freehug

Elől-hátul.

Majd átolvasom később helyesírásilag. (nem)

Az úgy volt, hogy a kolléganőm megmutatta, hogy milyen kafa cipőket lehet venni az interneten. Rendeljünk már! Oh, hát nézegettem egy hétig. Mondta, hogy neki 4-5 évig tartottak ki ezek a cipők, érdemes belefektetni 15 000 Ft-ot egy cipőbe. Jó. Nézegettük a német oldalt, hogy fű meg há, meg ha most registrieren, akkor van 10 euro diszkont! Akko' rendelni kell! Én regisztráltam, A. meg rendelt! Osztán néztünk igen ostobán, hogy akkor most:
1. Hova kell beírni a kuponkódot?
2. Jahogy lehet nekem kellene a link-re kattintani és akkor úgy orderingolni és akkor minden pazar?3. Akkor basszátok meg a 10 eurotokat, már amott - a mellettem lévő laptopon - már beletettük az összes cipőt a kosárba, akkor nem használom fel és köccsétek gyóccerre.
Várjuk az stuffot. Sehol semmi. Közben Charly (szereti, ha így írják a nevét, tudom!) kisbarátom Salzburgban kórházban, lóg ki a bele meg a fele meg minden. Én "ápolom." - Charlyka, fél lábbal már a kurva műtőben vagy, hadd ne kelljen már, jólvan, faszom, akkor dupla espresso cukor nélkül? Beton hungarische, nem szarunk be.Jöttem itt megnézni Salzburgot, aszt' állandóan a kaját meg kávét meg a kurvákat kell szállítanom. Szóval "- Charlykám, hívjad mán azért fel a cipovasar.de-t mert hát nem jön a cucc, mi meg mán. Van benne fekete-fehér is, ha véletlen ugye, hát a temetés meg minden." Charly felhívta őket, egyeztett, mondták, hogy balfasz módon nem találják az Orakli Austria mer' csak addig hozzák el nyugatról a szart irányítószámán az Orakli Asutria-t, mindegy visszavitték. Jó, pénzt utalják visszafelé, rendeljük meg a cipovasar.at-n és akkor kiszállítják az OA-nak. Jó. Itt mesélhetnék még a "biznisz levélről" amit én írtam németül, nekik. Hát volt benne olyan, hogy Wir sind sehr traurig és a kolléganőm és az én aláírásom. Visszaírtak, hogy Herr Charly, nézzed mán meg a bankszámládat - mert ez a két ribanc ez atomsötét bazdmeg, ott kell a pénznek lenni. Mekkora bunkók! Jó, ott volt a pénz. És?!
Na megérkezik Charlyhoz a cipő, hazajuttatja Budapestre, megérkezik a lakásomba. Öröm van, boldogság, így cirka másfél hónap után, vad cipőörvendezés. Oltári klassz! Pont olyan, mint amit bárhol lehet Pesten kapni! De ez nyugati bazdmeg!
Közben ice, aki itt beltenyészett az ideiglenesen befogadott kutya (majd erről még írok) okán a kanapén, hogy adjam már oda a kocsikulcsot, mert inget szerválna meg mittomén. Mondom jól van, akkor már drága barátom, ha úgyis mennél, vigyed már le ezt a nagy dobozt, tegyed mán bele a kocsi hátuljába. Elmegy, visszahozza a kulcsot. Öröm ismét. Tiszta öröm van itt mindenhol.
Palit, az ideiglenes ebet hétfőn vissza töketlenítésre az állatorvoshoz. Vad bőgés.
Autókázok visszafelé a melóhelyemre, amikor is krehácsol a kőccsön Szuzuki alattam. Mi a fasz? Most volt kétszer is szervizben, azt mondták, hogy majd kell neki egy kis ez-az, de null problemo. Krehácsol vadul, sárga lámpa felgyulladékoz, hiha, Budán kis utcák, geci, most egy parkolóhelyet azonnal. Na füstöl. Fasza. Mindegy, öt utcányira vagyok a melóhelytől, becígölöm a laptopot, ridikült, a kiskulacsot, a kisdobozokat a sült virsivel, tésztával, tejföllel, reszelt sajttal és akkor még a nagy dobozt, benne a kis cipősdobozokkal. Füstöl a környék, szemem nem rebben. Nyitom ki a csomagtartót. NINCS OTT A GECI DOBOZ.
- HOVA TETTED A DOBOZT, AMIT TEGNAP A KEZEDBE NYOMTAM??? - üveghangon sípolva, hívom fel icet.
- Ja, azt kidobtam.
- MICSINÁTÁ???????
Reájabaszom a telefont, taxit hívok. Mondom neki, hogy de kurva gyorsan rohanjunk haza, mert a kukában vannak a cipők és ma viszik el a szemetet!!! Ember nem volt jobban meglepődve, rálépett a gázra. Közben köpködve - még mindig fent van a fogszabályzóm - mesélem a történetet. Befordulunk az utcánkba, ahol meglátjuk a kukásautót. Mondom neki, hogy nyomja de ötezerrel a kurva gázt, mert kitépem mindenkinek a belét!!! Persze, közben ellepték reggel óta a guberálók a kukákat. Szóval még konkurenciám is volt.
- MELYIK KUKÁBA DOBTAD?!?! - ordítok a telefonban.
- A kékbe, a papirosba.
- Oh bazdmeg, abból HAT DARAB VAN!!!
No, ekkor már a taxis is segítőkészen kiszállt és segített a guberálásban bazdmeg. A pofám leszakadt. Megtaláltam a nagy dobozt, benne akkurát elhelyezve a kis cipősdobozok.
Végig mantráztam a cégig az utat a taxiban, hogy: Megölöm, felgyújtom, meg fogom ölni, felgyújtom a gecibe. Én megölöm.
A taxis összvissz 3k-t kért. Mert olyan műsor volt ez, hogy leállította az órát, mikor megálltunk kukázni.
A-nak kicsit nagyok a cipők. Átgondolja, hogy vissza kell-e őket küldeni.
Mindet főgyújtom a gecibe. Mindet. Meg meg is ölöm.

