Minden változik, nem pusztul el semmi.
Megérkezett a szülinapomra beígért hegedű. Gyönyörű, viccen kívül, egy szentség, csodálatos.
Zokogva sírnál. Először, ha látnád a kis testét, másodszor, ha hallanál játszani rajta. Komolyan, ezzel a hallással, amim van, önkínzásnak számít a játékom.
Tehát úgy kezdődött, hogy megérkezett a hegedű és oltárira be voltam rezelve, hogy akkor most mit csináljak ezzel. Hívtam nyilván icét, hogy azonnal kellene jönni, mert félelem van, leszarom, hogy dolgozik. Odavánszorog és tökéletesen értetlenül áll a dolog előtt, miszerint annyit kell csinálnia, hogy ül és nézi, hogy "játszom". Aztán, miután látszott, hogy ez elsőre nem annyira megy, így mondtam, hogy kezelje a youtube-ot már és keressen valami oktatóvideót. Talált is valami "affektáló kurvát" - hogy idézzem szavait és elkezdtük nézni a videókat. Nyilván, neki is nézni kellett, hátha én nem értem meg elsőre. Nyilván nem értettem meg elsőre. A videók általában 15 percesek, amiket az affektálós kurva csinál, amiből 13 perc az, hogy a violin is amazing meg, hogy hol lehet vásárolni amazing violin-t és kb. mennyi az ára ennek meg annak a kiegészítő felszerelésnek amit az amazing violin-hoz lehet venni.
Ice oltári lelkesen asszisztált ehhez, de nem nagyon volt választása. Első lecke az volt, hogy hogyan tartsam a vonót és hogyan kell a gyantával bekenni. Tök keverem az igeidőket már szinte egy bekezdésen belül is, nemhogy egy bejegyzésen belül... szarni rá. Nyilván, kőkemény gyantát kaptam hozzá, a csaj mondta is a videójában, hogy "kapargassuk meg valamivel a felületét". Mondom icének, hogy kapargasd már meg a felületét, addig én nézem a videót tovább. Erre elkezdett hörögni, hogy:
1. nincs itt a satuja, amibe be tudná fogni mert ez precíziós munka persze a gyantát.
2. ez olyan, mint amit forrasztáshoz használnak Érzitek mennyire releváns információ ez a megkapargatáshoz?
3. nincs itt a reszelője
4. nincs itt a smirglije
5. nincs itt a csipesze (?! - majd szedegeti a gyanta szemöldökét is, nem?)
6. aztán, adjak neki csokit, mert kell az energia a munkához
7. adjak neki még egy csokit, mert jó munkához még több energia kell
8. adjak neki még egyet, mert az előzőnek elment a hatása, mialatt nekem úgy kellett térdenállva könyörögni minden egyes szem csokoládéért és amúgy is le van romolva testileg.
9. most gumicukrot is akar. Megvan ugye, hogy egy kis korong felületét kell megvakargatni valamivel, hogy ne legyen kemény a felülete, ahhoz van ez az ordaskurvanagy nekigyürkőzés.
Na, meguntam a cihelődését és nekiálltam a Victorinox női kisbicskámnak a 2.5 cm hosszú pengéjével kaparászni, ami a széltől is begyengül nagyjából. Amitől jött ki a szeme, mint a csigának és "majd én elintézem" felkiáltással nekiállt. Én nem tudom milyen jatagánnal karistolta bazzeg, de gyakorlatilag komplett mészkőhegységek hulltak le a gyantakorongról, és tiszta gyantapor lett az egész fele, mert annyi maradt meg. Hogyne óbégattam volna. Mondta, hogy hallgassak el, majd megoldja. Lemosta alkohollal a poros felületet. Mert szerinte attól szuper lesz. Két napot száradt, mire már nem valami takonyállagú volt a gyanta. Most valóban nem poros, hanem kurva kemény a felülete, szóval meg kellene egy kicsit kapargatni...
Na de ignoreáltam a zavaró tényezőket és nekiláttam hegedülni. Nyikorog, nem tudom máshogy mondani. Ordas borzasztó hangja van meg persze hamis az egész. Mindegy, ritmusra megvan akkor miért nem dobolsz te nyomorult - nem is olyan rossz ötlet! készítettem is egy felvételt, majd megpróbálom felnyomkorászni ide valahogy. Azért nem teszem fel FB-ra, mert nincs rajtam melltartó. Hülye, póló van rajtam de nem akarok ötezer fasz kommentet kapni azzal kapcsolatban, hogy potmeterek viselek a mellemen.
Játszom és hallom, hogy a G és a D is valami rettenet, próbálom hangolni kicsit és látom, hogy ez bizony nagyon lötyög. Mármint a G-húr. Nosza, hívjuk fel az ezermester barátunkat, hogy dobjon el kaszát-kapát és talpaljon ide rögtön, mert ezt bizony meg kell szerelni, a lelkesedés szikráját sem hallottam a hangjában. Ice ilyen kelletlen! Nézi, nézi, tekergeti. Mondom neki:
- Ne feszegesd, ne feszegesd!
Baaaammmmmmmmmmmmmmmm.
Nézek rá... - Nyilvánvalóan elszakítottad a picsácskába a húrt, igaz? Idejössz, hogy segítsél és rombolsz, ugye? Szépen megkérlek, hogy próbálj óvatos lenni, erre te direkt leszaggatod. A faszt aprózod el? Hát ugráljál a hegedűn két lábbal, mit kell itt kíméleteskedni! Vagy egyszerűen üljél rá a picsácskába. - Sorjázom neki a vérszívást nagy lendülettel.
