freehug

Rólunk, nélkülünk.

Ez a post most nem tud olyan vidám lenni, mert én sem vagyok az, de igyekszem azért. Köszönöm a türelmet és a megértést. :)

Megint van újdonság a blog.hu rendszerében, hát majd beszarok az örömtől. Buzik. 

Közeledik a Karácsony, nagyon kivan a kis seggünk mindennel. Sok a munkánk, meg van némi néninemű probléma is itt bent. Egyszóval szopkodós. Ennek megfelelően ül Viktor, tompul és egyszer csak megszólal:
- Játsszunk papás-mamásat. 
- Dehogyis, hagyjál már békén - mondom neki barátságosan. 
Eltelik egy félóra, amit ő végigóbégat, mindenféle problémával, ami valójában nem is probléma, csak ő hisztériáz rajta. Sóhajtozom, iszok egy kicsit és mondom neki:
- Miattad iszom, te állat!
- Na, mégis játszunk?

Ennek ilyen a családképe, na! Ide bepásszítok egy aktuális képet rólunk. A tócsák alattunk az nyál illetve pisike. 

Mondom én, Legendary Mommal a hátam mögött. Most leginkább Öcsém van terítéken, mert elment másik albérletbe lakni. Összeköltözött egy ismerős párral. Így a következő veszélyek leselkednek rá:

- Megerőszakolja a lányt, lecsukják érte.
- Megöli a fiú ezért.
- Megöli a fiú, mert féltékeny. Ha nem dugta meg a csajt, akkor Öcsém extrán szopóágon van.
- Féltékeny lesz a fiú és harag lesz. 
- Egyik sem dolgozik, csak otthon ülnek és fűtenek (?), Öcsémnek meg majd fizetni kell a fűtésszámlát.
Gondolom, az, hogy lelopják róla a farmert, az még később jön. Vagy ezt nem is meséltem még?

Viktor ül, sóhajtozik és nyafog. Nézek rá és kérdezem:
- Mibajod van?
- Kaptam már fizut?
- Nem. Honnan a náthás faszból tudnám? Nem vagyunk közös számlán és közöm nincs a fizujához. 
- Megy a negatívkodás, fel is hívom Anyukámat. - és ezzel elkezdi hívni Anyukáját.
Szememmel nézem a telefonálást, mondom:
- Hallod, tényleg felhívod Anyukádat, mert elkenődtél? Mennyire punci már!
- Ja nem, hanem az ő számlájára érkezik a fizum. Ja, asztem már bőgni fog ez a lalki nagy állat itt Anyukának a telefonba. 

Volt itt egy kis feszkó, mert Á., Viktor barátja akváriumot akart otthonra. Meg is vették, mondja, hogy szép nagyon, már így is szép, hogy nincs benne semmi még. Ja, nyilván, miután utálja a halakat. Ha belegondol, hogy halszar fog úszkálni a nappalijában, akkor tisztára kész van. Mondom, te figyeljél már rám, hát nagyszerű ötletem van! Csináljatok terepasztalt benne! Ilyen kis havas táj, kismozdony stb. 
- Teli van vízzel, van vagy 200 liter benne. 
- Minek, ha nincs benne hal?
- Mert érnie kell a víznek, sőt. Vettünk bele baktériumokat is. 50 ml baktérium x ezer Ft volt.
Hápogok.
- Hülye vagy bazdmeg. Én hipochonder vagyok, Egy hétig hátrafele mennék, ha pénzt kellene adnom baktériumért!!! Nemhogy még bazdmeg, ott locsolásszam is a lakásban, no pláne idejöttél be azzal a kezeddel, meg ruháddal, ami a baktériumos izéval érintkezett!
Azt' ez meg csak röhögött.

Miről is kellene még írnom:
- Öcsémről lelopják a farmert.
- Viktor kicsit összekeverte a fogalmakat. A kromofágot a kromalinnal.
- Belement a fogába a szezámmag és félórát óbégatott, meg tornáztatta a nyelvét. Majd miután spontán kijött, akkor félórát azon sóhajtozott, hogy "ez jobb, mint a baszás!" - egy merő szánalom az életünk. 

Jumba: Yes, yes, that's it, come quietly.
Stitch: W-... waiting.
Jumba: For what?
Stitch: Family.
Jumba: Ah. You don't have one. I made you.
Stitch: Maybe... I could...
Jumba: You are built to destroy. You can never belong.

Tetvek vagyunk.

Mondom ennek a tetű Viktornak, kicsit elkenődött hangon:
- Mindenkinek van gyereke, csak nekem nincs :(
- Mindenkinek van, akit basznak - válaszolja lágy, nyugodt hanghordozással.

Ez szerinte a vigasztalás.

Áll a fal mellett, azon a témán töpreng, hogy kínai vagy török kaját egyen. Nézem a sziluettjét, ami a fehér fal előtt kirajzolódik. Profilból látom csak, kifejezetten szép így, ahogyan mögötte nagyon vakít a fény és alig látok belőle valamit.
- Hasonlítasz Ady-ra - mondom neki tűnődve.
- Igen, olyan a hajam és nemes az arcélem.
- ... igen, hasonlítasz rá, amikor a szifilisz már rakendrollt járt benne erősen.

Én meg így.

Minden bolhacsípésnél az Égre kiáltani.

Na kérlek, itt van ez a cikk:
http://afenygyermekei.hu/New_page_33.htm
Ha nincs kedved elolvasni, akkor bizony szíjjá gázt de azért összefoglalom: Nézzed erősen Marikát, mert meggyógyulsz az energiaáramlásától tőle hirtelen. A vizet viszont kerüld mert - azt nem bírtuk értelmezni pontosan, hogy miféle formában - de ha víz ér téged vagy a Marikát vagy akárkit, akkor lejön rólad a gyógyítás. Le bazdmeg, éppen le van jőve rólam a gyógyítás, mert a migréntől foltokat látok, pedig én ma láttam eleget Marikát. Vagy talán nem kellett volna kezet mosni pisilés után, mert nyilván akkor pattant le rólam a jóság. Marikáról a következő gyógyító kép van fent, ezt kellene nézegetned. Ezt, amék' kép az egyik mátrabükkszentkeresztandrási kiránduláson készült Marikáról, miközben készült az országos szumóbajnokságra. Ádja meg az Isten Marikát de azért mégis bazzeg...
Itt van a kép:

Üvöltözve, zokogva röhögtem reggel de télleg. Na, gondoltam hoppsza, küldöm is Viktornak, kezelendő a reggeli merevedést meg ugye én ilyen segítős vagyok persze. Gyanús is volt, hogy olyan nagy a hallgatás, nem írt vissza. Gondoltam, biztosan gyógyítja magát, azért nem válaszol. 
Bejöttem az irodába, odakocogtam az íróasztalomhoz és ez a kép fogadott:

Ez az aljadék mindenhová kiragasztotta Marikát. A szemétláda, a laptopomba is rakott egyet, ami a szekrényben van eltitkosítva. Nem cipelem haza minden nap.