Na hazavánszorogtam. Mondom, ez nem az én napom. Mindegy, kitakarítok a kutya után, mert kosz lett meg fertőtlenítek, bár értem a halál se jelentkezik, mert annyira balfasz vagyok, hogy elkerüljük egymást. Mosok, takarítok, furcsán dobol a mosógép. Hangosan. Na megnézem már, mi a fasz. Nyitnám az ajtót... nyitnám. A TETVES GECI MOSÓGÉP BETÁNCIKÁLT A KURVA AJTÓ ELÉ BELÜLRŐL!!!!
Felhívtam icét. Micsinászhóvagynemvagyunkbarátok.
- Megyek a kocsiér.
- Idejössz, mert széjjelbaszok mindent most már.
Idejött. Tologattuk, vállfával (?) nyomkorásztuk. Én talppal (?!) az ajtót. Ice sokat fogyott. Ő fért be az ajtón.
Ettől külön geci a történet! Mindegy, betoltuk, kitolta, visszarakta. Tudok újra pisilni! Mert nyilván táncikálós hugyozhatnék volt, rögtön, amint az ajtót nem tudtam kinyitni! Na van nagy öröm.
Ja bocs, még mindig csíp ha pisilek. Oh bazzeg.

Mi a faszom már ez a nap?!

küldjetek pénzt!

Minden változik, nem pusztul el semmi.

Van egy csomó konzerv anyagom, de elég obszcének. A legszebb szó benne a pinazsír, a többi mind csak randább.

Voltam ma manikűrösnél. Az mindig üdítő. Teli van NŐ-vel! A nagybetűsekkel. Minden második hónapban más az ultimate, azonnal lefogyasztó torna. Ugyanez van a különböző elixírekkel. Ezek elpusztíthatatlanok. Mert én is zabálok mindenféle gyógyszert, de ezek.
"- Minden mensi a mensi szó hallatán tudnám ütni a pedikűrös nagyítóval a gecit előtt megiszok egy turmixot. 8 csokor petrezselyemzöld van benne. Mert vizesedek és 2 kilóval többnek nézek ki."
Szemem, jött ki, mint a csigának. - Jaham... fűha.
"- Jó, persze szar. Kicsit hánynod kell tőle, meg folyik a könny a szemedből, az egész nyelőcsöved ég és az arcüreged is, meg az émelygés után marad egy kis gyomorfájás na meg hasmenés de...."
Miért nem eszel te is inkább ciánt két pofára bazdmeg....Hallod, ezért jó, hogy kövér vagyok. 2 kiló ide vagy oda már kurvára nem számít, vizesedhetek bátran.
Múltkor próbáltak bevonni a társalgásba, én általában elkérem az aktuális szennylapokat és olvasok, amíg történik a procedúra.
"- Neked fáj a mensi? Itt mán sikoltoztam volna.
- Há ja.
- Na, zsurlót kell inni és cickafarkat. Meg ülőfürdőzni is kell. Meg haspréseket csinálni és nyújtani. Gondolom mindezeket az irodában értékelnék.
- Én Aloe-val kenem be a hasamat és dunsztkötést csinálok rá. A meleg oldja a görcsöket. - mondja a másik és várakozóan néz rám.
- Nekem meg fáj, aszt elmúlik."
Itt be is rekesztettük a társalgást.

