A szolgaság a lélek börtöne.
"Igyekszem többé semmihez sem odaragadni. Koldusnak lenni nehéz, de jó..." (Hamvas Béla)
Bedugult a fülem. Hisztériás vagyok tőle erősen.
Mit tudnék mesélni nektek? Viktorral nem vagyunk normálisak.
Úgy kezdődött, hogy szerintem a Szürke Patás az maszek egy szám. Zséda énekli. Borzasztó kurva szar. Elképesztően fos, imádom! Úgy gondoltam, hogy megörvendeztetem Viktort ezzel a zeneművel és elkezdtem youtube-on nyomatni full hangerővel loopolva, ahogy a nagymenők csinálják.
Hallod, erre keresett porszívó és hajszárító hangot a youtube-on és azt tolta csutka hangerőn. Versenyeztünk, aztán megsértődtem, hogy nem tiszteli a muzsikát, amit szállítok és többé nem is játszom le neki (most is ez megy, ő meg tolja a porszívóhangot). Mekkora szemét.
Beszélgetünk valamiről és kurvás módon fel van háborodva. Nyálfröcsögtetve ordít a drága. Idézem:
"Ha még egyszer a szememhez vágja, akkor hozzávágok egy sodródeszkát!"
Nincs képzavar persze.
Volt nagy projekt - jelzem, még mindig nem tudtuk megoldani - miszerint loptunk egy USB elosztót és akkor most hátha meg tudjuk oldani - öt év után - hogy nyomtassunk. Na nézegetjük a lyukakat és hamar rájövünk, hogy itten van kis probléma. Merthogy van apa meg anya meg a faszom tudja milyen lyuk. Na sebaj, Viktor felkaptat az internetre és Főnivel nekiállnak kábeleket rendelni. Már a regisztráció sem sikerül, idézem: "A városnévvel vannak bajaink!" Itt még toppon voltam, toltam is ötezerrel: Budapest. Aztán tompulás, egy idő múlva tapintható a csend. Rájövök, hogy tőlem várnak választ, még cseng a fülemben az utolsó mondatuk.
- 20 méter, erősítővel!!!
Nézek rájuk és adekvát a kérdés: - 50 méter?
Senki nem ért semmit.
Mondom neki, hogy nagyon jó könyvet olvasok most. Kérdezi, hogy miről szól? Mondom a szégyenkutatásról, erre ő: - Ez valami új sértés? Az. Hozzáértő. Az.
Idézek a következő feljegyzésemből:
"Nem hiszem, hogy úgy éreztem a heréd." - Ezt ő mondta nekem, de nem tudom, hogy milyen kontextusban és mikor. Amúgy, minden rendben ezzel.
Új mantrája van. Sikítófrászt kapok tőle, mert három percenként hangzik fel. Így szól:
- Ha szerettél volna, akkor most nem itt tartanánk.
- Viktor, megtennéd, hogy kinyomtatod nekem a szerződést? Átküldtem.
- Ha szerettél volna, akkor most nem itt tartanánk.
- Hol együnk? Ja várjál, én rendeltem kaját. Te mit eszel?
Szipog: - Ha szerettél volna, akkor most nem itt tartanánk.
- Viktor, lejössz velem a Sparba?
Kicsi, halk szipogás: - Ha szerettél volna, akkor most nem itt tartanánk.
- HÁT HOL A VAK GECIBEN TARTANÁNK? HOL?
- Ha szerettél volna, akkor most nem itt tartanánk. Már kiabálsz is velem! Haza is megyek az Anyukámhoz és iszunk egy pálinkát!
Szívlapát.
Vérremenő vitát folytatunk arról, hogy a borsófőzelék fehér vagy piros. Nyilván ordítok, hogy fehér, mert minél inkább sakál, annál inkább igazam van. Mire ő is ordít:
- A fehér az a geci, drágám, az a geci.
Ülünk és meredünk magunk elé, vihorászunk, átlagos munkanap.
Most sietek, egyelőre ennyi.
Amúgy: süt a Nap, élvezem.
Legközelebb írjak arról, hogyan szoktam elveszíteni az autót és arról, hogy Viktornak biciklije van!
Nem volt időm átnézni. :)