Viktor nem érdemli meg, hogy segítsek! Az a Genius egér, nem az én egerem! Csak kölcsönben van, mert az én pipec egerem gyengélkedik éppen.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogyha elég sokáig nézed Marikát, akkor tényleg segít. Rájössz, hogy a nagy baj máshol van, nem nálad.

Viktor mennyire hálálja meg azt, hogy én gondoskodom róla, törődöm vele és segítséget is küldök neki, ha kell:
Postolnom kellett FB-ra Cidrimókus könyvvel kapcsolatban, sorsolásos játék. Megírom a szöveget, felolvasom Viktornak és kérdezem, hogy jó lesz ez így szerinted?
- A Cidrimókus 2. részét sorsolod ki? Ahhoz van ez a szöveg? Mert azt szeretném megnyerni!
- Nem, ez az első részhez van, azt sorsolom.
- Akkor szarok rá, mit írsz ki.
Én bezzeg küldöm neki kora reggel Marikát.

Mostanában állandósult a nyervák Viktortól. Vagy azért nyervákol, hogy haza akar menni vagy azért, mert nem tölt a laptopja töltője vagy azért, mert haza akar menni.
Az előbbiről csendesen mélázva motyorász:
- Ha most otthon lennék, akkor a Szívek szállodáját nézném, előtte meg a Mike és Molly-t vagymiafaszom és aztán pihengetnék... Közben elmondanám, hogy a két dagi - ő és én - 10 évvel fiatalabb focistákat/énekeseket stíröl a neten és megy a nyáladzás... egy merő szánalom! :))
Tönkrement a laptopja töltője, két percenként hangzik fel a "töltsél már, a kurva anyádat, töltsél!" valamint "jól van tutyikám, töltsél szépen, úgy. A kurvaanyádér'nemtöltesz!!!". Ma délelőtt sem volt ez másképp. Én kotorásztam a fiókjaimban, és hallom a messzezengő "töltsél már aranyoskám, a kurva anyádat töltsél már!!!" szózatot - majd kibaszott hangos puskaropogás és ordítozás:
- Szétlőttem a gecis fejét, szétlőttem!!!
Azt hittem ott helyben szarom össze magamat. Nem fogod elhinni de Excelben játszik valami kurva lövöldözős, geci primitív játékkal. Szétverem a fejét. Szét, kétszer.

Kérdezi tőlem délután, hogy:
- Szeretsz még?
- Módjával.
- Akkor elmész a picsába.

:D

... és most jött el a vég. Viktor mondta, hogy párologtatni kellene valami szart, hátha nem lennénk szellemileg nyomorultak. ... ugyan :)

Mutatnám az aktuális csoportfotónkat!
Puszilok mindenkit!

Amíg élek, remélek.

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor

Mert már megint értelmesek vagyunk Viktorral. Kajakóma, vagy egyszerűen csak délután van. Ő nem tudja kimondani a szabadúszó szót, én alapjaiban képtelen vagyok bármilyen nyelven kommunikálni. 
- Te Viktor, mi a bokor angolul?
- El.
- Mi?
- El.
- Hallod, tök nem rémlik... hogy írják?
- El.
- Hogyan?
- El.
- Egy E és egy L betű?
- Ja nem, hanem H, E, és két L.
- Bazzeg, nem pokol, hanem bokor!

Na, így mulatunk.
Ma nincs sok időm írni, rohanásban vagyok.

Viktor megy ki az irodából, felkapcsolja a villanyt, majd összegörnyed és hörög. Na mondom, Isten nem ver bottal, csak megbaszta az áram! Amikor is látom, hogy vinnyogva röhög. Nézem, röhög, nem bír megszólalni. Nézem, röhög. Két perc múlva a helyzet még mindig változatlan. Amikor is megvilágosodom, hogy megnyomta az ajtó melletti kapcsolót, ahogyan a kijárat mellett az ajtónyitó gombot kell és "kiengedte" magát. Csak a belső irodánál ez a világítás és a kiengedő rendszer a kilincs. Sötét kretén. :)

Csak hogy ne feledjem: eszméletlen jó könyvek jönnek ki ősszel. Mindet akarom!

Hol is tartottam?
Ja igen, nem is meséltem, hogy prostituált lettem. Ajándékba kaptam egy plüss Stitchet Angliából. Csak azért, mert geci jó fej vagyok és aranyos is, meg hogy haladjak már a blogírással, de gyorsan. Torrente kishaverkámból kiénekeltem a Stitchet és roppant elégedett vagyok vele. Eléggé bazinagy és itt figyel az irodámban minden nap. :) Köszönöm még egyszer és természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez amúgy jár nekem.

Még egy nagyon fontos információ, aztán megyek haza rakott krumplit csinálni.
Hamarosan itt a szülinapom.
Küldjetek pénzt!
Ja, kell torta is. Madártejes. Mindenféle más szarral ide ne állítsatok! (Persze, semmiféle kóbor ribanc nem fogja helyettem elfújni a gyertyákat, mint ahogy ez itt alant látható.)

Muffint is sütök ma megint. Ha eseménytelen lesz a sütés, akkor leírom. Ha szart sütök, mint mindig, akkor nem.

Írnom kell még arról, hogy Viktor mit szeret otthon csinálni, de most elment haza és nem tudja lediktálni.
Hamarosan jelentkezek. A kis pöcsömet, hogy shift entert kell nyomogatni, különben kihagy egy sort. Hülye.

Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut. (Horatius)

Szóval elmondom, hogy éppen sütit akartam sütni. Azért Beát felhívtam a boltból suttogva, hogy: Figyi, van különbség a tortazselé és a zselatin között? Nem volt szomorú, igen vidám lett a kis hangja. Máskülönben szorítunk a Nagyijának, hogy jobban legyen. Bevásároltam, amit kell és akkor ismertem fel, hogy az előbb láttam két jelenetet. A második jelenet felvillanásából értettem meg az elsőt. Tudjátok, amikor láttok valamit de csak később fogjátok fel az értelmét.

Amit láttam "másodjára": Félreeső kis utca, az útra (járda stb.) gondosan leragasztott fehér szigszalagok összevisszasága és rajta vonaglott egy olyan izé hajú srác. Láttatok már ilyet, mint akinek apa otthon lebaszott egy irdatlant és ettől a haja félrecsúszott a fején. Na, egy olyan hernyóskodott a szigszalagozott földön, nagyon hasonlatosan ahhoz, akinek minimum perforált vakbele van a tüdején keresztül. Míg a másik grandiőz művész egy valamiféle zeneeszközön olyasmi hangokat adott ki, hogy az maga volt a siratlan fájdalom. Pont mint amikor sarki rókafiúnak a fasza televan azzal, hogy ötödjére kell megrakni az asszonyt és kínnal telve vonyít.
Szóval a faszhajú fiú és a zenélős fiú ötezerrel beleélősen nyomták ezt. Kétféle reakció volt a nézők között, nem mert három. Asszem, vagy nem tudom.
1. Gecire nem vették, vagy nem akarták észrevenni a performanszot.
2. Észrevették, megálltak és kurva kínosan érezték magukat miközben nézték.
3. Bölcsészek nedveskedtek az előadásra. Értsd: Videóztak bőszen a telefonjukkal, majd probálták értelmezni, hogy mi az, hogy nincs elég hely a telefonon a rögzítéshez. Blah...
Konkluzió: Vén szar vagyok és bizonyosan nem célcsoportja az efféle kínoskodásnak.