Kitenyésztették a pisimet. Mán valami két hónapja vagyok felfázva. Találtak két "rosszindulatú itt ájultam el baktériumot" kurva anyádat. Abból amúgy is van bennem. Olvastam, hogy a testsúlyunkból mittomén 2 kg csak baktérium. Na most én nem dagadt vagyok, hanem van rajtam 12 kg baktériumfelesleg.
Adnak antibiotikumot.
Mondom az jó lesz, mert azt már kaptam. Oh, most másfajtát adnak, nem azt az egynapos brutálfosatósat, hanem 10 napon keresztül kétszer. Ha beszedtem, akkor szedjek már probiotikumot is, hogy legyen baktérium a belemben. Ahum... pompás.
Beszedtem, változatlan a helyzet. Dicséretére legyen mondva, ettől alig fostam, ellenben hánynom kellett. Nice deal.
Jahogy, ilyen hosszú antibiotikum kúra után akkor kellene gombát irtani egy lyukkal hátrébb. Na, tömködöm a hüvelykúpot. Aztán tömködöm tovább a baktériumos hüvelykúpokat, hogy a flóra helyreálljon. Ahum... pomás. Geci.
Még egy hint: Az aranyérre nem jó sem a tömény svéd csepp, sem a biciklizés.

Máskülönben tegnap megint rántottak egyet a fogszabályzómon, úgyhogy viszketnek a fogaim.

El kell kezdenem a szakdolgozatomat. Fck.

Uhum, így ni, mint alant!

Róma örök. [Az örök város.]

Anyuka hív reggel. Áldja meg az Isten!

- Micsinátá? Mérnemvettedfelatelefont? Bajodvanbetegvagy?
- Anyuka fürödtem, hajat mostam.
- Ilyenko'? Regge? Kiázott bűrre' mész dógozni?
- Anyuka, minden reggel fürdök.
- A kádban?
- Nem, a kibaszott konyhában a mosogatóban.
- A hol?
- Igen, a kádban.
- Minden reggel???
- Anyuka, zuhanyzom, nem belefetrengek a kádba, hanem zuhanyzok...
- ... a hajat este szokták megmosni. Mer megfázol. Időjárás van, -5 fok, hű, nagyon hideg van.
- Jó.
- De megszárítod...
- Meg.
Itt mán megint tudtam ki a gyilkos.
- De nem a fürdőszobában! Még megráz az áram!!!

Ezt meg azért, mert vagány:

(127. zsoltár 1. vers második fele)
Ha az Úr nem őrzi a házat, hiába virrasztanak, akik őrzik azt.

Az összes seggem kivan. Viktornak is. Majd leírom a többi szopkodást is, de most ez már így ül a vázlatban.

Viktor: "próbáltam elutalni az iparűzésit
Viktor: vagy elment 3x is, vagy egyszer sem
Viktor: na, itt volt az a pont tegnap este, hogy bedobtam egy xanaxot meg 2 pohár bort
Viktor: aztán leemeltem az erkélyajtót, nekitámasztottam a falnal, és így ki tudtam menni cigizni" – merthogy előző nap kitört a gecibe az erkélyajtó a kecójukban. Én mondtam, hogy ducktape, de kurvára nem hallgatott rám! :D Nyilván otrombán röhögtem rajta, hívogattam, hogy „Te bazzeg, szélvihar van, én mondtam, hogy ragaszd oda!”

Másnap:

Viktor: MEGŐRÜLÖK!!!! MOST KOMOLYAN
Viktor: előbb voltam a budiban
Viktor: szerinted eltört a tartály lehúzógombja
Viktor: szerinted eltört????????????????
Viktor: a főbérlő októberben cseréltetett tartályt. megvette a legolcsóbbat, mert jó lesz az
Viktor: na. eddig tartott
Viktor: most nem lehet öblítni

Én: ORDITVA ROHOGOK A PUSZTULATON BAZDMEG
Viktor: röhögök kínomban
Viktor: most azt hiszem lefekszem, és nem nyúlok semmihez egy hétig
Viktor: lehet, hogy mindjárt összeomlik a ház is
Én: a pocsodhoz ne nyuljal!
Én: meg szivmasszast se adjal magadnak!!!
Én: rajtad van a rontas bazdmeg
Én: vegyed le!
Én: egess gyertyat
Viktor: ez tényleg az
Én: ja ne!!!!!
Én: meg kigyullad a lakas
Én: ja

Én: a halak reggelre ismet bezoldultek
Viktor: perzse, mert tele vannak még mindig kajaval
Én: az 5 db kis korong helyett kb 40 borult bele
Viktor: még egy vízcsere nem ártana
Én: az lesz este :)
Én: de elenkek
Én: jol vannak :)
Viktor: plusz ki kéne tisztítani a vízforgatót....
Én: de gecire kurva anyaztam en is :D
Én: azt hogy?
Én: na varjal
Én: most dolgozom
Én: majd este :D

Viktor: megyek, leöntöm a budit
Viktor: VÖDÖRREL!!!

