hogy az élet szép. Azért, ha visszaolvasom valamikor, mikor éppen nem túl szép, akkor emlékezzek erre.

Ma kipróbálom este Churchillt. Viktor vállalkozott rá, hogy beül mellém. Na elmondom milyen az amikor két értelmi hulladék (Viktor és én) beszélgetünk a közlekedésről.

- Viktor, én este a Kálvin térre megyek, jössz velem vagy tömegközlekedsz?
- Megyek veled, és a híd budai oldalán kiraksz.
- De én a Szabadság-hídon megyek?
- Igen, az jó lesz, mert Szentedrére megyek.
Itt ostoba nézés következett tőlem.
- Miért jó neked a Gellért tér, ha Szentedrére mész?
- Mert akkor nem itt (cégnél), hanem ott szállok fel a villamosra.
- De minek szállsz ki az autóból?
- Hogy felszálljak a villamosra.
- De az átmegy a hídon.
Meredten nézünk egymásra.
- Nem, van amelyik nem és én arra szállok fel - közli Viktor teljesen megtörve.

Aztan ültünk és bámultunk egymásra. Tök kész vagyunk.

Viktor lógatja a szemeit, és értelmesen néz rám.
Kérdezem: Na mi van? - udvariasan
Erre ő: Ha átrendezem az íróasztalomat és átülök ide, akkor 30 cm-rel messzebb leszek tőled és az megrázó lesz.
Egyszerűen népszerű vagyok, mivel klassz a humorom és vág az eszem. Ez az igazság.

Most rángatja éppen az asztalait és az egész mozog, nyeklik. Szerintem össze fog dőlni a picsába az íróasztala, de akkor meglehetősen vidám leszek. Igen, most lerántotta a kis hangfalait a faszba. Aham, ordítva vihog és rázza a hangfalait, mert az egyiknek a bele csörög. Az nyilván jól fog szólni a továbbiakban.

Na kirángatta az egyik asztalt, ami eddig a falnál állt. Ujjongva felfedezi, hogy van rajta egy lyuk (ahol a kábeleket lehet bevezetni). Rögtön támad is korszakalkotó ötlete.
Azt mondja: Ha hosszú telefonbeszélgetést folytatsz és unod, akkor ráfeszülhetsz a száddal a lyukra és ....
Nézek rá: Viktor ha telefonon _beszélek_, akkor nem feszülök rá sehova a kis számmal, azt ugye vágod?
Valamint ne feledkezzünk meg arról az apró tényről, hogy szigorú házasságban élek és egy vérengző vadállat a Kedvesem. Ilyen történne, akkor rögtönítélő bíróságosat játszana a kis testemmel.

Viktor átrendezte. Közelebb került hozzám. Gyász!