Én az 1. csoport táborát erősítettem és itt fűződik be az első szál. Merthogy bevillant egy kép, ahogyan e jelenet előtt fél órával geci délcegen átbicikliztem egy ilyen performanszon és fasz se értette, hogy mit pisszegnek meg húzogatják a szájukat. Ott volt hely, én meg optimalizáltam bringával.

Ezzel talán el is mondtam, teljesen őszintén, hogy nem értem a kortárs művészetet. Az irodalmat még csak-csak, bár nekem ott is vannak értelmezhetetlen alkotások. Ámdeviszont, múlt héten Olaszországban voltam, és láttam a Peggy Guggenheim múzeumot. Rohadjak meg, az absztrakt expresszionizmus... hallod, sírok bazzeg. Pont ilyet, bármikor. Mondjál egy napot és bármikor - figyeljél a kifejezésre - akciófestészkedek neked. Komolyan bazdmeg, akciófestészet. Beszarok. Jó, ez még pont jópofa is lehetne, valami csapatépítő lófaszkodás keretén belül, hogy nagy papírkára csapkodjuk a festéket, de mégis már. Persze, nyilván szent meggyőződésem, hogy mindenki szarfos, aki nem az impresszionizmust szereti. :)

Kerékpároztam haza és vannak kutyahaverkáim a környéken.
Leltár, hogy később is emlékezzem rájuk:
- egyik Bandi: kövérkés kutya, fehér-szürke pöttyös, foltos. Nyáron Anyuka elviszi kozmetikushoz és levágatja a hátáról a szőrt és alól marad csak pár "tincs" - ahogy a gazdája fogalmazott. Szégyenkezik az eb az első alkalommal, amikor a büszke Anya megmutatja a téren az új frizkót. A háta pingpong asztal méretű, kedves kutya, kb a térdemig ér. Gazdája mindig örül, amikor vakargatom a Bandi csodás kis testét.
- Zeusz: Félszemű pincsi keverék. Főnökösködős. Sárgás-barna szőrzettel, délceg járással. Kurvára nincs meg neki soha, hogy mi történik. Teljesen random ugat és közben szarik illetve még ostobán bambul is és igen kedves. Jó haverom, nem zavar, hogy kissé zavarodott. A Bandi és a Zeusz haverok és a gazdák is. Legtöbbször együtt sétálnak. Zeusz nincs oda a simogatásért, elviseli de szerintem az sincs meg, hogy simogatva van. :)
- A két tacsi haver: Mindkettő fekete, sima szőrű fiú. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb. Te segg, nyilván, hacsak nem ikrek, bár akkor is igaz lenne, ha csak pár perccel is. Faszomat, ez is a kis informatikus barátaim miatt van. Ha nem specifikálom pontosan a mondanivalómat, akkor utána félórát kell értekeznem arról, hogy _egészen_ pontosan mit értek a meghatározás alatt. Klasszik: Az informatikus felesége cetlit hagy a férjének, rajta ez a szöveg: "Hazafelé hozz egy 1 liter tejet, ha van tojás, hozz hatot." Az informatikus este beállít 6 liter tejjel. SEGG! Mindkettőnek nagyon csinos, bőr, piros nyakörv van a nyakán. Egy nagyon fess, hatvanas öregúr sétáltatja őket, zakóban és szövetnadrágban. Az egyiket lehet simogatni és örül neki, ennek viszont a másik nem örül, aki hangos ugatérozással közli, hogy egyrészt ő is itt van, másrészt ne simogassam a haverkáját. Ja, de őt se!
- Müzli, a foxikeverék és a skót terrier: Fiatal párhoz tartoznak. Müzlit meg lehet simogatni, a kis fekete - akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét - na az olyan gyanakodva, szúrosan néz rád és igen arisztokratikusan, szóval nem is tudom. Az biztos, hogy majdnem 30 cm a marmagassága, szóval igen kackiás a termete. Imádom, főleg a fos kis feketét. Általában nagyon csinosra van nyírva és szép a járása. Egyenletesen nem tudom máshogy megfogalmazni futkároz a kis lábain, szoknyája pedig veri fel a port az utcán. Okos kis szeme van, mindent észrevesz és gyanítom, hogy nagyon érzékeny lelke. Nem tudom már, nem emlékszem, hogy miért gondolom ezt, de határozottan állítom. :)
- A két foxi: Fuhúúú, tök elvetemültek. Egyszer megpróbáltam megsimogatni őket. Szólt a gazdája, hogy oké de ma nincs jó napja a kutyáknak. Mikor lehajoltam, akkor egyszerűen elsétált a két dög és megvetően néztek rám. :) Egy hétre rá ismét láttam őket, akkor már szájkosárral sétáltak... Valószínűleg tényleg fos napjaik lehettek. :)) Sajnos, mostanában csak az egyik foxit látom...
- A másik Bandi: Idős bácsié volt, múlt héten el kellett altatni. Rettenetesen szomorú a bácsi, sokat mesélt róla. Bírtam a kutyáját, jellegtelen kis keverék volt de folyamatosan "társalogtak". :)
- Sári, munkanyelven Mosóka: Sztár! Nincs mit tenni, született sztár! :) Jellegzetes mosómedve mintája van az arcának, ha a gazdája eltávolodik tőle 5 méterre, akkor előbújik belőle a valaha élt színészek egyik legnagyobbja. Ordítva bőgés, szánalmas kuporgásos guggolás és öt másodpercenként felugrás és a bőgés ismétlése. Teljes 20 dkg testsúllyal póráz végének nekifeszülés és tutulás. Majd, ha odamegyek és vigasztalom, akkor gondosan ráül a cipőmre, mert üljön földre, aki hülye és a világ újra klassz. Kis fos, imádom. Múltkor láttam, akartam róla fotót csinálni, de éppen előtte volt nyíráson és így nem nézett ki viccesen, illetve nem adta ki a mosómedve formát. :)

Na most ennyi, az irodai életről is írnék de az most szörnyen titkos. :)

Stitch: Aloha!

Captain Gantu: You're vile! You're foul! You're flawed!

Stitch: Also cute AND fluffy!

Kicsit híztam. :)
Sokszor nagyon fáradt vagyok. Elvágyódom. Félek, hogy itthon nincs jövőm. Hogy nem lesz munkám, hogy nem tudom eltartani magamat. 

"Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek." Szállóige a latin Bibliából (Mt 17,1),
Jézus szavai a hegyi beszédben.