Hajózni szükséges, élni nem.
(Pompeius Magnus mondta a hajósoknak, akik a búza lerakodása után nem akartak kievezni a kikötőből. A hivatás sokszor az életet is megköveteli, pl. a pap, az orvos a ragályos beteghez is elmegy.)

Ez benne maradt vázlatban:

"Na, csak megörökítem, hogy megmaradjon. Ma mondták meg hivatalosan is, hogy ki vagyunk baszva. Mármint a főni meg én. Viktor marad. El vagyok szomorodva, mert mentálhigiénés szükségletem az, hogy társalogjak a sötétséggel, ami belőle árad.

Itt oldalt feljön egy kis kép, szopós szájú ribanc, örvendezve közli a banneren, hogy frissült az editor meg további újdonságok várnak rám. Mesés. Eddig is kurva jó kis módosítások voltak."

Oh, most látom, hogy már szavazni is lehet. Ez úgy kellett, mint egy falat kenyér.

Összefoglalva:

Már nem dolgozunk (a Főni és én) annak a megbízónak, mint eddig, de maradtunk az ügynökségnél. Most új ügyfelekkel dolgozom, nagyok, strapásak. Kicsit izgalmasabb. Mondhatjuk úgy is, hogy ugyanaz a szar, csak több órában, de ez legalább nem agyhalál.

Írhatnék vicceseket, de jelen pillanatban a kis seggem, mint egy tűzhányó, úgy ég. Két dologtól lehet, mondta a nőgyógyász. Vagy felfáztam vagy elkaptam valami szart. Fogok venni a női wc-be fertőtlenítőt. Mert komolyan...
Én nézem azokat a nőket, akikkel együtt dolgozom. Tiszták, normálisak, kedvesek. Mégis, marad olyan szarcsík a budi alján, hogy egy Jumbo jet nem hagy ilyen féknyomot a kifutón, de komolyan. Melyik csinál ilyet? Melyik hugyozza telibemellé a budit?! Könyörgöm!
Akartam már írni arról, hogy szerintem a férfi wc ezerszer gusztusosabb, mint a női. A nők undorítóak. Az egyik wc-papírtartón pl. vérnyomok vannak. Hát bazdmeg. Ha úgy húzod ki a tamponodat, hogy az galaktikus pályára áll, nem gond, de utána töröld már le a kondenzt. Aztán nyilván összehugyozzák a wc-ülőkét. Mert nem ül rá senki, ami érthető, mert mindenki összehugyozza. Van, hogy a wc körül is pisis minden. Tök gusztustalan.
Jó, én meg a másik véglet vagyok. Itthon a villanykapcsolókat és a kilincseket _is_ fertőtlenítem, pedig csak szinte én használom a fürdőszobát.
Szóval nincsen frenetikus jó kedvem, de lassan gondolom majd hat a szteroidos izé.

Járok sportozni.
- Hová? Hová?
- Sietek ma!
- Nyújtani kellene... mondja az edző, mert majd ő biztos jobban tudja.
- Persze, persze.
Két napja amúgy is úgy járok, mint akinek van valami vagány trippere, de egy segg- és lábedzés után, nyújtás nélkül.
Általában reggel sportozok. Egyrészt az jó az inzulin-felvételnek, másrészt meg akkor van rá időm. Háhá! Akkor van rá időm, mi? Ülök az ágy szélén... hajnal egykor még dolgoztam. Fél ötkor még megálmodtam egy hibát, javítottam. Hatkor "van időm". Ülök, gecire szét vagyok hullva. Felveszem a sportdresszt, amit előző este kikészítek, különben nem fogok elindulni. Leérek a terembe. Kapok egy lakatot meg egy kulcsot. Nyilván nem vagoyk magamnál, az első üres szekrényre rámegyek, függetlenül a számától, bebaszom a cuccot, bezárom az ajtót és visszamegyek háromszor: zsebkendő, szemüveg lerakása, telefon kivétele, füles kivétele, pénztárca kivétele, másik lábamra is (!) zokni húzása (!). Majd edzés után üveges szemekkel meredés a már teli öltözőre, hogy geci... melyik lehetett az én szekrényem? Számokban amúgy is jó vagyok. Nyilván úgy próbálgatni a kulcsokat, hogy félig teli az öltöző, hát úgy elég necces. Ilyenkor félhülyének tetetem magamat és egésznek látszom. Már megszoktak. Nem szól senki. Tudják, hogy nem ismerem (?!) a számokat és random rakom be valahova a ruháimat.
Hétfőnként tai chi-ra járok. Na az maszek. 2 órás az egész és a huszadik percnél - ami még bőven a bemelegítés - már szét vagyok esve a gecibe. Vannak gyakorlatok, amik fejlesztik az egyensúlyérzékemet - ezeknél nagyon délcegen szoktam kalimpálni és vannak olyanok is, amelyek összehangolják a két agyféltekém működését. Ezt nekem nem kell csinálnom, ők is hozott anyagból dolgoznak.
 Amúgy tényleg jó, azt képzelem, hogy én is olyan kecsesen csinálom a darut, mint a két kis gyerektestű tanárnőm de a valóság valami olyasmi lehet, hogy én gyakorlatilag a vizilovat csinálom kb. Képzeljetek el két nagyon nyugodt, halk szavú, mosolygós kis nőt. Aztán jövök én a guriga testemmel, a harsány hangommal, a ripacskodó mindenemmel. Na hát kell nekik egy félóra mire ezt elkushítják belőlem. Csoda, hogy nem basztak még ki. Szerintem, amikor elhagyom a termet, akkor előveszik a box-zsákokat és püfölik, őszinte odaadással.