Hümmög, nézi a húrt.
- Ezt azért nem dobom ki, bármire jó lehet még!
Hallod bazdmeg, ennyi volt az összes hozzáfűznivalója. Az én bánatom? Az én fájdalmam, az lófasz meg estifény?!
Feltűnt neki a nagy csend - gondolom ez nagyon szokatlan lehet nálam - mert ugye el voltam foglalva a hápogással, ami hangtalan és látta, hogy itt vigasztalni kell erősen, különben az Égben sem lesz csendesség.
- Ne vernyogjál már! Eddig egy húron tudtál játszani a négyből, az a hegedű 25%-a. Most maradt három húr. Javítom a statisztikádat.
Persze, szívtam a vérét a destroy miatt. Szerzett is egyik cimborájától egy könyvet kezdő, ám tehetséges hegedűművészeknek illetve megmutatta a hegedűmet is, amire azt mondta, hogy a kis barátja, hogy nagyon-nagyon maszek kezdő hegedű és a tokja is nagyon jó. Rettentő büszke vagyok a hegedűmre. Pistinek hívják. (A tokja piros, külön szeretem, és azt is, hogy van benne hely még egy teniszütőnek is és egy labdának.) Kapott ice oktatást, hogy hogyan kell újrahúrozni és még mi mindent kell vele csinálni és hogy vannak app-ok a hangoláshoz. Nyilvánvalóan teli vagyok mindenféle csilivili lófasz hegedűs app-okkal már! Majd lesz itt még nagy zeneműsorozás meg minden! Beszartok, olyan klasszat adok elő!
Ja igen, még ezelőtt voltunk zeneboltban is ketten. Viktor szemét állat volt és nem mert eljönni velem, hiába könyörögtem neki. Én egyedül nem mertem elmenni magammal és gondoltam akkor ice megint kénytelen lesz feláldozni magát. Mondom neki, hogy két napja kerülgetem a boltot, gyere már be velem, ne legyek már egyedül béna. Kellene venni egy új húrt meg ugye új gyantát, hogy legyen mit kapargatni. Meg tán egy hangvillát is (akkor még nem tudtam, hogy van ehhez app.). Meg akkor már be is vásárolok előtte, cipeld már légy szíves a szatyraimat, igen, csak ez a hat darab szatyorka van.
Bemegyünk a porcelánboltba. Ice gyakorlatilag rögtön a földdel egyenlővé teszi a bolt első részét, nekem csak a behintem sóval mutatvány marad. A kislány aranyosan mosolyog, hátrahív bennünket. Most vagy lelőnek a gecibe mindkettőnket a pusztításért, vagy szeretnének hátul is egy felújítást.
Hátramegyünk. Ice talál egy széket, lerogy a szatyraimmal, a sapkáját csinosan feltolja a feje búbjára. Reményvesztett, rokkantnyugdíjas kőművesnek néz ki, ami nem akadályozza meg abban, hogy ne szóljon bele mindenbe és ne pampogjon, hogy "- Jó lesz az a brácsagyanta is, majd megkapargatom!" illetve "Vegyél furulyát is, vegyél már furulyát, nézd milyen jó!" Nem tanulsz bazzeg, nem tanulsz. Természetesen, közönség előtt szeretek zenélni, fogsz te még vonyítani a hegedű miatt. Update: Már gyűlöli az Öcsémet a hegedű miatt. A szomszéd is. "- G-húrt vegyél, G-húrt!" stb. Én leragadok az egyik belső kirakatnál, ahol gyerekeknek kínálnak halacskás alakú, polifoam anyagú hegedű-válltartót és azért kezdek vonyítozni. Ice előadást tart arról, hogy az A-hang az 440 Hz és társai, én megbűvölten nézem a halacskásat és ezt mantrázom, hogy nekem az kell, nekem az kell. A kislány keresi lázasan az E-hangvillát, amit az A-hangú helyett kértem persze, mert akkor már a halacskással voltam elfoglalva. Nem tudom, hogy ki lehet-e kérni a felvételt a hangzeneműboltból, de bazzeg, érdemes lenne. :)
Érdekesség a hangvilláról: Rendszerint a C512-et alkalmazzák, mely 512 Hz frekvenciát használ hallás vizsgálathoz. C128 frekvenciát használnak a perifériális idegrendszer tesztelésére. Georg Friedrich Händel számára készített hangvilla szintén C512 hangzású volt. Forrás: Wikipédia
Más dolgok: Járok az alapítványhoz, önkénteskedek, nagyon sokat tanulok a terapeutáktól. Legtöbbet mégis a saját klienseimtől és a velük folytatott segítő beszélgetésekből tanulok. Valamint a felvett beszélgetéseket, amikor begépelem... akkor mindig elcsodálkozom azon, mennyire kretén kérdéseket teszek fel és mennyire nem non-direktív segítő beszélgetés az egész. Tanulás.
Járok továbbra is egyéni terápiába, ahol nagyrészt szupervíziót csinálunk. Néha azt hiszem, hogy gyávának lenni jobb volt, mint szembenézni azzal, hogy nem ismerem magamat és felvállalni jót és rosszat. Az előbbit néha sokkal nehezebb.
Hamarosan könnyebb lesz. Ugye?