Mert akkor így ülök az autóban. Renault Twingo, 17 éves, megkímélt állapotban lévő, bordó (nem piros!), szuperjárgány. Imádom, komolyan. Minden körülmények között ideális, mert például:
- Kérve, kérlek, engedj be, én csak egy kis hölgy ehehehe vagyok, akinek csak ilyen régi, ramaty kisautóra telik és kérlek, engedj be, köszönöm. --> Itt lányságos, cukikás integetés. Te fasz, nem volt kedvem kivárni a sort, nyomorult.
- Engedjél be, engedjél már, bazzeg, indexelek egy félórája, hallod geci, elkezdem rádhúzni. Le se fosom, nekem csak ez a rongy, szar autóm van, én leszarom, ha meghúzom de teneked a fényezés pöcsöm kis helyen is annyiba kerül, mint az én egész autóm. Persze, nem enged be.
- Lécci, köszi, köszi főnök, persze, itt is beférek még, dudálás, kicsit menjél, igen, köszi, kösz-kösz főnök. Mennék már köszi vagyok, nem kell már a fosás, be fogok férni, be hát, menjél már előre, vén, vak kurva, na azaz. Köszi vagyok. Kösz!Kösz! Modorosan, pofátlanul, mindent mindenkinél jobban tudva.
Azért, az komoly fegyvertény volt, hogy egyszer a Kecskeméti utcában egy Maserati nem bírt beállni egy kicsi helyre, én pedig simán! 20 perc tekerészéssel (nincs a Twingiben szervo) és izzadással, de befértem. Csak a faszkalapok vesznek Maseratit, meg akiknek kicsi a pöcsük. Oh, bár faszkalap lennék és lenne kicsi... öhm, ha a seggem, meg a hasam, meg a combom kicsit kisebb lenne...áh, barátom, ezzel az arccal akkor se lenne meg egy Maserati anyósülése...

Szóval akkor így ülök az autóban (nehogy lefogyjak már, hát hova lenne a világ a hájam nélkül).
- Az, a gyalogos, az egy fasz. Komolyan, tényleg bazdmeg. Le kellett lépni. Persze mamikám, húzkodjad a tolibaszidat, persze. Majd ide hozzák ki a nyugdíjamat. Az enyémet, téged itt ér a Feltámadás bazzeg. Jól van, azér' nem kell rohanni. Ne dudáljál már mögöttem, a kurva anyádat, nem látod, hogy a néni megy át előttem?
- Kiszájjak? Kiszájjak? Széttörjem az arcodat buzibokor? Mer' ilyen hajjal bazdmeg. Meg ilyen arccal, nem, azok nem örömkönnyek voltak, hanem anyád keserű könnyei, amikor kifaroltál belőle. Oh, de voltál te bántva már emiatt egész életedben, mi? Fogjad már be a szádat, vagy levetem magamról a kisautót, azt ki leszek szállva mindjárt!!!! Seggarc.
- Komolyan bazdmeg, egy egész kurva turistacsoport? Persze, integessél menjél, hogyne. Fotózzad, hogyne, ki ne szálljak, hogy lefotózzalak, köcsögök. Ne siessél, ebben a városban senki sem dolgozik. Én is humorból állok itt. Nem mennék a dolgomra. Persze, csavarodjál fel a közlekedési táblára, mert az olyan művészi lesz az instagrammal átitatva. Nyomorult férgek.
- Komolyan, a faszom kivan a bringásoktól, de tényleg. Tényleg, mész a kurva sávban és elfoglalod így a felét a körút meg áll. Jó, azért a bringást jó nagy ívben kerüljük, nehogy megijedjen. Megyek már bazdmeg, megyek de a bringást nem fogom elütni, csak mert te sietsz, te kretén. Hülye. Persze, a bringás fosik arra, hogy mi a KRESZ. Ezek? Sisakod hol van bölcsészpunci? Azt' ha elütlek, akkor meg megy a tetvedzés. Pfejj.
- Hova a faszomba parkoljak? Komolyan már, 30 perce keresek tetves parkolóhelyet. Lefosom, felállok ide félig a járdára, jó lesz az. Csak nem büntetnek már meg érte. Mocsok stresszes dolog az autózás.

Na, akkor menjünk bringával (mert már mindehol lehet rajtam puncit hajtogatni, és majd jól lefogyok, azt szindi kravford leszek de hirtelen, minden bizonnyal).
- Engedjél már el, te buzi, nem látod, hogy bringával vagyok? Bio vagyok, meg nem üvegháztartást vezetek, mint te. Rohadék. Burzsóá rétegződés. Hadd ne ácsorogjak már a napon, amíg te a klímás kocsidban mereszted a seggedet. Igen, igen, nekem is nagy a seggemhasam, ezért bringázok. Meg mert egészséges életmódot folytatok, igyekszem mindenki más elől elszívni a friss levegőt a Deákon meg a Bajcsyn.
- Elsőbbségem lett volna! Tudom viszont, hogy fasz vagy és nem engedsz el, figyeltem, köszi, hogy megvagyok. Hallod, ez egyirányú erről, most komolyan tolatsz? Az én kurva anyámat, most télleg, szálljak le és másszak fel a járdára, mert te nem férsz el? Te? Akinek a másik irányba kellene menni. Köszöngetheted, akkor is le kellett szállnom. Kretén.
- Igen, most, most lesz jó. Bazilikánál megállt a turista busz. Igen, igen, okádja ki a busz a mindenféle nyomorultat. Jaj de jó bazdmeg, álljál a bringás úton, fosozzad le, hogy az a bringásoknak van, ácsorogjál rajta. Ácsorogsz is, pompás. Oké, befutott a nyugger busz is, nyugati nyuggerekkel. Aham, fitten, műfogsor-ragasztó szaggal. Hogy lehetne még ennél is remekebb. Hogyne, farzsebből elő a fésű. Gondosan fésüld hátra a hajadat, addig én állok és várok. Ha meg használom a csengőt, akkor türelmetlen putri vagyok. Lehet még jobb?
- Meg is van, a Deák térnél becsatlakozik a bringás útra 40 db + idegenvezetővel ellátott segway-es geci. Most okádik ordítva az alattunk lakó koreai a lépcsőházban, hallom. Ők szoktak pornót forgatni hajnal kettőkor, mert így ember nem élvez, ahogy ez sikoltoz vagy verik a nőt. Na, a segway-esekről fantáziálok. Ha nem lenne ilyen kibaszott húgyszagú a bokor a Gödörnél, akkor bekuksolnék oda, azt onnan lövöldöznék ágyúval. Meg pisztollyal, puskával és késsel. Mindet kiírtanám az összes ingatag segway-es tetvet, meg főleg azt amelyik még kamerázza is a másikat azon a taknyon. Én meg közlekedjek már a bringával a bringás úton. Seggek.
- Komolyan bazdmeg, ez a kreténarcú, ez felállt a járdára. Mégis mit képzel? Ki kellene szúrni a kerekét, nyomorult féreg. Fel kellene jelenteni. Szemétláda az összes autós.