Folytatódik az ikonfestés. A tanárom azt mondta, hogy nem merte bent hagyni a kartonra festett próba ikonomat, mert félt, hogy meglátja a dékán és letiltja a gecibe az egész kurzust.
Vegyem ezt kritikának?
Máskülönben világi jókat mulatunk, nagyon szeretem a tanáromat. Kurva jófej. Elnézi, hogy nagyjából az egyetlen vagyok, aki nem tud rajzolni/festeni, semmi ilyesmit. Mondjuk a humorom az példátlanul maszek ott is.

Na az van még, hogy le vagyok gatyásodva anyagilag. Így szeretném megkérni az összes tehetős barátomat, hogy végrendelkezzen a javamra, majd hunyogasson el nagy számban és sürgősséggel. Persze, fogom sajnálni a társaságukat, Bora Borán majd megemlékezünk róluk Viktorral. Aki szintén egy szar csóró, mint én és nagyon vágyunk arra, hogy kurvára meggazdagodjunk. Jó, akkor legyen a Balatonnál egy kis vityillónk. Csak mert majd itt menne a morgás, hogy rögtön Bora Bora. Faszom, mindegy, kibirom a Balcsin is. De dolgozni nem akarok már! Csak olvasgatni. Kivizsgáltatni magamat minden héten. Meg délelőttönként - figyeled, nem hajnalok hajnalán! - sportozgatni, aztán ledőlni, majd a szolgák feltálalják az ebédet és utána megint kicsit ledőlni.

Amúgy, kurvára kivan a faszom a téllel (horgolt cipő megvan?):

Vágyom már könnyebb ruhákra (megén a melleimet bámulod, te malac!):

Na adjatok pénzt puszit és mehettek odébb, nincs itt semmi látnivaló!

Viktorral ismét együttdolgozunk! Eljött utánunk! Lesz sztori bőven, kitartás! :)

Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.
:)

Nemtom, feljött valami ablak és választanom kellett valamit. Választottam. Ha változás állt be, akkor nyilván nem tehetek róla. Update: látom, hogy valami macska lett itt oldalt, én leszarom, szóljatok, ha titeket zavar, mert akkor azt is leszarom, nem fogok eksztrában kattintgatni.

Én szerettem a testvéremet. Igazán szerettem. Aztán megmutatta a Candy Crash Saga-t. Azóta már pénzt is költöttem  valami új pályaszakasz kilokkolásra. Fasz se csinálja meg a kis időkivárogatós geci cselendzseket.
Szóval elgondolkozom én ezen a szeretésen meg családkodáson.

Van egy cinkém. Igen, biztosan az enyém és biztosan ugyanaz a kismadár száll minden alkalommal az erkélyem korlátjára. Biztosan ő is hasonlóan heves érzelmeket táplál irányomba, mint én irányába. Annyi a különbség, hogy ő nem vesz nekem kisházikót, kaját, meg minden lófaszt ezek a határozott terveim, cserébe majd ideszarik az erkélyre. De az enyém! Csak az enyém! Elég jó üzletnek néz ki egyelőre.
Update: Az alsó szomszéd vett nekik kismadár kastélyt. Én egy magocskákból összeragasztott szivecskét vettem, amiből csak a napraforgót zabálják ki, amit amúgy is megtalálnak a kistányérban. Ostoba ribanc. A szomszéd is. Nem fogok beszállni a "kinek lesz szarosabb az erkélye" kontesztbe.

