A bajok közül válaszd a legkisebbeket.
Bajból van nálunk elég, leginkább amiatt, mert csökkent szellemi képességűek vagyunk.
Kérdezem Viktort valamelyik nap, amikor pont borzasztóan éber voltam ebéd után:
- 1400 fele?
- 750
- Na még egyszer?
- 650?
Így.
Főnökömmel megyünk tárgyalni, az autóink egymás mellett parkolnak. Megbeszéljük, hogy egy autóval megyünk, az övével. Beülök az anyósülésre, majd átnézek a másik autóra és nagyon megörülök, hogy milyen szép színe van a mellettünk parkoló autónak.
- Nézd Főni! Pont olyan szép kék, mint az enyém.
... és nem sírta el magát!
Angol szöveget nézek és megörülök egy kifejezésnek, mondom is Viktornak:
- Milyen kafa ez már - to distance oneself from society - nem?
- Mit jelent, hogy legszívesebben elvermelném magamat?
Emiatt a negatív hullámok miatt kell állandóan healing mantrákat hallgatnunk, hogy legyőzzem Viktorban a sötét erőt! Na kínlódik is rendesen a zenék miatt.
Dekorációt gyártatok, írom hozzá a brief-et, de ebéd utáni homályban.
- Viktor, hogy hívják amit a falra felragasztunk? Kérdezem tőle, mert nem jut eszembe a matrica szó. Mire ő felel, a legtermészetesebb megfejtéssel, ami csak lehet:
- Pesszárium?
He? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanebben a brief-ben bátran leírtam a grafikusunknak, hogy gyártson egy táblát a következő felirattal, hogy "Nálunk bankkártyával is figyelhet." Szóval egy szavam sem lehet.
Új telefont kaptunk mind a ketten és próbálgatjuk. Mondom Viktornak:
- Figyi, bedugom a fülest és próbáljuk már ki, hogy működik-e az a funkció - már nem tudom, hogy mit akartam kipróbálni pontosan.
Mondja jó és elkezd hívni.
Nekem megcsörren a telefonom és gyorsan odaszólok neki. - Várjál már, pont hív T. Viktor, mindjárt utána próbálhatjuk. Nem volt szomorú a kis arca...
Folyt köv. Leírom még, hogy mit műveltek a Nagyijával a kertben, csak most rohannom kell. Ja, és lesz Stitches kép is, semmi félelem.