Gyalogolok a kezdődő haspunci miatt (köldöknél található, ha klasszul meghízol).
- Persze, ne engedjél át a zebrán, azért állok itt, mert ha járkálok biztos be is érnék a melóhelyre. Meg mert jó itt ácsorogni, nem, sietek sehova, bátran. Aki most indult Szolnokról, azt is szívesen bevárom. Na végre, elengedtél. Jó is már nekem, mert amúgy zöld a lámpám de te még átslisszoltál nyilván a neked narancssárgán.
- Oh bazdmeg, tényleg, én fasz. Komolyan gondoltam, hogy átgyalogolok a Deák téren? Persze, álljál meg térképet nézni előttem feltétlen. Kövessed az esernyőjét magasba tartó nénit, menjél. Ragaszd a színes, piros korongot a kis pólódra. Szánalom. Mondom, nagy kár, hogy húgyszag van a bokrok között. Onnan puskáznám meg ágyúznám le a gecibe a turistákat. Ne gyertek azzal, hogy akkor a GDP ide meg oda, meg hogy ők hozzák a pénzt. Gondoljál bele a katasztrófaturizmus mennyit hozna a konyhára... Igen, persze, hogy segítek. Igen, beszélek angolul. Nem, nem akarok csevegni veled, mondjad mit akarsz, mondd, hogy nem találod a Deák teret, legyünk rajta túl gyorsan.
- Igen, most sem adok pénzt. Egyszer adtam. Aki viszont fals hang nélkül zenél, az mindig kap. Fasza gyaloglás ez, mondom. Élmény.
- Hinnye, a kurva anyját a biciklisnek, majdnem átment rajtam. Persze, 2 miliméterre húzzál el mellettem, hogy esetleg át is tudjál menni rajtam, meg rükvercben is. Ez is bazdmeg. Kellene bringás jogosítvány is. Mocskos kretén az összes bringás. Hallod, te a bringával a zebrán, te nem számítasz gyalogosnak! Nehogy már még én kerülgesselek. Igen, biciklizzél a járdán, persze. Ja, hogy tolat valami buzi? Leszarom, miért nem tanultál meg bringázni.
- Fixis geci. Ezek miatt a húgyszagot is bevállalnám a bokorban.
- A pofám leszakad a gecibe. Ideparkol, érted? Ide. Én meg kerülgessem a mocskos fajzatot. Én nem is tudom, soha nem jut eszébe senkinek, hogy kiszúrja a gumijait? Ez, ez biztos valami ostoba, dagadt nő lesz. Azok parkolnak így.

Nem kell itt a szöveg. Ilyenek vagyunk.

Egyetek Paula pudingot (van csokis és vaníliás), mert kurva finom és nem csak én leszek vállalhatatlanul kövér.

A vége koronázza a művet.

Mostanában főzök. Na nem azért, mert olyan végtelenül szeretnék, szeretek, hanem azért, mert elegem van a Nyugatinál kapható szarokból, a rendelős kajákból és mert természetesen végtelenségig dagadt vagyok. Híztam vagy 6 kilót vagy többet, már nem is tudom és nyögök a témán.
Olyat, de olyat tudnék rábaszni a blog.hu-ra megint. Ha entert nyomsz, akkor új bekezdést  kezd sorkihagyással. Anyád picsája, majd nyomok két entert, ha ilyet akarok. Hülye.
Na szóval főzök és sütök. Úgy kezdődnek ezek a gasztrotörténetek általában, hogy az első sikerélményem az volt... Lófaszt, azok semmit sem tudnak az életről és hazudnak. Mind!

Először, természetesen, ortopéd módon bevásároltam durumtésztából, durumlisztből, durummuffinsütőből, durumcukorból, durumlekváról, durumzabpehelyból, durumtúróból, durumseggemból mert reforméletmód van. Meg szivecskés alakú tortasütőből és ha már ott voltam, és értelmetlenül basztam el a pénzt, akkor hamar-hamar egy maciformájú sütőformát is vettem már gyorsban, milyen kár, hogy nem mindjárt ötöt bazzeg. Nyilván, hasonló analógiára, vásároltam kajákat is, amelyek igen egészségesek, halat, bio krumplit, bio tojást, bio konzervet, bio pénzkidobást. Igen. Aztán sütöttem lazac steak-et imádom a lazacot, ömlik a nyálam az még csak-csak, Iglo vagy hasonló vén fasz bácsi csinálta a tengeren meg ahhoz petrezselymes krumpli. Jó, sok vízzel lement. Másnap ugyanez, csak jázmin rizzsel, sok vízzel se. Háromkor viharvert seregként kúsztam le a törökhöz sült tejberizsért, mert lógott a belem az éhségtől és amúgy is ízetlen volt az egész kajám. Nem adtam fel! Nem, a faszt nem. Másnap délcegen bevonultam a Burger Kingbe és ettem valami tekercselt zöldséget meg kis chiligolyókat. Az előző legalább olyan szar volt, mint amit én főztem, a másodikat pedig megettem melegen, ordítva és aztán volt a "biztosangyomorrák" téma.