Viktorral tompulunk. Üveges tekintetek, lassan forgó nyelvek, semmi tartalomszolgáltatás. Mesélem neki, hogy narrálni szoktam a Murder she wrote sorozatot. Szeretem, tök nyugis, nincs benne semmi extra beszaratás. Angela Lansbury amúgy is nagy arc, kedvelem. Pont, mint a Columbo, csak ennek van két bio szeme. Azt is szeretem. Nyilván mocskolom a vénasszonyt az epizódokban.
"- Mert megint oda kell menned, vén kurva. Aztán mán megint... hát látod, megint lett még egy hulla bazdmeg. Ha a szomszédom lennél, gyorstárcsázóra raknám az utolsó kenetet, a hullaházat, meg a kremát, mer' becsöngetsz azt végem. Hallod, na megjött a seriff is. A seriff az fix, hogy szellemi fogyatékos. De mér nem basz meg ez téged, mér nem? Ja, mert a dokira vagy ráállva, mi? Azt, édelegjél vele, kivénhedt prosti. Én is a dokira lennék rámozdulva, együtt aludnánk a sztetoszkópjával, hogy folyamatosan ki tudjon vizsgálni. A kolonoszkópia kicsit fájdalmas lenne vele, de mindegy! Na persze, a seriff már megint nem vágja, hogy mi történik. Hallod, ez imbacilusos hidrokefál. Dzsesszikának kellene már egy torkonzselézés srácok, mert folyamatosan okoskodik. Úgy vizsgálodjál vén kurva, látod megint rábasztál, most hordtad ki lábon az infarktust, vén hülye, mert oda mászkáltál, ahova nem kellett volna." Na, ezt a gyalázkodást bármeddig képes vagyok csinálni.
Viktornál tartottunk, mesélem ezt neki, vihorászik, ők a Dallas-szal csinálják ugyanezt otthon. Meséli, hogy ők hirdetéseket is szoktak nézni, és hogy van egy hirdetés, ami valami olyasmi szlogennel indul, hogy:
"Kis meglepetéssel készültem a családnak,
Kimostam a picsámat." - nyilván ez már a Viktor-féle befejezés, de kurvás módon röhögtünk. Ja, amúgy nemtom miről szól a reklám.

Mi történik még? Semmi? Viktor beteg, valami galandféreg tornázik benne, aztán most majd mennie kell mindenféle kivizsgálásra. Jönne itt a demagóg szöveg, hogy a kurva anyjuk faszáért december 11-re adnak neki időpontot, mikor most van szarul és addig még bőven meghalhatna háromszor, ha komoly baja lenne, de nem lesz ilyen. Simán csak bekaphatják egy taliga aprómajom faszát.

Na, ez a poszt is indokolatlanul teli van káromkodással. Szokjad meg.

Igényes képi szórakoztatás következik. Ezeken én otrombán röhögtem.

Arra gondoltam, hogy csinálnék ilyen lakáséttermet... azt' főznék, ilyen látványkonyhásan. Szerintem felejthetetlen lenne mindenkinek.

Ércnél maradandóbb emlékművet állítottam magamnak.

Ma van a születésnapom.
Tegnap gyökérkezelésen voltam.
Ma fosok az antibiotikumtól, mint a lakodalmas kutya.
Apukám nem túl szép válási (szétköltözési) dolgaiban segédkezem. (Öcsémmel együtt.)
Anyu még mindig az asztalossal küzd, aki nettó másfél hónapja ígérgeti, hogy bevágja méretre a kurva mosogatókagylót neki. Aztán kurvára nem történik semmi, anyám meg a nappaliban rántja a húst.
Munka ezernyi, de legalább van, lekopogom. Bár gyors iramban hullnak az emberek.

Hogyan lehetséges az, görények, hogy ilyen fos szó szerint a születésnapom? Amék azzal jön, hogy nézzem pozitívan, abba beleállítom Édesapukám rozsdás baltáját. Ennek ilyen csinnadrattás dáridó lófasznak kellene lenni, nem?

Egész éves tervem és vállalásom volt, hogy a mai napon bemegyek a Daubnerbe, megmondom, hogy pöccintsenek ide nekem egy madártejes tortát, de kurva gyors iramban és a legnagyobbat, amit csak találnak. Aztán arccal belefekve fogom habzsolni.

Erre meg?

 Lófasz van meg estifény.

Főnököm azért biztatott.
- Ha már tegnap nem sikerült meghalnod, akkor már ne siess, mert már 37 kerülne a fejfádra.

 A hasonló örül a hasonlónak.

Az öcsém hasonlatos hozzám. Csak ő elfojtja, mert úgy gondolja, hogy megfelelni a korhoz kötött látszatjelenségeknek, az szükséges. Vagy egyszerűen csak nem akar zsírparaszt lenni. 

