Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.
(Ady Endre: Vallomás a szerelemről, részlet)
Úgy van ez, hogy megkéred Életed Értelmét, a Mindenség Fényét, a Szerelem Szárba Szökkent Virágát, hogy intézze el a karácsonyfa hulláját. Jó, megértem, nem akarja végigcincálni a liften, lépcsőházon keresztül. Na, majd kidobja a harmadik emeletről az erkélyről. Jó. Kicsit félek, én már tudom ki a gyilkos, de akkor is félek. Várok egy hetet, tűleves minden szar már az erkélyen, ahol a hulla várakozik. Mondom neki vasárnap, hogy a sarkon gyűlnek a karácsonyfa-hullák, ugyan, dobja már le, majd én lent várom és odacipelem a kupachoz. Kis nyifogás, kifogás keresés, de kőszikla vagyok, várom lent a fát. Nézem, sehol nem jön senki; intek, hogy jöhet a fa. Fúúú, de gyanúsan kurva gyorsan jön, pattanok arrébb, majd állok a repesz áradatban. Nyilvánvaló, hogy lebaszta fentről, az antik karácsonyfa-talppal felszerelve, ami széttört és mindenhova szétpattogott a környéken. Ez volt az, hogy nem tudtam eldönteni, röhögjek vagy sírjak, vagy mi legyen. Felháborodott tanácstalanságomban ordítottam, messzezengően, szívből, kurva rondákat.
Erre leslattyogott. Én változatlanul üvöltöttem - holott már nem volt az erkélyen - mert azt hittem, hogy megőrülök. Nagyon szép, antik, ritka darab volt az a talp. Feltűnően laza slattyogás, amivel száz, hogy a rettegését palástolta vállvonogatás, majd vádlóan rám nézés: "-Te nem tudhatod, hogy milyen sötét volt ott fent az erkélyen, nem láttam, majd veszek másikat, ne szirénázzál már." Na igen, itt jött el, hogy összetettlegezem az egész testét, de valami kurvás módon, aztán elviszem látleleteztetni, hogy legyen róla papírja és fekete-fehér képe is, nekem meg legyen mire hivatkozni. Ilyen magaviseletért, ilyen csomag jár.
Amúgy szar van a levesben, mert úgy néz ki, hogy liszt érzékeny lettem. Vidulásképpen nézegettem Sanyi, a bagoly blogját és ez jött szembe:
Sanyit meg itt találjátok.
Szóval ez van. Óriás bánat.