Jó, egészséges főzés kicsit félretéve. Süssünk! Mert ugye vannak itt ezek a formák. Lesz itt egészséges süti. Nem az a Benei vagy milyen Ischler és sittel beszórt linzerkarika, meg az az összetapasztott süti, a Néró, az olvasztott PVC töltelékkel de imádom a rohadt életbe! Igazi, házi süti, ami nem hízlal! Nem, meg nem vagy hülye nő, nem.
Első nekifutásra - hogy kipróbáljam a formákat mer' ezzel aztán nagyon ki tudtam - sajtos rudak! Komolyan, össze kellett talán keverni sajtot meg mittomén lisztet, sütőport, vizet, azt gyurmázni és hadd szóljon. Menthetetlenül fos lett. Nem sült át, pedig vagy egy órát sütöttem 150 fokon talán (erre nem emlékszem pontosan). Jó, kuka.
Következő próbálkozás - hogy kipróbáljam a formákat komolyan, de télleg, mégis melyikben sütöttem volna a tallérokat, a macisban? sötét kretén - sajtos-zabpelyhes tallérok! Hasonló nehézségű, mint az előző sajtos cucc. Ez viszont kőkemény lett és sótlan. Olyan, de olyan kibaszott kemény, hogy azóta is gránitfúrásokhoz szokták kölcsönkérni őket. Csak kölcsön, mert utána sértetlenül vissza tudják adni.
Harmadik etap - Nem basznak ki velem, almás-túrós süti a szív alakú formában!!! Hoppá! Szellemi fejlődés van! A gyerek alkalmazni kezdi a formákat, amelyeket kibaszott sok pénzért vásárolt! Alma és túró összeszutymákol. Érezhető a tömény élvezet, igaz? Oh, hát a zselatinszűz vagyok. Aha, de miért nem folyik be a túró közé? Ostoba nézés. Mert anyád. Hallod, ez most télleg itt a tetején egy rétegben összeáll? ... öhm és ha megpróbálnám betunkolni a túró közé? Nem viccelt, összeállt. Másnap volt egy réteg szétesekapicsába almaréteg, ugyanez túróval és egy betonréteg zselatin. Bekaphatjátok. Kanállal megbírom, ha leemelem a zselatinréteget, oké?!
Negyedik próbálkozás, nem basztok ki velem újfent. Sütök! Néztem ki szakácskönyvből valami: "Soha el nem lehet baszni, ez tuti sikerül" piskótás-kevert tésztás akármit. Kellett bele olaj. Meg ecet. Már itt kellett volna gyanakodnom de hát kémia, abban ... hendikeppel indulok. Mégis úgy gondoltam, hogy majd a sütőpor meg az ecet púposkodik egymással és akkor cudar jó lesz. El nem tudom mondani, hogy micsoda büszkeséggel öntöttem bele a tésztát a maciformába. Komolyan. Nem vagyok én olyan fos. Nem hát. Akkor a tűpróbánál vagy mi a szarnál, miért ragacsos mindig a villa? Másfél óra múlva is a sütőben? Hmhm.
Kivettem hát a macikát és kiborítottam a sütikét belőle. A külseje nagyjából 0.5 cm kakaós beton, a belseje pedig határozottan kutyageci. Lilut idézve: Szopjatok le mind!
Ekkor sztrájkolni kezdtem, amit másnap be is fejeztem és újra sütni kezdtem.
Goto 2 (ne kezdjed, hogy a 2-es pont nem lett 2-essel jelölve, ne kezdjed...), sajtos-zabhelyhes tallérok. Múltkor azt a kritikát kaptam, hogy kicsit sótlan lett. Igen, itt már tudjuk ki a gyilkos. Nem lett nagyon sós, ha a másodikat eszed, akkor az első már lemarta a gecibe a nyálkahártyádat és simán tudod enni. Problem solved.
Ma eljött a maciforma ismételt használata, mert mégis. Villámgyors piskóta. Eszonták róla. Borzasztó egyszerű. Na igen, de ehhez kellett használni az évezredek óta nem használt robotgépemet. Na mindegy, összeraktam. A gép működik, a tál forog. Várok. Azt írták, hogy 10 perc alatt fehéres színű lesz és habos és viszonylag kemény lesz ez a tojásos szar. Aham, most tartunk 15 percnél. Jahogy! Van ennek több fokozata! Nem csak a lanyhán simogatom, hanem az odabaszós. Na, akkor adjuk neki az érzést. Jó, de ez egy helyben keveri, nem gond, megdöntöm az egész struktúrát és akkor pont a felét a lábamra öntöm majd a másik felét is keveri,nem, eddig nem keverte. Mindegy, leszarom, ápolja a bőrömet! Projekt van! Liszt adagolás. Történik szépen, lassan, érzéssel, amikor is véletlenül hozzáérek a forgó tálhoz és felüvöltök, felugrok, miszerint tuti megbaszott az áram! hujjdekurváramegijedtem Aztán állok, nézem a lábam által összekent konyhaszekrényt, a földet és a műanyag tálat. Oké, kurvára nem volt meg ez a fizika meg Newton vagyki, oké?! Egész jól sikerült! Leszámítva, hogy egy centi magas lett csupán értsd: összeesett, mint a szar és kevéssé édes, valamint odaégettem és kellett a füstöt kicsit szellőztetni. Képet akartok? Nem opcionális, kaptok.

Nyilván elfelejtettem egyben lefotózni, így kicsit levágtam a lábát és megkóstoltam: jó, forgathattam volna a képet és kivághattam volna a nem lényeges részeket de ez amúgy is egy kis fos blog, szarok rá :)

 Itt pedig a csonkolt végtag közelről:

Láthatók benne ízlésesen elhelyezett lisztcsomók! (Szénhirdátszegény lisztből készült, fruktózzal.)

Aztán pedig - élesváltással - nekiálltam mosni, mert volt két kis bugyikám és egy kis blúzocskám, amit ki akartam mosni. A mosógép leméri a berakott ruhák súlyát és aszerint adagolja a vizet, nem kell a fröcsögés meg a hörgés. Bekocogtam vele a kicsi fürdőszobába, szépen raktam bele mosószert, öblítőszert, beprogramoztam, elindítottam. Aztán néztük együtt a bugyikáimmal és a blúzocskámmal a kezemben, ahogy szívja be a vizet az üres mosógép. Hát... nemtom minek a súlyát mérte. :)

Nincs energiám újra elolvasni, lehet vannak benne hibák, elnézést. :)

A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal. (Curtius Rufus)

Át kellett költöznünk másik irodába - dráma van. Mindig költözöm, költözünk. Ennek megfelelően, változatlanul, gyűlölünk mindenkit Viktorkámmal.
Ülünk a másik irodánkban, kilátás lófasz - bár, Viktor hallotta, hogy a szomszédban van valami löttyedt vénasszony - az szokott melltartóban cigizni, azt' várja azóta is - dobozok mindenhol, rumli, folyik a klíma. Majd jól megbasz mindenkit, mer' aláfolyt a víz az elosztónak. Viktort már nem is izgatja, röhög rajta, teljesen ki van fordulva - vén nőnemű kurvát les, meg nem bánja, ha megdugja az áram. Így meg ez. Itt szeretném ajánlani a Mucsi villanyt szerel eposzt, mert gyönyörű. :) Igen, jutyubkodjál magadnak, faszt se fogok linkelgetni, az plusz két kattintás.
Az én klímám folyik, az övé zörög. Változatos hangon. Hallgatjuk a vízcsobogást és a zörgést, oh, mennyire kivan a faszom tőle. Én a sarokba görnyedek, keresem a nyugtatómat a táskában. Viktor gyöngéden érdeklődik:
- Hugyozol?
Nyomorult állat. Persze, hogyne hugyoznék rögtön be az irodába. Hülye.
Zörög a klíma, délelőtt "szerelte" egy kicsit, így délutánra döglődő hangon zörög. Rimánkodik neki:
- Működjél, Pucóka, működjél, nem akaratalak reggel rugdosni. Oh, már most rosszul vagyok, működjél!
Zörög azóta is de működik! :)

Beszélgetünk valami kampányindulásról, céges szervezeti ábráról és Viktor megszólal közben befújtam hangyairtóval és mindjárt megdöglök, szal nem tudom mit akartam írni.
Na majd ha eszembe jut megírom.