Voltunk Lisszabonban, ezt kaptam tőle szülinapi ajándéknak. Mert kurva jó fej. Na, de nem azért jöttünk itt össze, hogy dicsekedjünk. Szal', elrepültem Londonba, ott várt Attila meg a haverkája nem úgy a Robi. Robi jófej lehetne, ha hajlandó lenne a kibaszottul rengeteg, gusztustalanul sok pénzét rámhagyni, aztán kurva gyorsan meghalni. De nem hajlandó - fáradt vagyok, leszarom, hogy de-vel nem kezdünk mondatot - ott tartottam, hogy Róbert folyamatosan csinálja az életet, ami elég geci egy dolog.
Kijöttek a Heathrow-ra elém kocsival. Aztán kioktattam őket, hogy hogyan is kellene vezetni, illetve, hogy minden gyalogos náci vietkong és hogyan kell autentikusan ordítozni velük. Most már tudják, mert igen alapos oktatást adtam, mivel Róbert a rossz oldalon közlekedik, a szarkormányos kocsijával. 
Öcsémnél aludtam, egy napot csavarogtunk Londonban, találtunk rénszarvasszart meg elefántszart is, pénzért árulták. Nem vettem, mert drága volt, azóta is nagyon bánom. Életem egyik nagy lehetősége volt, hogy legyen igazi elefántszarom és pusztán anyagi megfontolás miatt lemondtam róla. Hülye.
A National Gallery-t végigüldögéltük, mint két nyugdíjas. Mindkettőnknek fájt a térde. Aztán hazabotorkáltunk az albérletükbe és ekkor történt egy nagyon fontos dolog.
Attila elment pisilni én pedig felfedeztem egy GECI nagy pókot a szobában. Fejhangon sivítottam:
- Atttiiiiiiiilaaaaaaaaaaaa - sípolos levegővétel - AAAAtttttiiiillllaaaaa - Attttiiiiiillaaaaaa, GYEREEEEEE!!!!!
- Fáj? - ordít ki a fürdőszobából sokkos hangon.
- Fáj a faszom, egy fél szobányi KURVA nagy pók van az ágy felett. Gyere bazzeg, gyere bazzeg, hánynom kell. Attttiiiiiillllaaaaaa - sipítottam tovább, halálra váltan, a fejhangot nem abbahagyva.
Csórikám nem pöcsölhetett sokáig, rohant valami kis dobozzal, kitessékelte a pókot. Ott ungyulubungyuluzott neki, szerintem még sapkasálat is adott arra a fosra. Én meg kihordtam két storke-ot és infarktust lábon, újraélesztettem kétszer magamat. A pók helyét is megnéztem a falon, undorkodtam, mert ott van bazdmeg póklábnyom! Volt baj, rendesen, meg lamentálás, vinnyogás.
Eljöve a következő nap, ülünk a repülőn, én még mindig lamentálok, hogy a geci nagy pók így, a geci nagy pók úgy. Öcsém megjegyzi:
- Asszem, az ágyam alatt van a pókfészek. Kértem, a szobatársamat - miután eljöttünk - hogy ugyan nézze már meg, mert ez a negyedik ilyen nagy pók, amit a héten kitessékeltem.
Így ültem, Attila olvasgatta a duty free repülős magazint, nem érezve a tájfun szelét. Aztán négy napig érezte óránként, cunamival egybekötve, mert a fogszabályzó miatt kicsit köpködök, ha ordítva beszélek.
Kicsit már nyugodtabb vagyok, mikor is kérdezem tőle:
- Ugye tudod mi lett volna, ha felfedezem, hogy pókfészek van az ágy alatt?
- Ja - mondja nyugodtan - hirtelen le kellett volna cserélni a szomszédos nyugdíjasotthon állományát. Mindegy, két utcával arrébb van egy temetkezés iroda, lett volna dőzs, százalékot kellett volna kapnom.

Lisszabonban nyilván szép, ha érdekel, akkor keress képeket bátran a neten, mert azokat sokkal jobban fogod élvezni, mint amiket én csináltam.
Amiket nem lehet látni Lisszabonból, azokat mi kimaxoltuk. Például az életnagyságú, felfújt dinoszaurusz előtti könnyezés, ölelgetés - ezt a tesóm művelte. Megvettem volna neki, de nem engedte.
Aztán mindenféle polipkarok felpróbálása az ujjaimra.
Az összes kurva dizni bolt végiglátogatása Stitch miatt. Fosok, nem tartanak.

Ordas mód sokat zabáltunk, viszont. Ettől eléggé értelmesek lettünk. Öcsém pl. kacsát zabál egyik este, igyekszik a svédasztalnál kicselezni a baltaarcú skandináv nyugdíjasokat. Sikerül szereznie egy kacsamellet. Örül, nézegeti, majd lefagy a rendszer. Kérdezem:
- Na, mi van?
- Arra gondoltam, hogy hol lehet a kacsa mellbimbója, aztán azon gondolkoztam, hogy nyilván sehol, mert nem nagyon szoptat.
Ember, ez igen! Ez az én testvérem!
Szambázik desszertért, várok. Várok türelmesen, várok. Egy idő után feltűnik, odavánszorog.
- Na, Afrikából hoztad a kaját, vagy mi van? - kérdezem aranyosan.
- Ne is mondd. Nincs ezekben az öregekben semmi tisztelet. Hogy méltósággal meghalnának még a desszert előtt. - majd elkezd falatozni. Én meg nem voltam szomorú.

