten el kellett altatni. Rettenetesen szomorú a bácsi, sokat mesélt róla. Bírtam a kutyáját, jellegtelen kis keverék volt de folyamatosan "társalogtak". :)
- Sári, munkanyelven Mosóka: Sztár! Nincs mit tenni, született sztár! :) Jellegzetes mosómedve mintája van az arcának, ha a gazdája eltávolodik tőle 5 méterre, akkor előbújik belőle a valaha élt színészek egyik legnagyobbja. Ordítva bőgés, szánalmas kuporgásos guggolás és öt másodpercenként felugrás és a bőgés ismétlése. Teljes 20 dkg testsúllyal póráz végének nekifeszülés és tutulás. Majd, ha odamegyek és vigasztalom, akkor gondosan ráül a cipőmre, mert üljön földre, aki hülye és a világ újra klassz. Kis fos, imádom. Múltkor láttam, akartam róla fotót csinálni, de éppen előtte volt nyíráson és így nem nézett ki viccesen, illetve nem adta ki a mosómedve formát. :)
Na most ennyi, az irodai életről is írnék de az most szörnyen titkos. :)
- Stitch: Aloha!
- Captain Gantu: You're vile! You're foul! You're flawed!
- Stitch: Also cute AND fluffy!
Kicsit híztam. :)
Sokszor nagyon fáradt vagyok. Elvágyódom. Félek, hogy itthon nincs jövőm. Hogy nem lesz munkám, hogy nem tudom eltartani magamat.