Viszont, már régóta szerettem volna leírni nektek, hogyan is néz ki egy átlagos munkanapunk.
Bejövünk.Jaj - feltétlen írjak a gyerekbugyiról!
Hörgés, megbeszéljük, hogy ki miért aludt szarul, kinek hol fáj és hogy a fasz kivan az éppen aktuális időjárástól. Aztán, akár az öregek otthonában, eltotyogunk vizecskéért, én csinálok magamnak tigris kávét (gyerekkávé) meg teácskát (gyógynövényes), aztán visszatotyogunk az irodánkba. Reggelizünk, teácskázunk és leveleket olvasunk. A levélolvasás és önsajnáltatás. Dolgozás, még inkább és hangosabb önsajnáltatás.
Majd Viktor rákezdi 10.30 perckor: - Mikor megyünk már haza?
Ezt mantraszerűen ismételgeti 12-ig, amikor közli, hogy már biztosan nem szeretem. Meg különben is, ha szeretném, akkor elintézném neki, hogy nyugdíjas lehessen. Meg vegyek neki tolószéket hallod, kiég a szemem a kurva hangyairtótól, szerintem 5 km-es körzetben adtam az érzésnek én meg taknyadzok már de nem ám akármilyen szart, hanem joystick-kel irányíthatót, mert nehogy azt képzeljem, hogy majd ő erőt fejt ki.
12.10 perctől elkezdődik a szirénázás, hogy mikor és mit ebédelünk. Ezt nagy erőfeszítéssel megoldjuk. Közben persze gyűlölködünk, mert emberek járkálnak az utcán. Minek járkálnak ott? Minek élnek? A Nyugati tér teli van kurvával és stricivel. Szerettem volna Viktornak venni egy ... hát tudja a fasz, hogy hány fogút, de elől egy sem volt neki. Szóval egy ilyen nőt, mondtam, hogy változatosság meg szülinap. Nem kellett neki. Érted? Semmi se jó ennek.
Oh, ebéd után jön a kis halál (erről eszembe jut egy prózai idézet, de nem terhellek benneteket), emésztünk. Ilyenkor szoktak a magvas gondolatok megfoganni, megformálódni és sajnos szavakba öntődni. Ilyen volt például Viktorkám remek ötlete, hogy tetováltassunk a puncimra egy krokodilt, de nem ám akárhogy, hanem úgy, hogyha szétrakom a lábamat, akkor az nyitott szájú kroki legyen és piercingekkel megoldhatnánk a fogak imitációját. Aztán ő árulna engem, mert ugye a toscana-i ház még mindig tervbe van véve. Komolyan, ember ez ilyen?! :)  (Ha van rá kereslet, szóljatok azért!!!) :)))
Folytatódik a nyávogás, hogy mikor megyünk már haza. Közben persze dolgozunk, mert meló van dögivel.
Délután három óra, felhangzik a szokásos nyivák: Tortát akarok! Hozzál nekem tortát! Már nem szeretsz, azért nem hozol tortát!
- Viktor, ott van két utcányira a cukrászda, húzd el a beledet és akkor hozzál már nekem is.
- Nem, te nem szeretsz, mert nem hozol tortát. Oh, hát a faszomat, már én is ennék, de kurva ravasz módon titkolom, nehogy nekem kelljen elmenni érte.
Úgyhogy ravaszul és taktikusan egyikünk se megy el, de már duóban nyivákolunk. Mindent tudunk az életről.
Eljön a délután öt óra, méla kussolás és dolgozás, hat óra.
- Húzzuk már haza a belünket, ötkor is elmehettünk volna már.
- Igen, igen. Mindjárt.
Fél hét, fáradtan meredünk egymásra.
- Faszok vagyunk.
- Jah, mert nem intézed el, hogy nyugdíjas legyek!!!
Ha együtt ballagunk hazafelé, akkor nyilván továbbra is gyűlölünk minden járókelőt, kivéve a kutyákat. Azokat én szeretem, Viktor azokat is gyűlöli. Komoly a srác. :)

Következőleg írni kellene: gyerekbugyi lift, lift pisilős srác, gyerekbugyizokni ajándékba - csak hogy ne felejtsem el őket. :)

Ez itt a tesóm, aki kitalálta, hogy milyen ordas fasza lenne, ha megtanulna elektromos dudán vagy dobon játszani. Hát télleg.
Nem.

Olyan jó, hogy meleg van és nyár van, annyira szeretem!
Így örülök neki... mert izzadni szuper!

Véremből liliomok nyílnak.

Halkan megjegyezném, hogy még mindig utálom a blog.hu adminisztrációs felületét. Írom ezt úgy, hogy x hónaponként tolom ide a képemet.

Oh, történt rengeteg minden. Nagy részét nem írhatom meg, mert annyira obszcén és/vagy geci, hogy már szégyellem magam is. Akkor el tudjátok képzelni, hogy az milyen, miután az erkölcsi gátam az olyan másfél centiméter magasságú lehet.

Jó, leírom az egyiket de tényleg ég a pofám, hogyan lehetek ennyire kretén.
Na, kellene új tokot vennem a telefonomra, mert ez úgy néz már ki, mint akit a kutya kihányt négyszer és ahol letörik, ott mindig picit levágom stb. Igénytelen. A munkahelyem közelében van több garázsgsm bolt, nosza be is megyek az egyikbe. Nézem a faszit, aki ugrándozik a pult mögött. Nézem... amúgy is az elmúlt hetekben igen vad gyűlölködésben vagyok, ő meg házhoz jön a lófaszért. Gondolkozom, nézem, ez meg csak gimnasztikázik a pult mögött. Nézem erősen, rosszallóan. A faszi rám néz, megkérdezi, hogy mit szeretnék. Elmondom neki, erre bazdmeg odaugrál a másik polchoz. Ekkor egy hajszál választott el attól, hogy közöljem vele, hogy vagy abbahagyja a gecis ugrandírozást, sportoljon otthon vagy kitépkedem az összes lábát és a hátába szúrom. No nem lett volna sok dolgom, mert szegénykémnek csak egy volt és a bolton belül nem használta a mankóját, így egy lábbal ugrált polctól-polcig.
Hogy lehetek ennyire kretén? Most komolyan, hogyan?! Hajszál híja volt, hogy nem követtem el életem egyik legnagyobb parasztságát. Azóta is úgy hívom a boltot persze, hogy "az ugrálós bácsi mobilos boltja" Nem mellesleg a bácsi aranyos, segítőkész és igyekszik Rögtön el is adott nekem egy szar tokot, ami méretben kurvára nem passzol a telefonomra de akkor annyira meg voltam zavarodva, hogy ha fagyos lószart adott volna, azt is megveszem. Asszem menthetetlen vagyok.