Minden nap vacsorára betoltak egy félhótt öregasszonyt. Az nem volt a svédasztal kínálatában, mielőtt... Csórikám enni sem tudott, lehet így kínozták a végrendelet aláírása végett, hogy mutogatták neki a kajákat, hát nem tudom. Geci, geci, de tudtam volna még tippeket adni. Fárasztó nap után, ücsörgünk az étteremben, megint tolibaszizzák befelé a múmiát. Együttérzően felsóhajtok:
- Ez is bazdmeg... minden nap betolják meghalni az öregasszonyt, hát tisztára nincs tőle étvágyam! Bennem is van empátia ezrével! Hiába na, tanulom! Megéri!

Ezt beidézem még, apró szösszenet:
"- Lattad, hogy csori gyereknek a hatan egy bazinagy fika volt? - kerdezem az ocsemet.
- Az anyjara gondolsz?"

Majd ha nem fáj ilyen kurvás módon a fogam, akkor írok vidám bejegyzést is, suttyókáim.

Szeretek mindenkit, küldjetek pénzt!

Ezt a képet még szeretném megmutatni nektek, szeretettel!

Majdnem elfelejtettem, Viktor katalógust nézeget a neten, van benne mindenféle cucc. Boldogan felsikolt:
- Nézd, van csiklóizgató.
Meredten nézek rá, úgy tudtam, hogy valami Lidl katalógust nézeget.
- Ja, ez ugrálókötél. - sóhajt fel bánatosan.
Na ennyit a pinakiegészítőkről mára.

Egyenlő felek között nem tör ki háború. (értsd: egyenkretének vagyunk.)

Írok mán, mer' megint megy a panaszkodás, meg a sivítozás, hogy semmit sem vagyok képes írni.
Nem történik semmi olyan, amit le lehetne írni. A magánéletem nem tűr nyomdafestéket.

Szóval eléggé kellene egy dán dog. Vagy kettő. Olyan szürke kellene, meg embernek lenni hozzá. Ahogy egy tanult cimborám mondta mindig "Ember is kell ahhoz, nem csak 56-os gatya". Most tárgyaltuk meg és folytattunk kutatómunkát is azzal kapcsolatban, hogy honnan eredhet az "Elválik a szar a májtól!" szólás. Nincs lejjebb.
Na, vartyogok két napja a kutyákért, eltervezem, hogy hogyan fognak az irodában elférni, otthon ki-hol alszik, meg előre tervek, hogy mit engedek meg nekik és mit nem. Gyakorlatilag kész vagyok az akciótervvel, annyi hiányzik, hogy hát a kutyák. Mindegy, azért álmodozom.
- A dán dog olyan, védelmezi a családot és szereti a gyerekeket! - kiáltok fel a boldogságtól megrészegülten, olvasván a manualt.
- ... és téged melyik érint? - kérdezi Viktor lakonikusan.
Szerintem meg ez buzi ez.

 Viktornak lett bankszámlája, talán volt neki egyszer régen, de aztán megszüntette, mert mindenféle elvei vannak. Na most újra lett neki, igen vidám móka volt. Először is két telefon kellett neki hozzá, mindenkivel nagyon udvariasan szimultán csicsergett de egyáltalán nem értette, hogy mi a fasz van. Majd be kellett volna pötyögni valamit, átkapcsolták és annyit hallok, hogy felordít:
- Jézus fasza! Elnézést a klerikális beállítottságuaktól, én dettó, de ez állandó Istenkáromlást művel, megfékezhetetlen.
- Mi történik? - kérdezem.
- Valami néni beleordított a telefonba és kérte, hogy írjam be a ... a nyolc számjegyét vagy a tízet... a kártyámnak vagy a bankszámlaszámomnak. Na bazzeg, hívhatom újra. Ezt még megcsinálta háromszor, akkor se volt se kép, se hang. Összesen 2 órahosszát ordítozott a telefonjával és mindenféle bankok automatájával.

Ordítva röhögök ezen a szaron:
http://9gag.com/gag/aOyVx6E
Viktor csóválja a fejét:
- Szegény, szegény kiscica.
- Ne csináljál már úgy, mintha sajnálnád... tudom, hogy rühelli a macskákat
- Dögöljön meg, igazából szarok rá.

 Most, ezt publikálom, bár még nincs kész, de anyag van dögivel. Öcsémmel Lisszabonban voltunk! Nagyhalál! :)