Volt itthon az Öcsém. Aki, most mit szépítsem, full kretén. Komolyan. Méltó testvérem. Nem, ő kicsit méltóbb, én hozzá képest normális vagyok. Képzelhetitek! Hazajött és akkor ugorjunk le vidékre a szüleinkhez. Gyk.: mindkettőnknek ugyanazok a szülei.
Voltunk lent, megvolt aminek meg kellett lennie, erről itt hosszasabban nem írnék, bár az is megérne egy misét. Egy apró szösszenet, hogy lássátok honnan is szabadult a két géniusz.
Faterka mondja telefonban, hogy na kijöttök ide meg oda még nem jártunk előtte azon a helyen, ilyen nyaralóféleség és akkor a várostábla után rögtön jobbra fordultok, majd koppanásig mentek és ott lesz az autóm, megismeritek. Megyünk is Attilával a faszomba, árkon-bokron túl, télleg földút meg minden szar. Hallod, koppanásig megyek és bozót. Mondom, na ne bazzeg, nem megyek be a bozótba. 17 éves Renault Twingo, megbír ez mindent, de a bozót az mégse. Mondja Öcsém, hogy akkor kanyarodjak ott balra, aztán majd lesz valami. Balrakanyar, kezelem az autót, Öcsém nézelődik majd felvonyít. "Nézd, ott bent van Apu autója!". Hallod, Faterka gondosan beállt bazdmeg a kert _legvégébe_, aztán te meg vegyed észre! Volt honnan örökölni azt a rengeteg észt! Mondtam is neki, hogy még csukd is be a kaput, nehogy már észrevegyük! :)) Fater meg úgy röhögött, hogy majd kiesett a gatyájából, hogy ja, tényleg hogy beállít, alig látni... :))

Eltelt a nap, hazamentünk Öcsémmel, látom, hogy fosra le van égve az orra. Mondom, hogy lehetsz ennyire szánalmas nyomorult, de mindegy, bekenem neked Aloe géllel, mert az a halottakat is feltámasztja, bár nekem a pattanásra sem jó de vegytiszta 118%-os Aloe, jó lesz az majd meglásd. Persze fenntartásai vannak, értsd: vartyog, hogy nem akarja meg ragadni fog, meg jaj, meg fénylik az orra, meg ez egy női krém. Mondom neki testvéri együttérzéssel, hogy kussoljon már, mi baja lehet? Maximum reggelre pina nő az orrára. Erre ő szemrebbenés nélkül felharsan: "- De akkor majd elnézést kérsz legalább, ugye?!" :)) Ez hülye, neki ez a legfontosabb. :))

Viktorkám is megvan még, egyre ordasabbul káromkodik, már mindenféle klerikális gyalázkodás is bekerült a repertoárjába, aminek nem annyira örülök. Próbálok neki felolvasni az Újszövetségből de azt is félremagyarázza stb. Nem adom fel. Szavamat ne felejtsem, vettem megint egy újfajta intim betétet. Mert állandóan, minden hónapban menstruálok, előtte meg három hét PMS. Geci jó nőnek lenni, csak mondom. Ebben a "nagyon természetes, imádni fogja a puncid, mert olyan, mintha gyapjúval dörzsölnéd, gyapjúban ülnél egész nap" reklámozású jó, valami hasonlóval reklámozzák, fasz se tudja pontosan betét. Felfedezem, hogy adnak hozzá ingyenes vagina tesztet is. Nem, ne legyetek kretének, nem azt teszteli, hogy van-e puncid vagy nincs, hanem, hogy abban van-e kalapos gomba vagy sem! Szóval Viktor könyörög, hogy menjek ki és nézzem meg a PH értékét a felszerelésemnek. Kereken elutasítom. Sebaj, mondja, majd ő kipróbálja. Szemem jött ki, mint a csigának, hogy mi a fasz? Már punika is van, öregem? Mondja, hogy a nyálával kipróbálja. Komolyan, végignéztem a műveletet... Kiderítette, hogyha a szája punci lenne, akkor enyhe gyulladása lenne és ezen pörgött. No problémo, Viktor bevette az ultimate gyógyszert rá, két magnézium tablettát. Azt szedi mindenre. Ha fáj a nyaka, akkor bevesz kettőt, ha ropog a térde, akkor is bevesz kettőt. Ha a pinamutató enyhe gyulladást mutat a szájában, akkor is bevesz kettőt és már jobban is van! Irigyelném, ha nekem nem ugyanez lenne a Fenistil géllel, az is gyógyít mindent! :) Belsőleg nem alkalmazható!

Vannak erkélyládáim. Természetesen, ezzel kapcsolatban is elszaladt velem a ló, értsd: minden bánatos lószart megvettem. Az eperpalántától elkezdve a nyúlformájú bokorig minden van. Ja, kimenni gyakorlatilag már nem lehet az erkélyre, de van minden, Ez a lényeg.
Egyik ebéd után mesélem Viktornak a tökéletesen érdektelen sztorijaimat az erkélyládáimról és a virágaimról. Képzelhetitek, mekkora sztorik! Ebéd után, emésztés közben bambán néz és én mesélek ... "Na és akkor a muskátli mellé ültettem sivatagi rózsákat, nagyon szépek együtt. Valamint három fajta eperpalántát is vettem és már virágoznak is."
Ül, emészt, mered maga elé majd felnéz és megkérdezi: "-Tényleg vettél sivatagi rókát az erkélyre?"
:)

Kellene már megint kicsit fogyni, mert határozottan kezdek pufi lenni:

Note to self: Uram, imádkozom: Köszönöm, hogy most fáj, mert ez azt jelenti, hogy valaha szerettek és én is szerethettem. Ez több, mint amit nagyon sok ember elmondhat magáról. Amen

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal...
 
 
 viszem a régen
 kihízott nacim
 viszem a kelet-német
 származású macim
 ezernyi véglet
 közül a köztest
 viszem a Csokonai
 Vitéz Mihály Összest
 ott lesz az ágyam
 ahova fekszem
 elviszem alvókának
 egy-két régi ex-em
 viszem a barnát
 viszem a szőkét
 viszem a felhalmozott
 kapcsolati tőkét
 

 viszem a tutit
 viszem a gagyit
 viszem az otthonkában
 utcára tett nagyit
 megannyi némán
 átbliccelt évet
 elviszem magammal a
 szentendrei HÉV-et
 viszem a Marcsit
 viszem a Karcsit
 elviszem Kenesétől
 Keszthelyig a Balcsit
 kicsit a nyarat
 kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-
 Moszkva teret
 
 
 
 apuka titkát
 anyuka aranyát
 elviszem magammal a
 Bácskát meg a Baranyát
 viszem a bölcsit
 viszem a temetőt
 viszem a csokoládé-
 barna bőrű szeretőm
 viszek egy búval
 bevetett földet
 viszem a pirosat a
 fehéret a zöldet
 elviszem ezt is
 elviszem azt is
 viszem a jófiút de
 elviszem a faszt is
 
 
 
 viszem a bankot
 viszem a pálmát
 elviszem minden igaz
 magyar ember álmát
 viszek egy csontig
 lelakott testet
 viszont az nem kérdés hogy
 Buda helyett: Pestet
 viszek egy szívet
 viszek egy májat
 viszek egy kívül-belül
 lakhatatlan tájat
 naná hogy úgy van
 ahogy azt sejted:
 viszek egy lassú burján-
 zásnak indul sejtet
 
 
 
 viszek egy csúnyán
 beszopott mesét
 viszem a legesleges-
 legutolsó esélyt
 ki tudja, lesz-e
 búcsúzni időm
 viszem a Duna-parton
 levetetett cipőm
 mit bánom úgyis
 elviszem lazán
 elviszem gond nélkül a
 hátamon a hazám
 aki ma büntet
 az holnap lövet
 viszek egy mindig vissza-
 visszahulló
 követ...